Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-827

827. országos ülés 1918 október 22-én, kedden 395 Kun Béla: A szolgaságot! Platthy György : Ahelyett, hogy azokba a nemzedékekbe, melyek uralma alatt felnőttek, a független Magyarország iránt való ideált ültette volna be, az elemi iskoláktól kezdve minden középiskolán át, végezve az egyetemen, mind tele volt a 67 dicséretével, a 67 boldogító hirdetésével azzal a tanítással, hogy egyedül a nemzet boldogulni nem képes és hogy örökre bölcs dolog volt az, amelyet Deák Ferencz törvénybe iktatott. Az elemi iskolás könyvekben is megvan Deák Freeneznek, a haza bölcsének dicsérete, de a nemzet igazi hőseinek, akik az ország függetlenségéért oly végtelen sok szenvedéssel összekötött harczot folytattak és akik igazán ideáljaik lehettek volna a serdült és a felnövekvő fiatalságnak, azoknak képei, példái hiányoznak már az elemi iskolákban is. Megbukott az a rendszer, amely egyedül csak a hatalom erőszakával, zsarnokoskodással, vesztegetéssel tudta megszerezni az ország többségét. (Igaz I ügy van! a baloldalon.) Sokan vannak azok között is, akik ezen rendszernek hűséges támogatói voltak, akik az utóbbi időben kénytelenek voltak bevallani, hogy a 67-es megegyezést máskép nem lehet fenntartani és annak a képviselőház többségét máskép biztosítani nem lehet, mint vesztegetés és a hivatalos hatalommal való erőszakoskodás utján. Ez volt az a rendszer, mely minden nemzeti törekvést lekicsinyelt, ez volt az a párt, mely gúny tárgyává tette a koaliczió törekvéseit, mely ahelyett, hogy a nemzetet önérzetr , bátorságra buzdította volna, állandóan és folytonosan a tehetetlenséget, a kötöttséget tárta szemei elé s ahetyett, hogy az erőt a nemzetből merítette volna, mindig Bécs felé kandikált és legnagyobb ambicziója az volt. hogy Bécsnek és az osztrák császárnak tessék. (Ugy van! ügy van! a baloldalon.) Ez a rendszer, ez a párt volt az, amely a mostani háborúból a nemzeti vonást teljesen kiölte. Volt arra igyekezet, volt arra törekvés, hogy e rettenetes háborúnak legyen valami nemzeti vonása is. Nem engedte meg a munkapárt és elsősorban annak vezére. Tisza István. Ezért van az a végtelen csüggedés, mert önök annakidején elmulasztották kitűzni az ország és vitéz katonáink elé azon czélokat, melyekért vérezni kell és a nemzet oly végtelen szenvedést eltűrni kénytelen. (Mozgás a jobboldalon.) A hadseregben üldözték a magyart, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Állandó arcziüütésnek volt kitéve a magyar érzés és sziv. Kiirtották a közös hadsereg, még a honvédség adminisztrácziójából is a magyar nyelvet. A ministerelnök ur volt az, aki a magyar nyelv jogát feladta. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ennek következtében kirekesztette mindazokat, akik magyarok, a hadsereg adminisztrácziójából, a hadsereg belső ügyeinek kezeléséből. így nem csoda, ha a ministerhxm tele lett nem magyar emberekkel, nem csoda, ha a legutolsó századirodában is nem magyar emberek ültek. Büntetés volt a magyarokra nézve ez a háború, mert nem tudtak érvényesülni a maguk intellektuális ereje szerint. így következett be, hogy az a nagy dicsőség, az a nagy elismerés, amelyet a magyar vitézség aratott a harczmezőn, semmivé törpült. A háború a magyar erényeknél fogva alkalmas lett volna, hogy nemcsak az egész világ, hanem itt az országban a nem magyarajkuak becsülését kivívja és biztosítsa . De hát mikor az a nem magyarajku állampolgár látja, hogy a magyart a hadseregben semmibe sem veszik, nemzeti jelvényét félredobják, nyelvét becsmérlik, érzését arczalütik", hogyan várhassuk mi azt, hogy a nem magyarajkuak, akiket nemzetiségieknek is nevezünk, becsüléssel, tiszteletadással legyenek a magyar iránt. Elrontotta ez a párt, elrontotta ez a rendszer a nemzetiségekkel, a nem magyarajkuakkal való testvéri viszonyunkat is, mert arra használta fel, hogy ezeket egysz?rüen választógépezetébe fogta be, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem engedte meg ezeknek a szabad akarat és gondolat megnyilatkozását, hanem a párt a maga többségét azzal akarta biztosítani, hogy a nemzetiségek voksát, vesztegetések, lélekvásárlás utján biztosította, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) így nem csoda, ha e nemzetiségek nem jutottak szóhoz és nem csoda, hogy megutálták a munkapártot és ma is tagadják, hogy e munkapárt hivatva volna a jelen nagy kérdéseinek megoldására, még kevésbé ismerik el azt, hogy alkalmas lenne a mostani helyzet súlyos kérdéseinek megoldására. De nemcsak ez a párt, ez a rendszer, amely ólomsulyként nehezedett a nemzet szabad fejlődésére, bukott meg a jelen időkben, megbukott még más uralkodó gondolat is. Megbukott az imperializmus. Nekünk t. i. szerény véleményünk szerint akként kell berendezni Magyarország jövő sorsát, hogy amint Magyarország nem kivan semmi más idegennek ura lenni, ugy Magyarországban se legyen idegen az ur. Ezért követeljük mi az önálló külügyi képviseletet minél hamarabb, mert minden óra. amelyet elmulasztunk, veszélyezteti az ország jövő kialakulását és az ország integritását, s minden p rcz, amelyet veszítünk, az ország bőrére és az ország rovására mehet. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem szabad többé tűrni, hogy a bécsi imperialista körök, akár dinasztikusak, akár osztrákok, befolyjanak Magyarország jövő kialakulásának intézésébe. S bizonyos az, hogyha minél hamarabb — és itt van a legfőbb idő és a legutolsó óra — a nemzetközi viszonyok intézésénél kizárólag magyar erő — ez alatt a magyar külügyministert értem — nem fog beavatkozni, akkor a bécsi Ballplatzon meg fog történni a pakli Magyarország rovására. Bocsánatot kérek ezen kifejezésért, de ez ráillik a helyzetre. Mondom, akkor be fog következni az, hogy Bécs és az imperialista tényezők Magyarország bőiére fogják a béke eshetőségeit megállapítani. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Megbukott a militarizmus is, megbukott a 50*