Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-827

8 október 22-én, kedden. 375 827. országos ülés 191 Hol ál] mik mi már ezektől az elavult |elszavaktól ? (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbahldahn.) Balla Aladár: Provideneziális államférfiak! Hock János : A ministerelnök ur tehát ugy járt, mint az a kocsis, aki leszállt a kocsiról bizonyos sürgős ügyek miatt. Amikor aztán vissza akart ülni, a kocsi már elszaladt és ő ottmaradt az árokszélen az ő sürgős ügyével. (Derültség.) A kiegyezés tehát nem &% önök csákányai alatt omlott össze, összeomlott a maga korhadtságában, mert idejét múlt intézmény voli. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbahldahn.) Önöknek ezzel szemben ma már csak egy kötelességük lenne : a romokat és szemetet mielőbb ellapátolni és azután azzal eltűnni a történelem sülyesztőjében. (Élénk helyeslés a szélsőbahldahn.) Értsük meg uraim, hallunk itt néha alacsony gyanúsításokat. Nem akarok foglalkozni velük, de ezeknek az éle mind oda tendál, hogy a közönség hitét és bizalmát a mi politikánk őszinteségében megrendítsék. Azt mondják: »Ezek törnek a kormányelnöki székre.« Nem árulok el titkot : mindenféle alakban fel volt ajánlva a kormányban való részvételünk. Mindenféle alakban visszautasítottuk. Tovább megyek. Visszautasítottuk, mert magunk is tudjuk, hogy szögekkel van ma kiverve az a bársonyszék és a történelmi felelősséget mi ma nem viselhetjük azért, hogy egy csődbejutott politikának romjait likvidáljuk. Tessék ezt a ilkvidácziót elvégezni önöknek. (Ugy van! a szélsőbahldahn.) A szabad, független Magyarországot pedig tiszta kezekbe kell adni. Ennek zászlaját csak azok lesznek hivatva felemelni, akik azt az önök besaiozása, az önök támadása ellen vérükkel és életükkel védelmezték. (Taps a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Csak szóval! Felkiáltások balról: Önök pedig sóval!) Miskolczy Imre : Frázis ! Hock János: Frázis? Hát mi választ el minket egymástól ? Évtizedes küzdelmek emléke. Ezen évtizedes küzdelmekben itt lobogott a függetlenségi zászló és minden javaslatot, melylyel ennek a függetlenségi törekvésnek érvényesülését megakadályozni lehetett, ön támogatott a szavazatával. (Ugy van! a szélsőbahldahn. Felkiáltások jobbfelől: Ön is ide tartozott!) Juhász-Nagy Sándor: Ma is leszavazták! Hock János: Értsük meg egymást. Kérdezem önöktől : ha ma Deák Ferencz ülne ott a ministerelnöki székben., vájjon tartaná-e a helyét Kossuth Lajos győzelmes politikájával szemben ? (Taps a baloldalon.) Ez a kérdés, amely egyúttal eldönti a politikai felfogások között a minősítést. Mondják, uraim, szabad volt-e ezért az összeroskadt rendszerért évtizedeken keresztül tönkretenni a nemzet pslitikai erkölcssit, szembeállítani magyar embert a magyar emberrel azon kérdésben, hogy én alkalmazkodó politikus lévén, az udvar jóindulatát akarom biztosítani, te pedig egy szerencsétlen ideahsta vagy, akit csak a nemzeted jelszavai, frázisai vezetnek? (Taps a baloldalon és felkiáltások : Részeg illúziók !) A kiegyezés volt nekünk történelmünkben 1867 óta a Gessler-kalap. Aki előtte meg nem hajolt, •—mi tudjuk, az ellenzéki oldalon — üldözésnek, gúnynak, rágalomnak volt kitéve, erkölcsi és anyagi letörésnek és megsemmisítésnek. (Taps a baloldalon.) Rendszerré tették érte a korrupcziót és salvus conductust adtak minden politikai panamistának. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Andrics Tivadar: Négy évig a kezükben volt a Gessler-kalap. Miért nem semmisítették meg? (Felkiáltások balról; Akkor is Wekerle volt a ministerelnök !) Ábrahám Dezső: A képviselő ut támogatta őt. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Hock János: Egy kétségtelen : az én kezemben nem volt. Mert ha ön ismeri a parlament küzdelmeit, tudhatja, hogy én akkor határozottan ellene szóltam, de ön Mohácson mellette agitált. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Én nem akarok most nyúzott testeket tapogatni ; én egyszerűen rámutatok, hogy ezen kiegyezés kedvéért még a többségi elvet is meghamisították. A múlt választáson 379.899 összszavazatot kaptak, ez volt a minoritás; 427.735 ellenzéki szavazattal szemben. (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) 48.000 választópolgár majoritása döntött az országban az ellenzéki programm mellett, önöké csak a formai többség, a kerületek beosztása, a népakaratnak mesterséges elsikálása. önök egyszerűen nem a népakarat letéteményesei, hanem a népakarat meghamisításának bitorlói. (Taps a szélsőbaloldalon.) Erről a rendszerről, uraim, el lehet mondani ugyanazt, amit Marx mondott egykor a tőke születésére nézve, hogy minden pórusában vért és szennyet izzadva jött a világra. Dehát ma már meghalt és mindnyájan könynyü szívvel távoztunk el a koporsó mellől. Nem láttam könnyeket, hacsak gróf Andrássy Gyula nem fogja még megsiratni, mert annak a nyilatkozatát még nem hallottuk. Lehet, hegy ő az egyetlen 67-es politikus, (Mozgás és felkiáltások bálfelöl: Dehogy!) mert hiszen a fiúi kegyelet kötelékei is kötik ehhez az alkatashoz és hiszem, hogy ő őszinte sziwei teszi le a sírra a gyászkoszorut, de azt nem hiszem, hogy a behantolt sir mellett soká ott maradna kriptaőrnek. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hiszen még gróf Tisza István ur is nagyon hideg szivvel búcsúzott el a halottól. Egy mentő szava nem volt. Körülbelül ugy cselekedett, mint a süvét ülő zsidók, akik egy uzsorás holtteste mellett nem tudtak semmi jót sem mondani a megboldogultról, amíg végre valaki ilyképen szólalt meg : »Szegény megboldogult nagyon jó ember volt; nagyon szerette az őszi baraczkot. (Derültség balfelől. Félkiáltások jobbról: Nagyon nivós !) T. ház ! Jól mondja a mi feliratunk, — amelynek sorsát igazán nem tudom, hogy méltóztattak itt elintézni, mert sem tárgyalás alá nem került, sem szavazás alá nem került, hanem a képviselő-