Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-827

376 827. országos ülés 1918 október 22-én, kedden. ház szőnyegéről egyszerűen elsikkasztották, — hogy a régi rendszer nekünk még külügyi biztonságunkat sem adta meg. (TJgy van! balfelől.) Hiszen ma már nem írott papirosrongyok védelmezik a, népek alkotmányát. Védelmezni fogják a népszabadságot a lefegyverzés, az arbitrage, a szabad kereskedelem, a nemzetközi biráskodás és mindazok az uj intézmények, amelyeken az örökbéke felépül. Ezért uraim, Wilson első pontjai még azok szivében is bizonyos szimpátiát keltettek, akik mostani válaszán megütköznek. En azonban nem igy gondolkodom. Kérdem: ha egy hadviselő fél ötévi harczban kihasznál egy olyan nemzetet, mely itthon is minden szenvedéssel, elnyomatással tudja csak nemzeti önérzetét képviselni, nem természetes dolog-e, hogy azok, akik elfogadták tőle a harczot és segítséget, elismerik őt hadviselő félnek ? Ebből éa nem látom még azt a sötét jövőt, hogy mi, a szabad Magyarország, meg ne tudna alkudni, vagy békét ne tudna kötni ezekkel a cseh aspirá cdókkal is, (Helyeslés balfelől.) ha megértetjük velük, hogy közöttünk a megértéses béke első feltétele, hogy az állandó ellentétek fullánkját törjük ki a nemzet testéből. Azért uraim, midőn önök itt csehekről, hazaárul ókról beszélnek, azt kérdem önöktől, melyik hazát árulták ők el. (Felkiáltások a jobboldalon : A magyar hazát!) A magyar hazát a csehek ? Vájjon mást tettek-e ők, mint amit mi. cselekedtünk 1848-ban ? Simonyi-Semadam Sándor: A mi véreinket árulták ők el ! Fényes László : A saját hazájukat nem árulták el ! Fájdalom, bennünket árultak el a maguk érdekében ! (Zaj. Felkiáltások jobbfelöl: Talán szép cselekedet volt ?) Kún Béla: A saját szempontjukból szép volt ! Hock János : Uram, e fölött a történelem fog egykor ítélni, de ha őszintén akarunk nyilatkozni, sajnálattal kell mondanunk, hogy bárcsak a magyar nemzet szivében élne az az erő és nemzeíi öntudat, mely a cseheket ebben a küzdelemben vezette. (11 gy van ! a baloldalon. Felkiáltások jobbjelöl: Ki az oka, hogy nem igy van ?) Pap Zoltán : A szabadelvüpárt és a munkapárt volt az oka ! (Zaj.) Hock János: Ismétlem, az, hogy hogyan fog elintéződni az ő igényük és hogyan lesz összeegyeztethető a mi független, szabad Magyarország iránti igényeinkkel, az keresztül fog majd menni az entente rostáján is. Mert legyünk megint nyíltak: aki ma a magyar államot tisztán a ministere] nök ur képviseletében óhajtaná megalkotni és felépíttetni, az kevesebb szanszszal mehetne a független Magyarország jövőjéért, mint amennyit én a szabad népek areopágjától elvárhatok. Ma Magyarországnak a legelső külügyministere, akit még ki nem neveztek, már ténylegesen ministei, csakhogy nem Bécsben, hanem Washingtonban lakik, a neve nem Burián, hanem Wilson. Ö az egyik. A népszabadságok bibliás prófétája tévedhet egyes nemzetek dolgainak megítélésében, de alappszméibenanéjDekszabadíágát hirdeti. Az a másik külügymirister csak uraságiktól levetett és felvett kalucsni. (Taps a baloldalon.) És mi itt, a magyar nemzet czimere alatt a hármas hegység ormán az ország színe előtt nyújtjuk testvéri jobbunkat a szabad nemzetnek. (Helyeslés a baloldalon.) Magyarország szabad népe meg fogja becsülni minden állam polgárainak szabadságát. Tegyünk le arról, hogy mi továbbra is egy mesterségesen összetartott rendszernek leszünk a szolgái ; tegyünk le arról, hogy mi a nagyhatalmi hóbort kedvéért tovább is vérebei leszünk Ausztriának ; (Taps a baloldalon.) tegyünk le arról, hogy a szabad nemzetek elnyomásában kulcscsöxgető porkolábjai leszünk Ausztriának. (Taps a baloldalon.) Istenem, hol állana most ez a MagyaroTszág, ha szabadságának és függetlenségének teljességében a világfajok mérkőzése közepette megőrizhette volna a maga neutralitását ? Sőt továbbmegyek : hol állana Magyarország, ha abban a helyzetben, amelyben nyögött és szenvedett, tiltakozó szavát felemelhette volna a haszontalan és czéltalan tömeggyilkolások ellen akkor, amikor fölényes hadihelyzetünkben a legjobb békét, az igazságos, kiegyenlítő békét tudtuk volna biztosítani ? (Igaz 1 ügy van! a szélsőbahldalon. Zaj a baloldalon.) Igaz, nem mi vezettük az eseményeket; az események taszigálnak bennünket kényszerhelyzetekbe ide és oda. Azt mondja gróf Tisza István ur múltkori beszédében, hogy a háborút csak az orosz hódító politika erőszakolta reánk, s azt mondja, hogy ez a veszéív ma már elmúlt. Megengedem, az ő álláspontjából igazolt volt, hogy rémesnek látta azt az orosz veszedelmet, amely a Kárpátokon proklamácziókat dobált le. hogy »jövünk visszaadni Magyarország szabadságát« ; megengedem, hogy ez csak félrevezetése, düpirozása akart lenni a magj'ar haderőnek. De téved és nem helyes, midőn azt állítja, hogy azért lett most békepárti, mivel ez a veszély ma mér elmúlt. Ez a veszély nem ma múlt el, hanem már másfél év előtt, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) S ha méltóztatott volna abban az időben itt szint vallani az ő teljhatalmával és parlamenti diktatúrájával, akkor azt a békét Magyarország erőszakolhatta, megérhette volna, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha Bulgária kiesése változást hozott a világfront alakulásába és más belátásra bírta a a szövetségeseket, Magyarország tiltakozása és kilépése is megtette volna ezt a szolgálatot a békének. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Kún Béla: Akkor már tudták, hogy úgyis elvesztettük a háborút ! Hock János : Ha egy felelős államférfiú ezt a helyzetet egy évvel ezelőtt látta és még sem cselekedte azt, ami szükséges, azt a vádlottak padjára kell helyezni. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbahldalon, jelkiáltások : Oda jog jutni !) Kún Béla : Német szolga ! Hock János : Uraim ! Azt mondotta továbbá