Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-813

26 813. országos ülés 1918 Julius 24-én, szerdán. tünk önmagunkon és ha látom elnyűtt ruhámat és rongyos czipőmet, akkor tudom, hogy ki van ki­uzsorázva. Nem az az osztrák piacz, amely olcsón, makszimális áron kapja a magyar termékeket, hanem mi, akik az ipari termékeket ezerszeres szá­zalékkal vagyunk kénytelenek megfizetni. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ez a közveszedelmes őrült azt mondja, hogy a magyarok nem akarják a román néj) barátságát. Talán igaza van. A magyar nép nem akarja a ro­mán nép barátságát, de azért évszázadok óta béké­ben él vele, azért birtokállományának jó részét el­veszítette és nem egy magyar porta került román kézre. A magyar nép gyűlöli a románt, de azért engedte nagyra fejlődni a román kulturegyesületet, az »Astrát«, a magyar nép gyűlöli a románt, de azért megengedte virágzó gimnáziumok, képezdék, papnevelőintézetek létesítését . . . Egy hang (a középen) : Virágzó bankokat! Richter János: . . . ahol tanítókat, ügyvédeket nevelnek (Felkiáltások balfelől: Bs ellenségeket !) és ellenségeket a magyar hazának. A magyar nép gyűlöli a románt; azért az utolsó földmives román parasztgazda is szabad polgára egy szabad hazá­nak, inig odaát Romániában földalatti putrikban sínylődik a rabságra itélt szegény magyar. (Igaz ! Ugy van ! a, baloldalon.) Mataá Árpád : Tiszt irja ezt a czikket ? (Zaj a baloldalon.) Richter János: T. ház ! (Olvassa.) »Die be­rühmte einheitliche ungarisehe Nation ist eben aueh lieute noeh ein in der Luft schwebendes Abstractum« ! Nehéz itt féket tenni a nyelvemre, de figyel­nem kell minden szavamra. Elsősorban perbe idé­zem »diesen Kreis der höhercn Offizieie«, akik ezen lap szerkesztésében közreműködnek és itt nyíltan a magyar parlamentben az ország szine előtt vádló­ként lépek fel, (Általános élénk helyeslés.) bűn­részességgel vádolom őket, a legocsmányabb bűn­nel, amelyet egy tiszt elkövethet, a felségsértéssel, vádolom őket. Ha igaz az, amit a »Danzers Armee­Zeitung« állit, hogy az egységes magyar állam egy üres, a levegőben függő abstraktum, tehát elvont fogalom, akkor az az eskü, amelyet a magyar ki­rály Szent István koronájával ékesítve, amely az ország egységének szent szimbóluma., az ország szine előtt tett, szintén csak egy üres fogalom min­den belső tartalom nélkül. (Helyeslés jobbfelől.) Ha az egységes magyar állam egy üres fogalom, akkor az a négy kardvágás, amelyet a magyar ki­rály ugyancsak Szent István koronájával ékesítve, Szent István kardjával a kezében a világ négy tájéka felé tett, jeléül annak, hogy mindenkor meg fogja védeni az országot minden külellenség­gel szemben, akkor az a ténykedés legfeljebb egy üres levegő-osapdosás. Már pedig ki meri ezt állí­tani ? (Igaz ! ügy van!) Felségsértési követ el bizo­nyára az, aki ilyeneket állit. Azért arra kérem »diesen Kreis der höheren Of fiziere«, (Halljuk! Halljuk !) hogy vigyázzanak, a magyar fiuk azért tűrték el egy négyéves háború minden kínszenvedését, azért állanak még most is ott felemelt fővel, rettenthetetlen bizalommal, erővel és elszántsággal, mert az ő szivük tele van honszerelemmel, mert az ő szivük hőn dobog az édes magyar hazáért, az ő tekintetük szent áhí­tattal száll Szent István koronája felé és hűséges odaadással viseltetnek Szent István koronájának fenkölt viselője iránt. (Általános helyeslés.) A t. »Kreis der höheren Offiziere« ne küldje tehát a frontra ezeket a betűket (Igaz ! Ugy van ! Zajos felkiáltások: Gyalázat!) ne öljék ki a becsületes, tisztességes és hűséges magyar hősök szivéből azokat az alapokat, amelyeken nyugszik az ő meg­bízhatóságuk, az ő elszántságuk és vitézségük. (Felkiáltások balfelől: Tessék vizsgálatot indítani ! Zaj.) A t. hadügyminister urat pedig felszólítom, hogy ne adjon egy krajezár magyar pénzt az oly lap támogatására, amely Magyarországot mind­untalan gyalázza és a magyar fiuk szivében az el­keseredést kelti fel. (Elénk helyeslés. Zaj.) Azok­nak a politikusoknak számára pedig, akik a »Dan­zers Armee-Zeitung« körül csoportosulnak, csak egy nagyon rövid és velős megjegyzést teszek. Egy kulturáliamban sem járhat szabadon egy köz­veszélyes őrült, mert kárt tehet embertársainak szellemi és anyagi javaiban. Egy közveszedelmes őrültet, (Felkiáltások baljelöl: Nem őrült, hanem gazember!) aki javíthatatlan és kigyógyithatatlan, meg kell kötözni és a bolondok házába vinni. Matta Árpád: Fel kell akasztani! (Fel­kiáltások jobbfelől: Le kell bimkózni!) Richter János: Nem akarom a t. ház türel­mét túlságosan igénybe venni és azért csak még a czikk végével foglalkozom, ahol a követ­kezők foglaltatnak. (Olvassa:) »Der Friede von Bukarest wird die natür­liche Entwicklung der österreichisch-ungarischen Monarchie und des mitteleuropäischen Blockes nicht vereiteln. Es ist traurig genug, dass er diese Entwicklung nicht fördert, sondern ver­zögert. Ozernin und Burian habén in Bukarest nicht Grossmachtpolitik, nicht grosszügige vor­aussehauende Politik getrieben, sondern gewaltige Möglichkeiten, eíne nicht wiederkehrende günstige Situation, das glüekliche Ergehnis der unver­gleichlichen Leistungen der siegreichen ver­bündeten Heere, missbraucht, um auf Kosten der wahren Interessen der Monarchie der magyarischen Sonderpolitik zu einem kurz­atmigen Augenblicks-Triumph zu verhelfen.« (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Szemtelen­ség! Ostobaság! Ki a szerző?) Aláírva »C. M. D.« jelzéssel. Matta Árpád: Ha tiszt, tessék eljárni ellene! (Zaj. Mnök csenget.) Richter János: Ebben a befejezésben egy fenyegetődzés foglaltatik. Azt mondják, hogy most megakadályozta Burián és Czernin a »Grrossmacht« kiépítését, de a természetes fej­lődés tart tovább és biztosan később fogja azt elérni. Most diadalmaskodott »die Sonderpolitik der Magyarén.«

Next

/
Thumbnails
Contents