Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-813

26 813. országos ülés 1918 Julius 24-én, szerdán. tünk önmagunkon és ha látom elnyűtt ruhámat és rongyos czipőmet, akkor tudom, hogy ki van kiuzsorázva. Nem az az osztrák piacz, amely olcsón, makszimális áron kapja a magyar termékeket, hanem mi, akik az ipari termékeket ezerszeres százalékkal vagyunk kénytelenek megfizetni. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ez a közveszedelmes őrült azt mondja, hogy a magyarok nem akarják a román néj) barátságát. Talán igaza van. A magyar nép nem akarja a román nép barátságát, de azért évszázadok óta békében él vele, azért birtokállományának jó részét elveszítette és nem egy magyar porta került román kézre. A magyar nép gyűlöli a románt, de azért engedte nagyra fejlődni a román kulturegyesületet, az »Astrát«, a magyar nép gyűlöli a románt, de azért megengedte virágzó gimnáziumok, képezdék, papnevelőintézetek létesítését . . . Egy hang (a középen) : Virágzó bankokat! Richter János: . . . ahol tanítókat, ügyvédeket nevelnek (Felkiáltások balfelől: Bs ellenségeket !) és ellenségeket a magyar hazának. A magyar nép gyűlöli a románt; azért az utolsó földmives román parasztgazda is szabad polgára egy szabad hazának, inig odaát Romániában földalatti putrikban sínylődik a rabságra itélt szegény magyar. (Igaz ! Ugy van ! a, baloldalon.) Mataá Árpád : Tiszt irja ezt a czikket ? (Zaj a baloldalon.) Richter János: T. ház ! (Olvassa.) »Die berühmte einheitliche ungarisehe Nation ist eben aueh lieute noeh ein in der Luft schwebendes Abstractum« ! Nehéz itt féket tenni a nyelvemre, de figyelnem kell minden szavamra. Elsősorban perbe idézem »diesen Kreis der höhercn Offizieie«, akik ezen lap szerkesztésében közreműködnek és itt nyíltan a magyar parlamentben az ország szine előtt vádlóként lépek fel, (Általános élénk helyeslés.) bűnrészességgel vádolom őket, a legocsmányabb bűnnel, amelyet egy tiszt elkövethet, a felségsértéssel, vádolom őket. Ha igaz az, amit a »Danzers ArmeeZeitung« állit, hogy az egységes magyar állam egy üres, a levegőben függő abstraktum, tehát elvont fogalom, akkor az az eskü, amelyet a magyar király Szent István koronájával ékesítve, amely az ország egységének szent szimbóluma., az ország szine előtt tett, szintén csak egy üres fogalom minden belső tartalom nélkül. (Helyeslés jobbfelől.) Ha az egységes magyar állam egy üres fogalom, akkor az a négy kardvágás, amelyet a magyar király ugyancsak Szent István koronájával ékesítve, Szent István kardjával a kezében a világ négy tájéka felé tett, jeléül annak, hogy mindenkor meg fogja védeni az országot minden külellenséggel szemben, akkor az a ténykedés legfeljebb egy üres levegő-osapdosás. Már pedig ki meri ezt állítani ? (Igaz ! ügy van!) Felségsértési követ el bizonyára az, aki ilyeneket állit. Azért arra kérem »diesen Kreis der höheren Of fiziere«, (Halljuk! Halljuk !) hogy vigyázzanak, a magyar fiuk azért tűrték el egy négyéves háború minden kínszenvedését, azért állanak még most is ott felemelt fővel, rettenthetetlen bizalommal, erővel és elszántsággal, mert az ő szivük tele van honszerelemmel, mert az ő szivük hőn dobog az édes magyar hazáért, az ő tekintetük szent áhítattal száll Szent István koronája felé és hűséges odaadással viseltetnek Szent István koronájának fenkölt viselője iránt. (Általános helyeslés.) A t. »Kreis der höheren Offiziere« ne küldje tehát a frontra ezeket a betűket (Igaz ! Ugy van ! Zajos felkiáltások: Gyalázat!) ne öljék ki a becsületes, tisztességes és hűséges magyar hősök szivéből azokat az alapokat, amelyeken nyugszik az ő megbízhatóságuk, az ő elszántságuk és vitézségük. (Felkiáltások balfelől: Tessék vizsgálatot indítani ! Zaj.) A t. hadügyminister urat pedig felszólítom, hogy ne adjon egy krajezár magyar pénzt az oly lap támogatására, amely Magyarországot minduntalan gyalázza és a magyar fiuk szivében az elkeseredést kelti fel. (Elénk helyeslés. Zaj.) Azoknak a politikusoknak számára pedig, akik a »Danzers Armee-Zeitung« körül csoportosulnak, csak egy nagyon rövid és velős megjegyzést teszek. Egy kulturáliamban sem járhat szabadon egy közveszélyes őrült, mert kárt tehet embertársainak szellemi és anyagi javaiban. Egy közveszedelmes őrültet, (Felkiáltások baljelöl: Nem őrült, hanem gazember!) aki javíthatatlan és kigyógyithatatlan, meg kell kötözni és a bolondok házába vinni. Matta Árpád: Fel kell akasztani! (Felkiáltások jobbfelől: Le kell bimkózni!) Richter János: Nem akarom a t. ház türelmét túlságosan igénybe venni és azért csak még a czikk végével foglalkozom, ahol a következők foglaltatnak. (Olvassa:) »Der Friede von Bukarest wird die natürliche Entwicklung der österreichisch-ungarischen Monarchie und des mitteleuropäischen Blockes nicht vereiteln. Es ist traurig genug, dass er diese Entwicklung nicht fördert, sondern verzögert. Ozernin und Burian habén in Bukarest nicht Grossmachtpolitik, nicht grosszügige voraussehauende Politik getrieben, sondern gewaltige Möglichkeiten, eíne nicht wiederkehrende günstige Situation, das glüekliche Ergehnis der unvergleichlichen Leistungen der siegreichen verbündeten Heere, missbraucht, um auf Kosten der wahren Interessen der Monarchie der magyarischen Sonderpolitik zu einem kurzatmigen Augenblicks-Triumph zu verhelfen.« (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Szemtelenség! Ostobaság! Ki a szerző?) Aláírva »C. M. D.« jelzéssel. Matta Árpád: Ha tiszt, tessék eljárni ellene! (Zaj. Mnök csenget.) Richter János: Ebben a befejezésben egy fenyegetődzés foglaltatik. Azt mondják, hogy most megakadályozta Burián és Czernin a »Grrossmacht« kiépítését, de a természetes fejlődés tart tovább és biztosan később fogja azt elérni. Most diadalmaskodott »die Sonderpolitik der Magyarén.«