Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-813

813. országos ülés 1918 Julius 24-én, szerdán. 25 Senki sem tagadja ebben az országban, hogy voltak hűséges román polgártársaink is (Felkiáltások a baloldalon : Is !) és vannak is, nem tagadja senki, hogy voltak derék román nemzetiségű katonák is, de azt hiszem, hogy »Danzer's Armeezeitung«-nak tudnia kell azt, hogy a román ezredekbe magyar fiukat osztottak be, magyar kommandó alatt voltak: azért verekedtek azután dicsőségesen és jól. A »Danzer's Armeezeitung«-nak nem szabad megfeledkeznie azokról, akik a háború elején Romániába szöktek, hogy ott lázítsák a román népet a magyarok és az osztrák-magyar monarchia ellen; a Danzer's Armeezeitung-nak nem szabad megfeledkeznie arról sem, ami az erdélyi betörés alkalmával történt, amidőn sok önmagáról megfeledkezett román polgárunk örömmel és hozsannával fogadta a román betörő bandát és amikor az kitakarodott, megszökött vele annak jeléül, hogy elárulta hazáját és félt itt maradni. A Danzer's Armeezeitung beszél azután a román békeszerződés gazdasági oldalairól. Erre nem akarok reflektálni. Azután folytatja kritikáját arról az artikulusról, mely a román irredenta megfékezéséről szól s ezt mondja (olvassa) : »Die rumänisehe Regierung ist dureh einen Artikel, der an Ausführlichkeit wesentlich jenen übertrifft, der die Vieh- und Fleischeinfuhr regeit, verpflichtet worden, die sogenaiinte »dakorumänische Bewegung«, die sich im Wesen gegen Ungarn wandte, wieder aufleben zu lassen. (Der Form naeh spricht der Vertrag von einer gegenseitigen Verpfliehtung der Vertragsstaaten, Bestrebungen zu unterdrücken, die auf das fremde Staatsgebiet abzielen.) Welche Uberschätzung der Macht einer Regierung liegt im Gruncle genommen in einer solchen Verpfliehtung ! Es mag eine Ehrensache, sein, nach den Erfahrungen mit der Narodna Odbrana in Serbien, der Dante Alighieri Gesellschaft in Italien und den irredentistischen Umtrieben in Rumänien derartige Artikel in den Friedensvertrag hineinzunehmen, — eine Ehrensache, eine Formsache : eine elementare Volksbewegung fegt aber auch die stärkste Regierung wie Spreu hinweg, ein Volk lässt sich durch keine Artikel, und seien sie nooh so imponierend stilisiert, dauernd binden.« Mi más ez, mint egy provokáczió uj tánezra, mint lázitása annak a román néptömegnek, (Igaz ! Ugy van !) hogy ne nyugodjék bele a békekötésbe, seperje el a kormányát, mely ezt a békét megkötötte és folytassa izgatásait. De tulaj donképen nem is a népnek szól ez, hiszen nagyon j ól tudjuk, hogy a nép itt is, odaát is jó volt, de azon lelketlen izgatóknak, akik nem nyugodtak, folyton lázítottak az egységes magyar nemzeti állam ellen. (Zaj.) Ha ezt a lapot valamely dákoromán egylet adná ki, nem csodálkoznám, de hogy a Danzers Armeezeitung hoz ilyen lázitóczikket, azon igazán nagyon csodálkozom. (Zaj és felkiáltások a baloldalon: A legmagasabb katonatisztek irják !) Es, nunc venio ad fortissimum vinim. Ezt mondja azután a czikk (olvassa): »Man konnte aus Berlin in diesen Wochen immer wieder die KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XII. KÖTET. Darstellung vernehmen, dass der rumänisehe Friede gewisse gegensätzliehe Interessen desDeutschen Reiches und unserer Monarche auszugleichen habé. Deutschland verfolge in Rumänien aussehliesslich wirtschaftliche Zwecke, es wünsche daher dem Lande Aufbliihen mid Gedeihen, Erneuerung des politischen und ökonomischen Lebens, wogegen Czernin als Vertreter der Monarehie die Dynastie zu erhalten und Rumänien verschiedene Fesseln aufzuerlegen wünschte. Aber diese Berliner Darstellung irrt. Die österreichisch-ungarische Monarehie als Ganzes hat naturgemSss in Rumänien dieselben Interessen wie das Deutsche Reich. Auch wir wollen dórt ein ruhiges, befriedetes Land, das in sich das Gleichewieht findet, das im Austausch seiner Produkte mit unseren Industrieartikeln den wesentlichen Inhalt seines wirtsohaftlichen Lebeny erblickt. Anders steht es allerdings mit Ungarn. Ungarn, als Staat für sich alléin, betrachtet Rumänien allerdings von ganz anderen Gesichtspunkten. Ungarn erblickt in Rumänien einen Konkurrenten für seine Agrarwirtschaft. Der aufnahmsbedürftige österreichische Markt wird heute von Ungarn monopolistisch ausgebeutet. Dieses Vorrecht darf um keinen Preis geschmälert werden, am wenigsten, um dadurch die Interessen des rumänischen Volkes an die Monarehie zu ketten. Denn — und dies ist der entscheidende Punkt — Ungarn will nieht die Freundschaft des rumänischen Volkes. So überlegen die heutigen magyarischen Politiker von Tisza bis Wekerle auch die Nationalitätenfragen in Ungarn zu bagetelisieren vorgeben, so unverrückbar steht dieses Problem drohend im Mittelpunkt des politischen Denkens in Ungarn. Die berühmte »einheitliché ungarische Nation« ist eben auch heute doch ein in der Luft schwebendes Abstractum . . .« (Nagy mozgás és zaj. Felkiáltások jobb- és balfelől: Gyalázat!) Szilágyi Lajos: A hadügyminister kedvencz lapja. Richter János: (olvassa): »Wie wenig es trotz aller Beteuerungen und statistischer Behauptungen — wahre Wirklichkeit ist, erhellt aus dem Verhalten Ungarns zu dem südlichen und südöstlichen Nachbarstaat. Würde die heutige magyarische Hegemonie nicht als labil und gefährdet empfunden werden, wäre Ungarns Abweisung der rumänischen Freundsohaft sinnlos«. Ami az elsőt illeti, hogy Magyarország k-A uzsorázza az osztrák piaezot, erre nézve, most felelt meg az előttem szóló interpelláló t. képviselőtársam, aki igazat mondott, midőn azt állította, hogy a mi népünk sirva jár most a jegyzői irodákba és könyörög egy kis lisztért. Hétfőn épen szemtan uja voltam ilyen jelenetnek, midőn egy szegény aszszony jött könyörögni, hogy csak egy kiló lisztet adjanak neki, mert haza jött a fia a frontról és nem tud neki egy karéj kenyeret szegni. Aki látta a rettenetes rekvirálást Magyarországon és aki látja nap-nap után ezeket a jeleneteket, az tudja, hogy melyik piaez van kiuzsorázva. És ha végigtekin4