Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-825

825. országos ülés 1918 október 18-án, pénteken. 317 dog helyzetben voltak eddig is és hogy csak na­gyon kis különbség van a Wilson-féle felfogás és azon állapotok között, amelyek Magyarországon fennállanak, meg kell jegyeznem, hogy csodálatra­méltó a ministerelnök urnak az a bátorsága, amely­lyel ezt itt a parlament, az ország, a világ szine előtt állítani merészelte. Pop Cs. István: Czinikus ! Vajda Sándor : Mert hiszen harmadszor vagy negyedszer ministerelnöke Magyarországnak. (Fel­kiáltások a szélsobaloldalon : Ötödször ! Ideje volna fontot tenni!) és igy el lehetne tőle várni, hogy ismerje a nemzetiségi kérdést és tudja, hogy az összes harcztereken ott véreztek a nem magyar nemzetek is s az összes tömlöczök .abban az idő­ben, amig a fiuk és az atyák elestek a harcztereken, tele voltak és most is tele vannak az ő atyáikkal és anyáikkal, hogy még 14 és 16 éves gyermekeket is bezártak. (Élénk ellenmondások és nagy zaj a közéfen.) B. Szterényi József kereskedelemügyi mi­nister: Hazug rágalom! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Miskolczy Imre: Kágalom! Hazug ráfogás ! Fényes László : Most engedték csak ki őket! Ez az igazság ! (Zaj jobb felől.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. Méltóztassanak megvárni, illetékes helyről a képviselő ur bizonyára meg fogja kapni nem megfelelő kifejezéseire a vá­laszt. (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Vajda Sándor : A kereskedelemügyi minister UT azt mondja, hogy ez hazugság. B. Szterényi József kereskedelemügyi minister: Igenis az! (Ugy van ! a középen.) Vajda Sándor : Hát én azonnal nevekkel fogok szolgáin. Doktor Branisce Valér . . . (Zaj és félkiáltások bálfelöl; Ez tizenhatéves ?) Pop Cs. István : Tizenhatévesek is el vannak Ítélve ! Mihályi Tivadar : Tessék várni! Minden pél­dát nem lehet egy szuszra felsorolni! (Zaj.) Vajda Sándor : Ez az ember nyolcz hónapig le volt tartóztatva teljesen ártatlanul, s csak amikor a külügyminister a monarchia és a magyar kor­mány nevében elfogadta a Wilson-féle pontozato­kat, akkor helyezték szabadlábra. (Zaj és közbe­szólások a középen : Sokkal előbb !) Ezenkívül még más négy ur . . . (Felkiáltások balfelől: Kik azok '( Heveket kérünk!) Tessék telefonálni Kolozsvárra és megkérdezni és azután tessék engem dementálni. (Felkiáltások jobbfelől: Bizonyára valami más bűn­cselekmény miatt vannak letartóztatva ! Tizenhatéves tanár !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Pop Cs. István : Tessék vizsgálatot elrendelni! Nyolcz biróság itél két év óta ! Elnök : Pop Cs. István képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. Juriga Nándor: S a börtönökben éhség és tífusz következtében elhaltak! (Zaj.) Szilágyi Lajos : íme az uszítás következménye (Zaj a szélsőbaloldalon.) Vajda Sándor: T. ház ! Oly közel áll-e ez a boldog helyzet a Wilson-féle követelményekhez ? Százszámra zárják be az iskoláinkat, azt talán méltóztatik tudni. Méltóztatik tudni továbbá, hogy gimnáziumainkat megmagyarositják, hogy olyan lehetetlen feltételeket követeltek, amelyeket nem teljesíthetünk, csak azért, hogy gimnáziumainkat, amelyek még az abszolutizmus korszakából fenn­maradtak, megmagyárositsák. Juriga Nándor : Tőlünk meg elvonták a Matica pénzét. Vajda Sándor : Ha érdeklődnének, amint köte­lességük volna, hogy érdeklődjenek ezek iránt a kérdések iránt, a lapokból is tudomást szerezhet­tek volna, hogy Nagyszebenben a kormánybiztos még a szent oltár előtt sem állt meg, hanem csend­őröket küldött a mi templomainkba. Azt talán el kell, hogy ismerjék, hogy ez nem az az álláspont, amelyet Wilson elfoglal. Nem akarok rekrimináloi, hiszen nem olyan időket élünk, hogy most rekrimináczióval valamit elérhetünk, hanem ezt a kérdést békés utón és a megértés utján kell elintézni . . . Zsembery István : Ezen kellett volna kezdeni ! Vajda Sándor: . . . a nagy és a kis nemzetek között. De olyan állításokkal szemben, mint amilye­neket a ministerelnök ur tegnap tett, lehetetlen, hogy az ember rá ne utaljon a való tényállásra. Hiszen ott van a birtokpolitikai rendelet, hogy nem szabad annak a hadi rokkantnak . . . Pop Cs. István : Mert az erdélyi főurak garáz­dálkodnak Erdélyben. (Nagy zaj jobbfelől.) Vajda Sándor : . . . egy fél hold földet vennie, hogy egy házat építsen magának, miután életét koczkáztatta és egészségét feláldozta. Ez nem felel meg a Wilson-féle eszméknek. S mégis találkozott egy ministerelnök, aki meri itt állítani, hogy ebben az országban a nem magyar embereknek sorsa oly boldog, hogy az teljesen megfelel a Wilson-féle követelmén yekn ek. Azt mondta valaki, hogy Wilson nemcsak a nem magyar nemzetekre gondol, hanem gondol a magyar nemzetre is és annak elnyomott fiaira is. Hát nézzenek körül, négy román nemzetiségi képviselő van a házban és két tót, pardon, két szlovák ... (Derültség.) Fényes László: Hiszen a szocziáldomokráczíá­nak egy képviselője sincs itt benn. Vajda Sándor: ... és egyetlen egy szocziál­demokrata magyar képviselő sincs jelen, hogy az ő érdekeiknek szószólója legyen. Fényes László: Ez az osztályparlament! Vajda Sándor : Amíg ezek a viszonyok állanak fenn ebben a boldog országban, addig azt mondani, hogy a Wilson-féle álláspont és azok között a viszonyok között, amelyek itt dominálnak, csak egy kis félreértés áll fenn : engedjék meg, hogy ne karakterizáljam, hogy ez mit tesz, mert kényte­len volnék nem parlamentáris kifejezésekkel élni. Meglehet, ahogy a tünetekből észre lehet

Next

/
Thumbnails
Contents