Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-825

Ms 82$. országos ülés 1918 október 18-án, pénteken. venni, hogy egyszerre csak ismét megkezdődik az a presszió, amelylyel már élt gróf Tisza István, mondván, Hogy megnyilatkoztak a valóban hiva­tottak, hogy olybá tüntessék fel a dolgot, hogy nem mi vagyunk a román nemzet valódi kép­viselői. Szolgabírói presszióval és főispáni kedves­kedéssel meglehet, hogy itt-ott találnak egy-egy nem magyart, aki majd hazafiasán fog nyilat­kozni. Mert mi az a hazafias nyilatkozat? Nem az, hogy tényleg hazafias, hanem hogy a kormánynak szolgálatot tesz, hogy a momentán kellemetlen helyzeten átsikoljék. Ilyen időkben ilyen esz­közökkel boldogulni akarni szánalomraméltó tö­rekvés. Máskép nem lehet eljárni, csakis a teljes őszinteség, a teljes beismerés, a valódi demokra­tikus, valódi keresztény, valódi Wilson-féle alapra való helyezkedés által. És akkor, mikor mint egyen­jogúak és mint szabad nemzetek fogunk egy­mással érintkezni, akkor kezet foghatunk a jövőre nézve is, de elnyomók és elnyomottak között, amióta a világ van, valódi őszinte viszony nem volt lehetséges. Tehát oda kell törekedni, hogy mindnyájan egyenjogúak, egyenrangúak, szaba­dok lehessünk. Nem hosszú viták kellenek ehhez, hanem a lehetőség megadása, hogy az összes nem magyar nemzetek az ő nemzeti szervezkedésüket megalapíthassák, hogy ily .képen legyen kivel folytatni a vitatkozást, amely nem ennek az or­szág szűk kereteiben mozogjon, mert ezt az ügyet nem azok a rövidlátó politikusok, akik oly szive­sen neveztették magukat államférfiaknak, fogják elintézni, mert ez az ügy immár nemzetközi ügy és az egész emberiségnek becsületbeli ügye, hogy azt tisztességesen elintézze. És legyenek önök tudatában annak a ténynek, hogy nem az én gyarló, mulandó, gyenge egyéniségem, hanem az egész román nemzet szólal meg rajtam keresztül és hogy ezekben a történelmi pillanatokban, azokban az érzésekben, azokban a vágyakban és remények­ben, amelyeknek kifejezést adtam, minden román együttérez és minden román szive át van azoktól hatva. Juriga Sándor: Setreaska! Elnök : A ministerelnök ur kivan szólani. Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselő­ház ! (Halljuk! Halljuk!) Hogy a magyar nemzet milyen türelemmel és méltányossággal vis ete­tik a nemzetiségek iránt, annak egyik bizonyítéka hogy ezt a beszédet itt ebben a házban végig hallgatták. (Általános helyeslés és taps.) Én először is való mértékére kívánom leszál­lítani azokat a vádakat, amelyeket a t. képviselő ur az igazságnak meg nem felelően hozott itt elő az internáltakra vonatkozólag. Ö felhozta dr. Branistye és társainak az esetét. Pop Cs. István : Azok börtönben voltak ! Wekerle Sándor ministerelnök: Branistye és társai ellen nem magyar hatóságok indították meg az eljárást, hanem a bécsi katonai törvény­szék előtit folyamatban levő egyik perben gyanu­sittattak meg dr. Branistye és társai azzal, hogy a hadviselés érdekei ellen foglaltak állást. (Nagy mozgás a ház minden oldalán és élénk felkiáltások : Vajda hazudott/) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Wekerle Sándor ministerelnök: Nekem dr. Branistye és társai ügyében csak annyi volt a szerepem, hogy amidőn azzal fordultak hozzám, hogy dr. Branistye ártatlan, akkor — jóval a Wilson-féle jegyzék előtt, amikor arról még szó sem volt —• mindent elkövettem arra, hogy ha csakugyan ártatlanul keveredett a perbe, akkor ki is szabadulj on. (Nagy mozgás.) Én hivatkozom Pop 0. képviselő urnak igazságérzetére. Minálunk, igenis, voltak román internáltak. Ezek ugy kerültek internáltságba, hogy a katonai hatóságok jelenlétüket azon a vi­déken hadügyi szempontból veszélyesnek nyilvá­nították. Már hivatali elődöm, Tóth belügymi­nister ur, megtette azt, hogy a katonai hatóságok­kal egyetértőleg revízió alá vonta az internáltak ügyét és akik ellen alapos gyanuok nem volt, azo­kat szabadlábra helyeztette. Ezt tovább folytat­tam én, épen Pop Cs. képviselő ur közbenjárására. Tudtommal internáltak most egyáltalán nin­csenek fogságban. Fogságban és birói eljárás alatt vannak azok, akik ellen a büntető törvénykönyv határozmányai alapján az eljárást folyamatba kel­lett tenni. É tekintetben is az az elvem, hogy az ügyek lefolytatását lehetőleg gyorsítsuk. (He­lyeslés.) Az internáltak kezelése tekintetében a katonai hatóságok és mások részéről mindig azzal a szemre­hányással találkoztam, hogy nagyon is enyhén kezelem őket. (Ugy van!) Merem mondani, hogy egyetlen állam sincs Európában, amely az inter­náltakkal szemközt ilyen liberálisan járt volna el. (Általános helyeslés.) Gr. Zichy Aladár, Ö felsége személye köriili mi­nister : Menjenek Francziaországba ! Nézzék meg az ottani internáltakat ! (Ugy van!) Szilágyi Lajos : Hogy bántak Francziaország­ban az internáltakkal! Wekerle Sándor ministerelnök: Általában kon­statálni tartozom, hogy még a velünk harezban álló államok alattvalóival szemben is a lehető leg­nagyobb méltányossággal jártunk el. (Igaz! Ugy van!) Méltóztassanak nekem egyetlen itt élő fran­cziát, angolt vagy amerikait mutatni, akit bezár­tunk volna. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Mél­tóztassanak a ministerelnök urat csendben meg­hallgatni ! Wekerle Sándor ministerelnök: Mi gazdasági téren sem követtünk el oly atroczitásokat, aminő­ket más nemzetek irányunkban elkövettek, és ami­nők a nemzetközi jognak ha nem is a szellemével, de egyes szavaival igazolhatók lettek volna. (Igaz ! Ugy van !) Nem fognak itt találni egyetlen olyan franczia, angol, vagy amerikai vállalatot, amely gazdasági tevékenysége terén a legkisebb korlá­tozást szenvedte volna. (Igaz! Ugy van!)

Next

/
Thumbnails
Contents