Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-825
Ms 82$. országos ülés 1918 október 18-án, pénteken. venni, hogy egyszerre csak ismét megkezdődik az a presszió, amelylyel már élt gróf Tisza István, mondván, Hogy megnyilatkoztak a valóban hivatottak, hogy olybá tüntessék fel a dolgot, hogy nem mi vagyunk a román nemzet valódi képviselői. Szolgabírói presszióval és főispáni kedveskedéssel meglehet, hogy itt-ott találnak egy-egy nem magyart, aki majd hazafiasán fog nyilatkozni. Mert mi az a hazafias nyilatkozat? Nem az, hogy tényleg hazafias, hanem hogy a kormánynak szolgálatot tesz, hogy a momentán kellemetlen helyzeten átsikoljék. Ilyen időkben ilyen eszközökkel boldogulni akarni szánalomraméltó törekvés. Máskép nem lehet eljárni, csakis a teljes őszinteség, a teljes beismerés, a valódi demokratikus, valódi keresztény, valódi Wilson-féle alapra való helyezkedés által. És akkor, mikor mint egyenjogúak és mint szabad nemzetek fogunk egymással érintkezni, akkor kezet foghatunk a jövőre nézve is, de elnyomók és elnyomottak között, amióta a világ van, valódi őszinte viszony nem volt lehetséges. Tehát oda kell törekedni, hogy mindnyájan egyenjogúak, egyenrangúak, szabadok lehessünk. Nem hosszú viták kellenek ehhez, hanem a lehetőség megadása, hogy az összes nem magyar nemzetek az ő nemzeti szervezkedésüket megalapíthassák, hogy ily .képen legyen kivel folytatni a vitatkozást, amely nem ennek az ország szűk kereteiben mozogjon, mert ezt az ügyet nem azok a rövidlátó politikusok, akik oly szivesen neveztették magukat államférfiaknak, fogják elintézni, mert ez az ügy immár nemzetközi ügy és az egész emberiségnek becsületbeli ügye, hogy azt tisztességesen elintézze. És legyenek önök tudatában annak a ténynek, hogy nem az én gyarló, mulandó, gyenge egyéniségem, hanem az egész román nemzet szólal meg rajtam keresztül és hogy ezekben a történelmi pillanatokban, azokban az érzésekben, azokban a vágyakban és reményekben, amelyeknek kifejezést adtam, minden román együttérez és minden román szive át van azoktól hatva. Juriga Sándor: Setreaska! Elnök : A ministerelnök ur kivan szólani. Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Hogy a magyar nemzet milyen türelemmel és méltányossággal vis etetik a nemzetiségek iránt, annak egyik bizonyítéka hogy ezt a beszédet itt ebben a házban végig hallgatták. (Általános helyeslés és taps.) Én először is való mértékére kívánom leszállítani azokat a vádakat, amelyeket a t. képviselő ur az igazságnak meg nem felelően hozott itt elő az internáltakra vonatkozólag. Ö felhozta dr. Branistye és társainak az esetét. Pop Cs. István : Azok börtönben voltak ! Wekerle Sándor ministerelnök: Branistye és társai ellen nem magyar hatóságok indították meg az eljárást, hanem a bécsi katonai törvényszék előtit folyamatban levő egyik perben gyanusittattak meg dr. Branistye és társai azzal, hogy a hadviselés érdekei ellen foglaltak állást. (Nagy mozgás a ház minden oldalán és élénk felkiáltások : Vajda hazudott/) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Wekerle Sándor ministerelnök: Nekem dr. Branistye és társai ügyében csak annyi volt a szerepem, hogy amidőn azzal fordultak hozzám, hogy dr. Branistye ártatlan, akkor — jóval a Wilson-féle jegyzék előtt, amikor arról még szó sem volt —• mindent elkövettem arra, hogy ha csakugyan ártatlanul keveredett a perbe, akkor ki is szabadulj on. (Nagy mozgás.) Én hivatkozom Pop 0. képviselő urnak igazságérzetére. Minálunk, igenis, voltak román internáltak. Ezek ugy kerültek internáltságba, hogy a katonai hatóságok jelenlétüket azon a vidéken hadügyi szempontból veszélyesnek nyilvánították. Már hivatali elődöm, Tóth belügyminister ur, megtette azt, hogy a katonai hatóságokkal egyetértőleg revízió alá vonta az internáltak ügyét és akik ellen alapos gyanuok nem volt, azokat szabadlábra helyeztette. Ezt tovább folytattam én, épen Pop Cs. képviselő ur közbenjárására. Tudtommal internáltak most egyáltalán nincsenek fogságban. Fogságban és birói eljárás alatt vannak azok, akik ellen a büntető törvénykönyv határozmányai alapján az eljárást folyamatba kellett tenni. É tekintetben is az az elvem, hogy az ügyek lefolytatását lehetőleg gyorsítsuk. (Helyeslés.) Az internáltak kezelése tekintetében a katonai hatóságok és mások részéről mindig azzal a szemrehányással találkoztam, hogy nagyon is enyhén kezelem őket. (Ugy van!) Merem mondani, hogy egyetlen állam sincs Európában, amely az internáltakkal szemközt ilyen liberálisan járt volna el. (Általános helyeslés.) Gr. Zichy Aladár, Ö felsége személye köriili minister : Menjenek Francziaországba ! Nézzék meg az ottani internáltakat ! (Ugy van!) Szilágyi Lajos : Hogy bántak Francziaországban az internáltakkal! Wekerle Sándor ministerelnök: Általában konstatálni tartozom, hogy még a velünk harezban álló államok alattvalóival szemben is a lehető legnagyobb méltányossággal jártunk el. (Igaz! Ugy van!) Méltóztassanak nekem egyetlen itt élő francziát, angolt vagy amerikait mutatni, akit bezártunk volna. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Méltóztassanak a ministerelnök urat csendben meghallgatni ! Wekerle Sándor ministerelnök: Mi gazdasági téren sem követtünk el oly atroczitásokat, aminőket más nemzetek irányunkban elkövettek, és aminők a nemzetközi jognak ha nem is a szellemével, de egyes szavaival igazolhatók lettek volna. (Igaz ! Ugy van !) Nem fognak itt találni egyetlen olyan franczia, angol, vagy amerikai vállalatot, amely gazdasági tevékenysége terén a legkisebb korlátozást szenvedte volna. (Igaz! Ugy van!)
