Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-825

3 Ifi 825. országos ülés 1918 október 18-án, pénteken. sék figyelembe venni a Wilson-féle pontok közül kettőt, nevezetesen elsősorban a 10. pontot, amely igy hangzik (olvassa) : »Ausztria-Magyarország népeinek, amelyeknek helyét a nemzetek között megoltalmazni és biztositani kívánjuk, a legelső alkalommal lehetővé kell tenni autonóm fejlődésüket.* (Mozgás a középen.) Azt hiszem, hogy a t. ministerelnök ur is magáévá tette ezt az álláspontot akkor, amikor hozzájárult ahhoz, hogy a külügyminister a monarchia nevében a békeajánlatot megtegye. (Igaz! Vgy van! balfelől.) A Wilson-féle 4, pont megállapítja, hogy (olvassa): »Minden világosan körülirt nemzeti igényt olyan messziremenő módon kell kielégíteni, amint csak lehetséges, anélkül, hogy uj elemeket, vagy a viszály és egyenetlenség régi elemeinek megörökítését, amely Európa és egyszersmind az egész világ békéjét csahkamar megzavarná, felvenné.* Pop Cs. István : Szupremáczia és hegemónia, azok voltak az egyenetlenség előidézői. (Zaj.) Vajda Sándor: Azt hiszem, nem szorul hoszszas bizonyitgatásra, hogy a ministerelnök ur és gróf Tisza István képviselő ur álláspontja között egyfelől, másfelől pedig Wilson álláspontja között mily nagy tátongó ür van, (ügy van! a szélsőhaloldálon.) amelyet semmiféle rabulisztikával, semmiféle szemfényvesztéssel és semmiféle ügyeskedéssel nem lehet keresztülhidalni, (ügy van! a szélsőbahldahn.) Gróf Tisza István képviselő ur a demokráciáról is szól. A mi kérdésünk is nem egyéb, mint a demokrácziának egy tünete; hiszen nem lehet a valódi demokráeziát sehol a világon normális kerékvágásba hozni és a normális fejlődés terére terelni, ha először nincsenek megoldva a nemzetiségi kérdések, mivel csak a nemzeti alapon és a nemzet keretén belül lehetséges, hogy ez a szocziális ratifikáczió normális irányban fejlődjék. S amikor gróf Tisza István a nemzeti vagy a nemzetiségi kérdéssel — ahogy ő nevezi — és a demokráczia kérdésében polemizál, egy közbeszólásra, amelyet Hock János tett, hogy »választójog nélkül nincs béke, azt az álláspontot foglalja el és abban reasszumálja politikai felfogását, hogy (olvassa): Hegyük meg akkor, amikor kényszerhelyzetben vagyunk ! Juhász Nagy Sándor: Ez öngyilkos politika (Zaj a baloldalon.) Kún Béla : Nemzetellenes beszéd ! Hock János : A vezér! Fényes László : Bebuktatja a nemzetet! Juhász-Nagy Sándor: Ez a providencziálís államférfi. Elnök : Csendet kérek. Vajda Sándor : Abban a szerencsében részesültem, hogy amióta gróf Tisza István felvette ismét politikai tevékenységét, amelyet — gondolom, mindenkinek emlékezetében van — felfüggesztett 1910-ig, ahányszor azóta felszólaltam a házban, nem telt el 48 óra, hogy ne tiport volna le, ne morzsolt volna össze. (Mozgás.) Abban a szrencsében is részesültem, hogy a ministerelnök ur érdemesnek tartotta a gravamenekre, amelyeket előadni bátorkodtam, reflektálni. Ez tehát azt bizonyítja, hogy köztünk valami intim baráti viszony nem létezhetett. Személyesen természetesen nagyon kedves embernek tartom a ministerelnök urat, (Mozgás.) de mint politikust, mint ellenfélt nagyon veszélyesnek, mert sokkal veszélyesebb az, aki mint a hal kisiklik a kézből. (Nagy mozgás.) Fényes László : A magyar nép nyakán épugy ül, mint a románén. Kún Béla : Wekerle veszélye a magyar népnek. Fényes László : Nem a magyar nép kormánya. Elnök : Csendet kérek. Kérem Fényes László képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. (Felkiáltások a jobboldalon : Ne uszítson!) Fényes László : Nem uszítok, csak az igazságot mondom. Vajda Sándor: Ugy hogy, t. ház, kellemesebb volt politikai ellenfélnek a t. ministerelnök ur, de mindig jobban szerettem politikai ellenfélnek gróf Tisza Istvánt. (Mozgás.) Vele mindig tisztában lehettünk. Azért is tetszett nekünk gróf Tisza István, mert hiszen, habár azt mondta tegnap, hogy mi izgattunk a külföldön, hogy mi, ki tudja, mily apparátussal dolgozunk odakinn, hogy nekünk sikerült a világ közvéleményét a mi ügyünk részére megnyerni : azt hiszem, nem lehet véleménykülönbség a ház többi tagjai és közöttünk arra nézve, hogy a legnagyobb szollatot ebben a tekintetben gróf Tisza István politikája tette nekünk, (Vgy van ! a szélsőbahldahn. Mozgás a jobboldalon.) amely megértésre alkalmat adni nem akart, (Mozgás.) hanem folytatta a gróf Apponyi- és a báró Bánffy-félc alapokon a nemzetiségek letiprását, annak a tradicziónak hódolva, amelyet Tisza Kálmán kezdeményezett Magyarországon. T. ház ! A mi ügyünknek nagyobb szolgálatot nem tehetnek a magyar pártok, mint hogy a független Magyarország proklamálása alkalmával gróf Tisza Istvánt választanák meg külügyministernek és őt küldenék ki, hogy reprezentálja Magyarországot a világkongresszuson. (Mozgás.) Azért gróf Tisza István tegnapi beszéde többet használt a mi ügyünknek, mint amennyit mi évtizedeken át használhattunk volna. Fényes László : Hallják ? ! (Zaj. Elnök csen9*-) Ríchter János: Üres frázisok, amiket mond. Juhász-Nagy Sándor: Tökéletesen igaza van. Tisza az oka! Elnök: Csendet kérek! Szilágyi Lajos: Ne uszítsarak ! Elnök : Csendet kérek, b. ház ! Fényes László: (közbeszól.) Muzsa Gyula: Maga félbemaradt patikus! (Derültség balfelől.) Fényes László: Ez nem üzlet, Mázsa ur ! (Zaj. Elnök csenget.) Vajda Sándor : Azokra a kijelentésekre, hogy ebben az országban a nem magyar nemzetek bol-