Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-824
824. országos ülés 1918 október 17-én, csütörtökön. 305 ségi vélemény előadójának is joga van szólni. Méltóztassék azt bevárni, ö majd kifejezésre fogja juttatni a másik álláspontot. Szász Pál előadó: Amikor elfogadásra ajánlom ezt a határozatot, egyben bejelentem, hogy a mentelmi bizottság tárgyalása alkalmával Polónyi Dezső képviselő ur kisebbségi véleményt jelentett be, amely kisebbségi véleményt ő fogja előterjeszteni. (Helyeslés.) Elnök: A kisebbségi vélemény előadóját illeti a sző. Polónyi Dezső: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék nekem megengedni, hogy a mai nagy időkben ezzel a kérdéssel telhető rövidséggel foglalkozzam, és előadjam azokat az indokaimat, amelyek elvileg involválják magukban, hogy ezzel a kérdéssel, mint mentelmi kérdéssel a t. ház egyáltalában ne foglalkozzék. (Helyeslés a szélsobalóldalon. Halljuk! Halljuk!) Elörebocsátva jegyzem meg azt, hogy a mentelmi bizottság határozatát ama házszabályok alapján hozta meg, amelyeket mi soha érvényeseknek el nem ismerhetünk. (Igaz! TJgy van! Taps a szélsobalóldalon. Mozgás, ellenmondás és derültség a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Szilágyi Lajos: Akkor a törvények sem érvényesek! Fényes László: A háborút is zárt körben határozták el! (Zaj.) Azért nem a mi háborúnk! Elnök: Kérem, méltóztassék a kisebbségi véleményt meghallgatni! Félkiáltások a baloldalon : Nem hallani!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rakovszky István: Az előadói székbe üljön! O a kisebbségi vélemény előadója. Polónyi Dezső: Mély tisztelettel azt a kérést intézem t. képviselőtársaimhoz, kegyeskedjenek nyugodtan meghallgatni, mert kijelentem előre, hogy indokaimban kizárólag magasabb szempontok által vezérelt kérdéseket kívánok érinteni és nem akarok beleelegyedni azoknak a hangulatoknak fejtegetésébe, amelyek a tegnapi jeleneteket előidézték. Tisztelettel kérem szives türelmüket abban a reményben, hogy talán a t. túloldal is belátja és honorálja álláspontom helyességét. Arra akartam czélozni, hogy a házszabályoknak épen az a rendelkezése, amelynek alapján az a határozat keletkezett, abból a bizonyos időből származik, amelyben mi hozzájárulásunkat uj házszabályok megalkotásához nem adtuk. Már pedig régi princípium volt, hogy házszabályokat soha erőszakkal alkotni nem lehet. (TJgy van! a szélsobalóldalon.) A házszabályok mindig kell, hogy kompromisszum eredményei legyenek, mert t. képviselőház, a házszabályok mindig a kisebbség jogait vannak hivatva védelmezni, és pedig különösen olyan esetekben, mikor a változó hangulatok eshetőleg a többséget bizonyos ezélszerü, vagy nem czélszerü állásfoglalásokra kényszeritik. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XIX KÖTET. Már most, t. képviselőház, e mai házszabályok szerint is feltétlenül téves az, hogy Lovászy Márton és Vass János képviselő urak esete a mentelmi jog sérelmeként volna kezelhető. A házszabályok 213., 214. és 215. §-ai tartalmazzák ugyanis a rendelkezéseket, amelyek szerint valaki külsőségekkel, rendbontással, rendzavarással akadályozza a képviselőház tanácskozásait. Vagyis röviden: a ház méltóságát én sérthetem egy cselekedettel, ha pl. a kabátomat levetem és igy terjesztem elő nézeteimet, vagy más illetlen magaviselettel. Soha nem szabad, soha nem történhetik, hogy én, mint képviselő, valamely kijelentésem révén kerülhessek összeütközésbe a házszabályokkal. (Ellentmondás jobbról.) Egy pillanatra méltóztassék megengedni." Régi alapvető principiuma a szólásszabadságnak, e jog egész forrása, hogy amint soha törvény nélkül semmi rosszat vagy bűncselekményt elkövetni nem lehet, ép ugy lehetetlen az, hogy a törvény alkotásában résztvevő egyes képviselők az ő idevágó kijelentéseikkel törvényellenest vagy rosszat kövessenek el. Az hangulatok kérdése, hogy egyes képviselőnek kijelentéseit miként fogjuk fel, azonban amint ö képviselői hivatásában, annak jogkörében tesz bármiféle kijelentést, ez a képviselői minősége biztosítja neki az abszolút mentességet. (Igaz! TJgy van! Taps a szélsobalóldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Rakovszky István: Az elnök leültetheti, a szót megvonhatja. Polónyi Dezső: Engedjék meg, hogy egy-két példát hozzak fel. Itt volt a múltban Holló Lajos esete. Az akkori hangulatnak megfelelően csak nüansz kérdése volt, hogy a ház az ő szavait akkor is nem tartotta a ház méltóságába ütközőnek. Akkor ahelyett, hogy a mentelmi bizottsághoz utasították volna, kivonultak előle. Az elnök akkor rendreutasitással vélte elintézhetőnek ezt a kérdést. Az azóta változott helyzetben ugyebár méltóztattak arra a belátásra jutni, hogy Holló Lajosnak igaza volt és még azt az eljárást sem érdemelte, amelyben része volt. Méltóztassék megengedni egy még közelebbi példát; itt volt ma gróf Tisza István felszólalása. Azt mondotta, hogy meg kell győzni Wilson elnök urat. Kérdem, hogyan kívánja ő ezt tenni, gyűlölettel, haraggal, avagy udvariasan és barátsággal? (Igaz! TJgy van! Zaj a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, tessék,, nyugodtan megvárni. (Félkiáltások jobb felöl: Ügyvédi rabulisztika!) En el tudok képzelni egy olyan többséget is, amely gróf Tisza Istvánnak ebben a kijelentésében^ is azt látja, hogy a ház méltóságát sértette. En egyáltalában nem tartom ezt lehetetlennek. Hogy jön gróf Tisza István képviselő ur ahhoz, hogy ő egy ilyen, valószínűleg meggyőződésből tett kijelentése miatt mentelmi bizottság elé kerüljön és ez vele szemben mentelmi sérelem legyen? (Derültség és zaj a jobboldalon.) 39
