Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-824
október 17-én, csütörtökön. 306 824. országos ülés 1918 , T. képviselőház! Kijelentem azt, ami önként értetődik, hogy soha én ententebarát abban az értelemben, ahogy ez tegnap felfogatott, ahogy azt helytelenül magyarázták, nem voltam és nem vagyok. De engedjenek meg nekem egyet. A mai Déli Hírlapban már olvasom, hogy itt van Wilsonnak válasza, melyben azt mondja, hogy velünk békét köt, külön békét akar kötni. Akkor nekem ne legyen meg a jogom ma már azt mondani, hogy én az akarok lenni ? Nekem ne legyen meg mint képviselőnek jogom mondani azt, hogy belátva ennek a szerencsétlen politikának csődjét, (Zaj a szélsöbaloldalon.) szabadon hirdethessem azt anélkül, hogy a hátam megett álljon a mentelmi bizottság? Hisz ez a szólásszabadságnak, ennek az alapelvnek teljes koníiskálását jelenti. Soha nem fogok vállalkozni arra, hogy bármely hazafiatlan tettnek védelmére ideálljak a képviselőház elé. Azt megérteném, ha a tisztelt elnök ur akármilyen formában, az eddigi parlamentáris gyakorlatnak megfelelően azonnal módot adna annak a képviselőnek, hogy szavai értelmét önként magyarázza meg és ne a tisztelt túloldal hangulata magyarázza ki olyannak, aminek nem czéloztatott. Mert hisz a kérdés tulajdonképeni lényege itt van, hogy a tisztelt túloldal súlyos igazságok hallgatása után bizonyos ideges hangulatban máskép értette azt a kijelentést, mint ahogy az mondatni akart. Ebből egyszerre a szólásszabadság princzipiumának megsértésével mentelmi sérelmet akarni csinálni, ez lehetett az önök szempontjából addig helyes, mig erős kézzel erőszakot akartak fenntartani, azonban az alkotmányjognak alapvető princzipiumával ez nem egyeztethető össze. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az összes törvényhozások valamennyien elismerik a képviselőnek, különösen a szóbeli kijelentések terén, teljes és feltétlen szabadságát olyan irányban is, hogy még ami ma bűncselekménynek látszhatik, arra vonatkozólag is inditványozási jogom van, mert sohasem tudom, hogy az, ami ma bűncselekmény, holnap nem-e a nemzet javára fog szolgálni. (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Ne menjünk nagyon messzire. Ilyen alakulások mellett, mint amilyenek most történnek, amikor bomlik a szomszéd állam, nekem eshetőleg — nem akarom előterjeszteni, de eshetőleg — mint törvényhozónak legjobb meggyőződésemmé válik, hogy indítványt kell tennem a trónöröklési rend megváltoztatása vagy az államforma megváltoztatása iránt. Én meg legyek ebben akadályozva a mentelmi bizottság által? Pedig ez azt jelenti, mert itt lehet egy hangulat, amely ezt megfelelőnek tartja és lehet egy pillanatnyi többségi hangulat, amely meg nem felelőnek tartja s akkor már a ház mentelmi jogát sértem és van szerencsém az én képviselői minőségemben tett kijelentésemért a mentelmi bizottság előtt felelni. Ez a kérdés lehetett volna egy elnöki magyarázat tárgya, esetleg egy felhívás tárgya, de mentelmi jogsérelmet nem képezhet. Ezért tisztelettel indítványozom a háznak, hogy méltóztassék , az eset felett egyszerűen napirendre térni. (Élénk helyeslés és éljenzés a bál- és a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Tisztelt ház! Méltóztassanak megengedni, hogy miután az elnök eljárására is allúzió történt a kisebbségi vélemény t. előadója részéről, egész röviden egy-két megjegyzést tehessek. (Halljuk! Halljuk!) Igen természetes dolog, hogyha Lovászy Márton és Vass János képviselő urak tegnap itt felállottak volna és azt a kívánságukat juttatták volna kifejezésre, hogy nyilatkozatot akarnak tenni, az elnök részéről ennek semmi akadálya nem lett volna. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: Kérem, én Wekerlének megmondtam! Elnök: Engedelmet kérek, t. képviselőház, én ebben a székben csak arról vehetek tudomást, ami itt a nyilt színen történik. Ha valaki a nyilt ülésen nem jelentkezik, annak hasonló szándékáról nem vehetek tudomást. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen. Zaj balfelöl.) Mindenesetre konstatálni kívánom, hogy itt senki sem jelentkezett és így alkalmat sem adhattam a t. képviselő uraknak arra, hogy magyarázó kijelentést tegyenek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ami azt illeti, hogy tévedés történt volna a mentelmi bizottság elé utalásban, mert az elnök részéről előzetes rendreutasitás nem alkalmaztatott, e tekintetben bátor vagyok utalni magukra a házszabályokra, melyek fedik eljárásomat. (Ugy van! jobbfelöl. Nagy zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) En annak a nagy zavarnak és felháborodásnak pillanatában nem akartam magam bírája lenni a kérdésnek s ezért kérdeztem meg a házat, kívánja-e az ügyet a mentelmi bizottsághoz utasítani ? (Nagy zaj és közbeszólások a bal- és a szélsöbaloldalon: Ez volt a tévedés!) Ezen felvilágosításaim után, minthogy a bizottsági javaslat a házszabályok értelmében vita tárgya nem lehet, felteszem a kérdést, elfogadja-e a ház a mentelmi bizottságnak az előadó ur által előterjesztett javaslatát; igen vagy nem? (Élénk felkiáltások: Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a javaslatot elfogadják és igennel szavaznak, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. Élénk felkiáltások a szélsöbaloldalon: Kisebbség! Ellenpróbát kérünk!) Fernbach Károly: Ellenpróbát kérünk, tessék megszámláltatni a szavazatokat! Elnök: Kérem most azokat, akik nemmel szavaznak, szíveskedjenek felállani. • (Megtörténik. Félkiáltások a szélsöbaloldalon: Többség! Nagy zaj jobb felöl.)
