Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-822
822. országos ülés 1918 augusztus 10-én, szombaton 267 mentelmi jogát a mentelmi bizottság jelentése alapján felfüggeszti. Következik Bartos János képviselő ur 'mentelmi ügye. Szász Pál előadó: T. képviselőház ! Bartos János országgyűlési képviselő ellen kihágás czimén eljárás indíttatott, mert -1913 szeptember 28-án Tótmegyer községben, szeptember 21-én Bánkeszi községben, szeptember 1-én Felsőszőllős és szeptember 24-én Vajk községben, Nyitramegyében, engedély nélkül népgyűlést tartott. Az érsekújvári járás főszolgabirája az engedélynélküli népgyűlések megtartása helyének és idejének pontos megállapítása után kihágás miatt rendőri büntető eljárást óhajt indítani. B ozélból Nyitravármegye tiszti főügyésze 1913 november 12-én kérte a képviselőháztól Bartos János országgyűlési képviselő mentelmi jogának a felfüggesztését. A mentelmi bizottság megállapította, hogy a cselekmény és a képviselő személye között összefüggés van, hogy kihágás ismérvei látszanak fenforogni, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól származik, és hogy zaklatás esete nem forog fenn, miért is javasolja Bartos János országgyűlési képviselő ur mentelmi jogának a felfüggesztését. Elnök : Szólásra következik ? Almásy László jegyző: Huszár Károly! Huszár Károly: T. ház ! A mentelmi bizottság indítványával szemben legyen szabad kérnem, hogy Bartos János mentelmi ügyében a mentelmi jogot ne méltóztassék felfüggeszteni. 1913-ban történt az eset, amely a tényállás szerint a következőképen folyt le. Bartos János központi titkára a Katholikus Népszövetségnek, amelynek 300.000 tagja van és Magyarország minden olyan községében, amelyben katholikusok nagyobb számmal vannak, külön helyi csoportokat szervezett, amelyek alapszabályszerüleg működnek. Az alapszabályok kötelezik a Népszövetséget arra, hogy a központi tisztviselők nűnden esztendőben legalább egyszer meglátogassák ezeket a helyi csoportokat. Rendszerint értesítve lettek mindezen községek helyi csoportvezetői, hogy Bartos János központi titkár ekkor és ekkor meg fog érkezni és meg fogja vizsgálni az ottani helyi szervezeteket. Az összes idevonatkozó csendőri jelentésekből kitűnik, hogy valóságos inkvizicziót folytatott a közigazgatás, minden egyes embert, aki részt vett a helyi csoportok értekezletén, különkülön beczitálták a főszolgabíróhoz, a csendőrök megjelentek a lakásukon, hosszas kihallgatásokat folytattak. A csendőri jelentésekből kiderül, hogy azokon a gyűléseken politikával abszolúte nem foglalkoztak, hanem kizárólag a Katholikus Népszövetség ügyeivel. Az egyik csendőri jelentés, mint legborzalmasabb dolgot, csak azt tudja felhozni, hogy Bartos János képviselőt tetten érték, amikor a Katholikus Népszövetség czimü füzetet kiosztotta az egylet tagjai között. Ezenkívül minden egyes jelentésben külön meg van említve, hogy nem volt másról szó, csak a Katholikus Népszövetség ügyeiről. Azt hiszem, hogy a csendőröknek és a közigazgatási közegeknek túlbuzgóságából ered az egész feljelentés, mert itt nem nyilvános népgyűlésekről volt szó. Az egyik gyűlés tartatott a tótmegyeri katholikus körben és maga a feljelentés is konstatálja, hogy a tagokon kivül abban senki nem vett részt; a többiek tartattak az iskola helyiségeiben és egy a plébánián, mely utóbbit, miután ott 24-en jelentek meg és a szobában nem fértek el, a plébánia folyosóján tartották meg. Igazán nevetséges dolog, hogy közigazgatásunknak más dolga sincs, mint hogy ezeket az embereket, akik egy ilyen teljesen ártatlan gyűlésre összejöttek, beczitálja a szolgabíróhoz, zaklassa őket, még a képviselőt is, aki a gyűlésen résztvett. Azt gondolom, hogy nem megengedhető és nem jogos, ha ezt az egyesületet, mely a háborúban a hadikölcsönjegyzésben százezrekkel vett részt, a hadiözvegyek érdekében 40—50.000 esetben járt el, a hadisegéíyes asszonyok dolgaiban körülbelül 60.000 esetben látta el a népet jogi tanácscsal, melyben minden nap nyolczvanan-százan fordulnak meg az ország különböző részeiből, üldözzük azért, mert a háborúban ezt a nagyon szükséges és üdvös közhasznú szocziális tevékenységet fejti ki. Minthogy tehát Bartos János t. képviselőtársam teljesen jóhiszeműen járt el, minthogy nem nyilvános politikai népgyűlést tartott, hanem csak egy egyesület helyi csoportjánál jelent meg., mint annak az egyesületnek központi tisztviselője, abban a hiszemben, hogy amennyiben a helyi hatóságok kívánnák, hogy a gyűlés bejelentessék, azt a helyi emberek kötelesek megtenni, s bár ezt azok meg nem tették, ő teljesen jóhiszeműen járt el : kérem a t. házat, hogy ebben az esetben Bartos János képviselő ur mentelmi jogát ne függessze fel. (Helyeslés a bahldahn.) Elnök : Az előadó ur kivan nyilatkozni. Szász Pál előadó : T. ház ! kötelességemnek tartom az ügyet részletesebben megvilágítani, minthogy Huszár Károly képviselő ur az ügyhöz hozzászólt. A mentelmi bizottságnak az iratokból módjában állott megállapítani azt, hogy itt kihágás ismérvei látszanak fennforogni és pedig a belügyminiszter 1913. évi 7430. számú rendelete szerint melynek értelmében nyilvános népgyűlést csak akkor lehet tartani, ha azt a községben lakó s legalább négy megbízható, önjogu magyar állampolgár a helynek, a gyűlés czéljának és megtartása pontos időpontjának megjelölésével legalább 48 órával előbb, a részletes tárgysorozat bemutatása mellett, Írásban bejelenti és a rendőrhatóság a bejelentést tudomásul veszi. A mentelmi bizottság a legnagyobb lelkiismeretességgel járt utánna a dolognak, megtekintette a nyomozat adatait, vájjon látszanak-e kihágás ismérvei fennforogni, igen vagy nem ? A gyűlés azon czélból is tartatott, hogy a Katholikus Népszövetségnek uj tagok verbuváltassanak, tehát nemcsak a már meglévő tagok gyűltek össze. Valóban a plébánosok által ki is hirdettetett, hogy 34*
