Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-820

•l-is) 820. országos ülés 1918 augusztus 8-án, csütörtökön^ Ha szólni senkisem kivan, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A tárgyalás alatt levő szakaszhoz az előadó ur a következő módosítást adta be : »A második és harmadik sorból ezen szavak : »az első, második és harmadik rész tekintetében a hadügymmisterrel is« törlendők lennének. Leszek bátor ezzel a módosítással tenni fel a szöveget szavazásra. Kérdem a t. házat : méltóztatik-e a régi 173., most már 14. §-ra vonatkozólag a bizottsági szöveget az előadó ur módosításával elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A ház a bizottsági szöveget az előadó ur módosításával fogadja el. Ezzel ez a törvényjavaslat is általánosságban és részleteiben is letárgyaltatott és elfogadtatott. (Élénk éljenzés.) Harmadszori olvasása iránt legközelebbi napirendi javaslatom során leszek bátor a t. háznak javaslatot tenni. Következik a napirend 2. pontja : Gyöngyös város újjáépítéséről és rendezéséről a beliigyminister ur által beterjesztett törvényjavaslat, elsősorban az általános tárgyalás. Az előadó urat illeti a szó. Győrffy Gyula előadó: T. képviselőház! Mindnyájan fájdalmasan emlékszünk még ama tűzvészre, amely 1917 Julius hó 26-án Gyöngyös rendezett tanácsú városának egy harmadát elhamvasztotta. Az a részvét, amely az ország részéről — élén a koronás királyi párral — ez alkalomból a virágzó Gyöngyös városa iránt megnyilvánult, hatásos kifejezésre jutott a társadalom ama lelkes áldozatkészségében is, amely feleslegessé tette, hogy a lakosság pénzbeli segélyezése végett a kormány az államkincstárt igénybe vegye. Annál nagyobb szükség van azonban a törvényhozás intézkedéseire azon czélból, hogy a város újjáépítése és rendezése ugy legyen foganatosítható, amint a?t a mai modern fejlődési követelményeinek megfelelőleg az ország érdeke és a helyzet parancsolják. A kormány az 1475. számú törvényjavaslatában az ehhez szükséges törvényhozási intézkedéseket kéri a t. képviselőháztól. A pénzügyiés közigazgatási bizottság együttes ülésben behatóan foglalkozott a törvényjavaslatban foglalt újjáépítés és rendezés tervezetével, amelyről megállapította, hogy az az államkincstár részéről tetemes áldozatokat igényel, de megállapította azt is, hogy ezen tetemes áldozatok nagyobbik részét nem az ujjáéjütés, hanem a városrendezés veszi igénybe. Természetesen merült fel tehát az a kérdés, vájjon szabad-e az ország jelen nehéz helyzetében a tűzvész által okozott kár helyreállításán túlmenő városrendezés tetemes költségeivel ismét külön megterhelni az államot, ha még oly haszonhajtónak ígérkezik is, szabad-e, helyes-e ma ily befektetést eszközölni? Az együttes bizottság a kérdés lelkiismeretes mérlegelése alapján azon egységes meggyőződésre jutott, hogy a város újjáépítésével kapcsolatosan a várcs rendezése elkerülhetetlen szükségesség. Megállapittatott, hogy Gyöngyös városának mai kusza építkezése állandó tűzfészek, amely a tűzvész állandó veszélyét azáltal is fokozza, hogy tüz esetén nehéz a tűzhöz hozzáférni és igy a védelem majdnem lehetetlen. Emiatt volt Gyöngyös városában, hol nem a mostani az első eset, mindannyiszor oly végzetes a tűzvész. Ha tehát most a város leégett része csak ugy építtetnék újra, amint volt, ezáltal hasonló csapás esetére csak ujabb anyagot és martalékot adnánk a tűzvésznek, de nem használnánk vele senkinek. Ezért az újjáépítés a várcs rendezése nélkül olyan meggondolatlanság volna, amely a legelemibb megfontolást is nélkülözné. Az együttes bizottság tehát csak helyeselhette, hogy az újjáépítéssel kapcsolatosan a várcs rendezését is czélbavette a kormány. Még csak arról lehetett szó, hogy minő legyen ez a rendezés. A kérdés ezen részénél azután a kormány egy oly kezdeményező lépést tett, amiért a legteljesebb elismerést érdemli meg. Közismert dolog, hogy Magyarország városai meglehetősen rendszertelenül vannak épitve s amellett, hogy városaink építkezése a közegészségügyet veszélyezteti, híjában minden szükséges és hasznos építési és rendszerességi intézménynek, a szükséges fejlődésre annyira képtelenek, hogy mesterségesen sem fejleszthetők oda, ahol természetszerűleg is lenniök kellene. Ennek legfőbb oka az, hogy a városok rendezésével tulaj donképen senki sem törődött eddig. Első eset, amidőn a jelen törvényjavaslatban a kormány a városrendezésnek egy oly általános tervét rajzolta meg, amely hivatva van az egész országban mintául szolgálni. De nemcsak a terv és annak kiviteléről, hanem a kivitel költségeinek előteremtésében is egy bátor és ugyancsak kezdeményező javaslatot tett a kormány, midőn Gyöngyös város rendezésénél várcsi építési alapot teremt s e czélra a város összes telkeire azok értékének 50°/o-át meg nem haladó kulcsosai kivetendő egyszeri városépítési járulék szedését kívánja elrendelni. Oly újítás ez, mely kétségtelenül be fog válni és ha Gyöngyös városánál bevált, akkor az ország minden városánál foganatba fog vétetni és városaink fejlődésében oly fordulat fog beállani, melynek áldásos horderejét ma még értékelni nem lehet. Ezek voltak a szempontok, amelyek az együttes bizottság előtt nyilvánvalóvá tették, hogy Gyöngyös városának újjáépítése a várcs rendezése nélkül nemcsak megbocsáthatatlan hi! a volna, de a rendezésnek javasolt terve is olyan, hogy, habár tetemes áldozatokkal is jár, azt foganatosítani az ország összes városainál: fejlődése érdekében annál inkább szükséges, mert ezáltal a városok képesek lesznek a háború okozta sebek gyógyításában az okozott veszteségek pótlásában oly hathatós feladatot telj esiteni, amire ma nem is számithatunk. A hozandó áldozatok szempontjából nem