Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-820

212 820. országos ülés 1918 c Huszár Károly jegyző (olvassa a 108. §-i). Elnök: Szilágyi Lajos képviselő ur kivan szólni. Szilágyi Lajos: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) A 108. §. a hadipótlék élvezetében álló rokkant legénységi személyek gazdasági önállóságának előmozdítása czéljából megengedi, hogy a katonai ellátási illetményeknek 10 évi összegét egyszerre fizessék ki az illető rokkantnak. Én igen kérem a honvédelmi minister urat, méltóztassék ezt a határozmányt kiterjeszteni az illetékszabályzatban a vitézségi érem-pótdijra vonatkozólag is, mert minden rokkant katona értesülésem szerint vitézségi érmet is kap. Ugyanis a honvédelmi minister ur még 1915-ben kibocsátott 15.816. Ein. 3. szám alatt egy rendeletet, amelyben elrendeli, hogy »mindama egyének, akiknek egy vagy több végtagja hiányzik, akik egy vagy mindkét szemükre megvakultak, vagy akik más állandó és súlyos sérülést szenvedtek és még eddig legfelsőbb kitüntetésben nem. részesültek, jegyzőkönyvileg kihallgatandók oly czélbó], hogy a hadseregfőparancsnokság ezen jegyzőkönyv alapján a további kutatásokat a hadrakelt seregnél megejthesse.* Feltételezem, hogy a minister urnak ezen rendelete folytán minden egyes rokkant katona vitézségi érmet fog kapni. (Helyeslés.) Ebből kifolyólag a vitézségi érem-pótdij is igen alkalmas eszköz lesz arra, hogy a gazdasági önállóság előmozdítása czéljából hasonló elbírálás alá vonassék, mint az egyéb ellátási illetmények. Itt felhivom az igen tisztelt honvédelmi minister ur figyelmét arra, amit már a hadifogságból hazatértekre vonatkozólag emiitettem interpellácziómban, hogy a hadifogságban töltött időre a vitézségi éremmel kitüntetett katonák a vitézségi érem-pótdíját nem kapják meg, még pedig az illetékszabályzatnak egy régi, elavult és tarthatatlan határozmánya folytán, jóllehet mindenki, mikor a vitézségi érmet megkapja, egy dekrétumot kap, amelyben életfogytiglan van számára a vitézségi érem-pótdij adományozva. Az elmúlt napokban — nem tudom, helyesen vagyok-e tájékozva — tudomásomra jutott, hogy a vitézségi érem pótdíja odaítélése tekintetében ujabb rendelkezést adott ki a hadügyminister ur, amely szerint a hadifogságot szenvedett katonák közül azok, akik valamely vár, A^agy erőd kapitulálása alkalmával estek hadifogságba, a vitézségi érem-pótdijat a hadifogság tartamára is visszamenőleg megkapják. Amíg a régi, rossz és elavult határozmány állott fenn, addig csak be lehetett magyarázni az összes vitézségi érmes katonáknak azt, hogy itt egy czopffal állunk szemben, egy régi, rossz határozmánynyal. De amikor napokkal ezelőtt ki méltóztattak adni egy ujabb rendeletet, amely részben egy lépést tesz előre, — de megint csak félrendszabályt létesít — most már nem lehet majd bemagyarázni senldnek azt, hogy a vitézségi érem-pótdijat a hadifogságból hazatért katonák miért nem kapják meg, mert aki az Isonzogusztns 8-án, csütörtökön. fronton esett hadifogságba, az az én vélemén3~em szerint épugy megérdemli hadifogsága egész tartamára a pótdijat, mint aki Przemysl körülzárolásánál 0 felsége parancsára adta meg magát. (Helyeslés.) Nagyon kérem a honvédelmi minister urat, hogy ha valóban akarja gazdaságilag önállósítani a rokkant katonákat, méltóztassék a 10 évi előleg kedvezményét kiterjeszteni a vitézségi érem-pótdijakra is és méltóztassék részben a múltkori interpellácziómban felhozott adatok, részbeni mostani fejtegetéseim alapján a vitézségi érem-pótdijra vonatkozó határozmányokat megváltoztatni. Elnök : Kivan még valaki szólni? (Nem.) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 108. §-t változatlan szövegben elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A ház a szöveget elfogadja. Következik a 109. §. Huszár Károly jegyző (olvassa a 109. §-t, amely észrevétel nélkül fogadtatik el. Olvassa a 110. §-t). Elnök : Az előadó ur kivan szólni. Barta Ödön előadó: T. képviselőház ! Az egész törvényjavaslat szövegében a sérüléssel együttesen van mindenütt felemlítve az egészségrontás is, mint a sérüléssel ekvivalens. Ennek a szakasznak a szövegéből azonban ez kimaradt. Méltóztassék tehát elfogadni azt a módosítást, hogy a 110. §. hetedik sorában a »sérülés« szó mellé tétessék az »egészségrontás« szó is. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha síólni senki sem kivan, a •ntkt bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A tárgyalás alatti 110. §-hoz az előadó ur azt a módosítást nyújtotta be, hogy a szakasz hetedik sorában a »sérülés« szó mellé tétessék e szó : »egészségrontás«. Leszek bátor a bizottságilag megállapított szöveget mindjárt az előadó ur által b adott módosítással feltenni szavazásra. (Helyeslés.) Ehhez képest kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 110. §. bizottságilag megállapított szövegét az előadó ur által bead,tt módosítással elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A ház a 110. §-t a bizottságilag megállapított és az előadó ur által módosított szövegben fogadja el. Következik a 111. §. Huszár Károly jegyző (olvassa a 111—121. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 122. §4). Elnök: Pirkner János képviselő ur kivan szólani. Pirkner János: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Az igen tisztelt honvédelmi minister ur kegyes volt az általános vita bezárása alkalmával elismerőleg nyilatkozni a Magyar Szent Korona Országai Vöröskereszt-Egyesületének a