Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-820

tugusztus 8-án, csütörtökön. 213 820, országos ülés 1918 a háború alatt kifejtett önkéntes betegápolási szolgálatáról. Az a magasság, ahonnan az igen tisztelt honvédelmi minister ur megfigyeléseit megtette és amely neki annak idején úgyis mint hadvezérnek és később úgyis mint honvédelmi ministernek már egyéni kvalitásainál fogva is rendkívül tág látókört biztosított, (Ugy van! Ugy van!) mindenesetre áttekinthetővé teszi a Vöröskeresztnek érdemeit. Azonban ugyanebből a magasságból észrevehette a honvédelmi minister ur azt is, hogy az a szolgálat, amelyet a Vöröskereszttelj esit, lehetne még sokkal értékesebb, sikereiben sokkal gazdagabb. Minthogy nekünk magyaroknak minden csepp magyar vérrel számolnunk és gazdálkodnunk kell; miután minden veszendőbe ment magyar élet, minden csökkent munkaképességű magyar katona nagy nemzeti veszteség, pótolhatatlan kár ; tehát mindent el kel követnünk, hogy az a bizonyos önkéntes beteg ápolási szolgálat a háború esetében tényleg sikeresebb legyen, mint eddig volt. A lezajlott 4 év alatt elég gazdag tapasztalatokat szereztünk arra, hogy megismerjük, miként lehetne ezt a szolgálatot tökéletesíteni. Rájöttünk arra, hogy annak van még egy ága, amelyet eddig tulaj donképen meg sem honosítottunk, amely pedig a legértékesebb : az önkéntes betegápolisái szolgálat a hadműveleti területen. Hogy azonban ez oda kivihető legyen, amit elvileg már a Vöröskereszt igazgatósága az én javaslatom alapján elhatározott, ahhoz szükséges, hogy mind a személyzet, amely a hadműveleti területen teljesít szolgálatot, ugyanolyan elbírálásban részesüljön, mint maga a katonaság. Vagyis, az önkéntes betegápolási szolgálatnak a személyzete, amely ugyanazoknak a veszélyeknek és esélyeknek van kitéve, mint a közkatona, ugy kezeltessék, mint maga a közkatona és hogy az ápolónők, amennyiben a hadműveleti területen működnek, legalább ugyanabban az elbánásban részesüljenek, mint amelyben ez a szakasz a Katonai intézetekben állandó fizetés mellett alkalma ott ápolónőket részesiti, még pedig nemcsak azokat, akik kint vannak, de azokat is, akik itthon vannak bármely katonai kórházban. Erre nézve bátor volnék a szakasz kiegészítésére egy javaslatot tenni, amely így szól (olvassa) : Az 51. oldal első sorában a »segédá polónőit« szó után szurassék be : »valamint a magyar szent korona országai Vöröskereszt-Egyletének fogadalmat tett és a hadműveleti területen szolgálatot teljesítő tábori ápolónői«. Továbbá javaslom, hogy a 122. §. végére uj — negyedik — bekezdésként a következők vétessenek fel (olvassa) : »A magyar szent korona Országai VöröskeresztEgyletének fogadalmat tett és háború esetén a hadműveleti területen szolgálatot teljesítő férfiszemélyzete, ezek özvegyei és árvái teljesen azonos elbánásban részesülnek, mint a 43. §-ban közelebb megjelölt legénységi személyzet, ezek özvegyei és árvák. Megjegyzem azonban, hogy szívesen elállók pótlásomnak javaslásától arra az esetre, ha az igen t. honvédelmi minister ur az előbb emiitett deklaráczióját némileg kiegészíti. Tudniillik ő azt volt szíves említem, hogy az 1912 : LXVIIL t.-cz., vagyis a hadiszolgáltatásokról szóló törvényczikk 8. §-ában, mely előbb is ismeretes volt, arról gondoskodik, hogy ilyen kirendelt személyek, akiket háború esetén a katonaság igénybe vesz, ugyanolyan elbánásban részesülnek, mint maga a katonaság azzal a különbséggel, hogy, mig ez a törvény ezt az elbánást egyáltalában meg is jelöli a határokat, az összegeket, itt arról van szó, hogy csak ellátásban fognak részesülni és ez is csak rendeletileg fog szabályoztatni. Amennyiben az igen t. honvédelmi minister ur hajlandó kinyilatkoztatni, hogy ez ugy értendő, hogy azok az ápolónők, akik a Vöröskeresztnél működnek, ugyanazon ellátásban fognak részesülni, mint a katonasági intézetekben lévő ápolónők és ha a hadműveleti területen személyzetünk valamely tagját akár baleset, akár sérülés éri, özvegyei és árvái ugyanolyan elbánásban fognak részesülni, mint amilyent a törvény megszab a legénységre nézve és ez nem tétetik függővé attól a bizonyos rendeleti szabályozástól, akkor nagyon szívesen elállók ezen pótlástól, mert ez engem teljesen megnyugtatna. Elnök: Kíván még valaki szólni? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A képviselő ur fentartja a javaslatát? Pirkner János: Fentartom. Elnök : A vita során Pirkner János kévpiselő ur a 122. §-hoz beadott egy javaslatot, mely szerint a 67. oldal első sorában »segédápolónők« után beszúrandó: »valamint a magyar szent korona országai Vöröskereszt-Egyletének fogadalmat tett és a hadműveleti területen szolgálatot teljesítő tábori ápolónői« és a 122. §. végén uj negyedik bekezdés gyanánt felveendő: »a magyar szent korona országai Vöröskereszt-Egyletének fogadalmat tett ború esetén a hadműveleti területen szolgálatot teljesítő férfiszemélyzete, ezek özvegyei és árvái teljesen azonos elbánásban részesülnek, mint a 43. §-ban közelebb megjelölt legénységi személyek, ezek özvegyei és árvái*. E javaslatban voltaképen két indítvány foglaltatik, amelyekről a házszabályok értelmében két külön szavazással kell a t. háznak döntenie. Elsősorban, fel fogom tenni a kérdést az eredeti szövegre, szemben a Pirkner János képviselő ur által beterjesztett első módosítással. Amennyiben a ház a bizottsági szöveget elfogadja, Pirkner képviselő ur első módosítása elesik, amennyiben nem fogadja el, Pirkner képviselő ur módosításával fogom a szöveget elfogadottnak kijelenteni. A második indítvány nem áll ellentétben a szöveggel, hanem csak utolsó bekezdést javasol, tehát kiegészítő módosítás, így a bizottsági szöveg eldöntése után külön fogom feltenni a kérdést