Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-820
208 820. országos ülés 1918 augusztus 8-án, csütörtökön. A minister ur kijelentette, hogy általánosságban nem lehet felállítani azt a tételt, hogy t. i. az állam, fedezzen minden ezzel kapcsolatos kiadást, mert ez arra vezetne, hogy az a rokkant nem törődne semmit a dolgával. Azonban akkor, amikor teljesen hibátlan ebben a dologban akár baleset folytán, akár a természetes időhatár folytán beáll az az időpont, amikor nem használható többé az a műtestrész, hogy akkor neki igényjogosultsága legyen ilyet kapni, de természetcsen ugy, mint az első alkalommal ingyen, ezt az állam adja neki. Árra akarom az igen t. minister ur figyelmét felhívni, hogy már most legyen kegyes intézkedni abban az irányban, hogy ezek a művégtaggyárak állapítsák meg a valószínű időtartamát ezeknek a lehetőségeknek, hogy akkor azután, mikor újra szó van arról, hogy az illetőnek hibáján kívül igénye van erre a műtcstrészre, megkapja azt, mert ha ez nem történik meg, — én épen az ezekkel a kérdésekkel szakértelemmel, állandóan, hivatásszerűen foglalkozó férfiak előadásából tudom. — el lehetünk készülve arra, hogy pl. elkopván a művégtagja, a lába, falábat tesz a helyére és ez nagy kár az illetőnek magának és kár nemzetgazdaságilag, mert az az ember használhatatlan és munkaképtelen lesz. Nem teszek semmiféle konkrét indítványt, bízom a t. minister ur jóindulatában, csak a bajok megelőzésére hivom rá a figyelmet, mert azt hiszem, a sok tennivaló közt szükséges arra, amit az ember jónak lát, felhívni a figyelmet. Kérem a t. minister urat, hogy juttassa az illetőt abba a helyzetbe, hogy ha megfelelő idő multával, ha önhibájából, baleset következtében uj végtagra szorul, hogy azt akkor megkapja és ne legyen kénytelen sebesülési pótdijából fizetni. Ezeket óhajtottam e szakasz alkalmából a t. minister ur figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nemi) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A honvédelmi minister ur kíván szólni. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: T. ház ! Elvileg fenn kell tartanom azt az álláspontot, hogy az a rokkant első művégtagot megkapja és épen azért, hogy azt jól gondozza és arra jól vigyázzon, a további pótlásról és fentartásról az illetőnek kell gondoskodnia. De természetes dolog, ha valakivel szerencsétlenség történik, vagy más oknál fogva, amikor nem hibás és igazán látja az ember, hogy mindent elkövetett a baj elkerülésére és most rászorul, nem várhatjuk tőle, hogy havi nyugdiját, sebesülési pótdiját adja oda és koplaljon egy hónajng, hanem segíteni fogunk rajta. Az elvet azonban mégis fenn kell tartanunk, hogy mindenki maga tartozik gondoskodni e tekintetben. (Helyeslés.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 51. §-t elfogadni, igen vagy nem? (Igen !) A ház az 51. §-t elfogadja. Következik az 52. §. Huszár Károly jegyző (olvassa az 52~F>5. §-t, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa az M. §-t). Elnök." Eényes László képviselő ur ! Fényes László: T. ház! A rokkantházi ellátás tekintetében nem kívánok külön indítványt tenni magam sem, csak felhívom a t. minister ur figyelmét a rokkantügy egy különös körülményére. Bizonyos katonák ugyanis, akik súlyos hátgerinczlövést szenvedtek, éveken át nem helyeztetnek a rokkantállományba, mert hiszen egy ezredrész lehetősége van, hogy javul az állapotuk, de mondom, ezer közül 999-nél megmarad az állapot, ha nem súlyosbodik; ennek daczára nincsenek rokkantházban, hanem idegen kórházakban kezeltetnek. Legutóbb a t. minister urnak küldtem három, illetve hét bécsi ápoltnak, magyar embernek panaszos levelét és kérését, Az Eisenberg-kiiiikán ápoltatnak és a világért sem a klinika ellen panaszkodnak, hanem a legnagyobb elismeréssel és hálával viseltetnek az ápolók és orvosok iránt, de a koszt ellen jianaszkodnak és főleg a honvágy kínozza őket. Hiszen harmadik esztendeje feküsznek. ott. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Hol? Bécsben? Fényes László: Bécsben az Eisenberg-klinikán. Ezelőtt két héttel elküldtem a levelet, nem tudom, méitóztatott-e megkapni. Tudtam, hogy a t. minister ur nagyon el van foglalva és másfelé is intézkedtem, hogy ezeknek az embereknek állapota megvizsgáltassék és lehetőleg hazahozassanak. A Vöröskereszt Egyletnek is írtam. A Vöröskereszt Egylettől kaptam választ. Az illető főniegbizott ur eljárt az Eisenberg-klinikán, hallotta a betegektől, hogy ugy az orvosok, mint az ápoló személyzet rendkívül jól bánnak velük, de egy kis hazai ennivaló után siránkoznak és a fő, hogy haza akarnak jönni bármilyen kórházba. A főmegbizott ur beszélt a professzorokkal, ugy a főprofesszorral, mint a gerinezlövések orvosával.. . Elnök: Kérnem kell a t. képviselő urat, hogy méltóztassék a szakasz keretén belül maradni. Amit most felhoz, az lehet tárgya egy interpellácziónak, de nekem ragaszkodnom kell a házszabályokhoz, melyek értelmében a részletes tárgyalás során kizárólag az egyes szakaszok keretében kell maradni. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Tessék nekem rövid utón előadni. Fényes László : Már két héttel ezelőtt bátor voltam megküldeni. Azért voltam bátor ezt előadni, mert azt mondták az Eisenberg-klinika orvosai, — és itt jövök a szakaszhoz és azért kellett azt elmondani, mert különben nem lehetne megérteni, amit elmondani akarok — mondom, azt mondták a bécsi professzorok, hogy nem merik kiadni Magyarországra ezeket a hátgerinczlövéses betegeket, mert itt nem tudják őket
