Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-820

820. országos ülés 1918 au kezelni (Ellenmondás.) és elpusztulnak. (Ellenmondás.) Bocsánatot kérek, megmondom, miért. Nem mintha orvosaink nem lennének, de megfelelő műszereink nincsenek. (Ellenmondás.) Kérem, itt van a klinika levele, rendelkezésére bocsátom a t. ministerelnök urnak, méltóztassék elolvasni, amit szakember, az egyik professzor ir, hogy ugyanis az illetőket nem tudták kezelni és nyomorultan kerültek vissza hozzájuk. Ettől téltik ezeket is, hogy nem tudják őket ellátni, nem az orvosok miatt, hangsúlyozom, hanem a katonákat felvevő kórházakban lévő n'űszerhiány miatt. Gondoskodni kell tehát arról, hogy a szombathelyi rokkantház ily műszerekkel és. eszközökkel fel legyen szerelve, hogy ezek a gyógyíthatatlan, vagy igen ritkán gyógyítható rokkantak Ausztriából és idegen helyekről mielőbb Magyarországra visszahozhatok legyenek. Elnök : Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatik-e az 56. §-t elfogadni, igen vagy nem ? (Igen I) A szakasz elfogadtatik. Következik az 57. §. Huszár Károly jegyző (olvassa az 57—63. §-t, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 64. §-t.) Elnök : Fényes László képviselő ur ! Fényes László : Az elmegyógyintézetek Magyarországon és egyáltalán a monarchiában igen szomorú állapotban vannak és a háború után egyik legelső kötelesség lesz ezen a bajon segíteni. Az elmegyógyintézetben való elhelyezés ma egyenlő a temetőbe való elhelyezéssel; nem mondhatok mást, a zsúfoltság oly nagy és oly nagy a hanyagság. Semmiféle orvosi kezelésben az illetők nem részesülnek. Nem teszek külön indítványt a szakasz keretében, bogy megfelelő elmegyógyintézeteket építtessen a közös hadügyi kormány, de kérem a t. minister urat vizsgáltassa meg az elmegyógyintézeteket és gondoskodjék arról, hogy szakorvosok és szakápolók kezeljék az illetőket. Ha méltóztatnék egyszer megnézni, hogy mi történik az elmegyógyintézetekben, megborzadnak tőle. Külön indítványt nem teszek. Elnök : Kivan még valaki szólni 1 (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyüvánitom, következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 64. §-t elfogadni, igen vagy nem ? (Igen I) A ház a 64. §-t elfogadja. Következik a 65. §. Huszár Károly jegyző (olvassa a 65. és 66. §-t, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a 67. §-t.) Elnök : Szilágyi Lajos képviselő ur ! Szilágyi Lajos: T. ház ! A 67. §-ban foglalt tételeket csak abban a tudatban vehetjük mindnyájan megnyugvással tudomásul és abban a tudatban szavazhatjuk meg, hogy a katonatiszti özvegyek számára még mindazon kedvezmények KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XLI. KÖTET. gusztus 8-án, csütörtökön 209 is biztosíttatnak, melyeket a katonatiszteknek neje egyébként is élvez. Egészen röviden csak néhány szóval felhívom a honvédelmi minister ur figyelmét arra, hagy a tiszti özvegyek számára a magyar államvasút annak idején arczképes igazolvány kiállítását engedélyezte, az 1916. évi 42. számú rendeleti közlönyben foglalt 130.085/VIII. számú ministeri körrendelettel azonban ez a kedvezmény bcszüntettetett. Én szükségesnek látnám, hogy a tiszti özvegyeknek nyújtott kedvezmények egyáltalában csak fokozhatok legyenek, de semmiesetre se történjék meg az, ami most történt, hogy a már élvezett kedvezményeket utólag megvonták. Elnök : Kíván még valaki szólni. (Senkisem.) Ha szólni senkisem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat : elfogadja-e a 67. §-t, igen, vagy nem ? (Igen.') A ház a 67. §-t elfogadja. Alczim 68. §. Huszár Károly jegyző (olvassa a törvényjavaslat 68. és 69. §-ait alczimeikkel együtt, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. (Olvassa a 70. §.-t.) Elnök : Az igazságügyminister ur kíván nyilatkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Tőry Gusztáv igazságügyminister: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) A honvédelmi minister ur szives ^olt említeni, hogy a 70. §-nál az általános vita során felmerült észrevételekre igazságügyi természetülínéi fogva a felvilágosítások megadása az én ügykörömbe tartoznak. Bátorkodom tehát ezeket a felvilágosításokat előterjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) Az általános vita során Sztranyavszky Sándor képviselő ur a 70. §-nál két rendbeli kifogást emelt. Az egyik az volt, hogy a 70. §. osztrák jogi elemeket vinne be a magyar törvényjavaslatba. Amint a törvényjavaslatnak bizottsági tárgyalása alkalmával volt szerencsém rövúden kifejteni, ennek a 70. §-nak a megvilágítására a következő eset szolgál : Osztrák állampolgárságú havidíjas házasságára nézve az osztrák bíróság az ágytól és asztaltól való elválást mondja ki a feleségnek vétkessé nyilvánítása nélkül. A férj később magyar állampolgárságot szerez, és a magyar bíróságnál kieszközli a házassági köteléknek teljes felbontását ; azután magyar nővel házasságot köfc. Ilyen esetben a férj halála után két özvegy marad ; az egyik a tőle pus tán ágytól és asztaltól elválasztott osztrák nő, a másik pedig a magyar feleség, aki a fennálló magyar törvények értelmében neki törvényes házastársa. Minthogy mindkettő, az egyik az osztrák jog szerint, a másik a magyar jog szerint, özvegye az elhunyt férjnek, mindkettőnek igénye volna özvegyi nyugdíjra. Minthogy azo íban az özvegyi nyugdíj csak.egyszer szolgáltatható ki, a javaslat a 70. §-ban alikép rendelkezik, hogy egyenlőea kell megosztani a nyugdijat a két özvegy közt. Ez a megoldás nem osztrák jogi elemeknek bevitele a magyar törvényjavaslatba, hanem nem27