Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-820

820. országos ülés I9l8 aiig mint más valami helyi irodai alkalmazás. Hogy az ambicziót mindig sarkalta az, hogy a tanári működéssel eltöltött szolgálati idő a nyugdíj kiszabásánál többnek számit, ezt saját tapasztalatomból tudom. Én tehát aggodalmamnak adok kifejezést, hogy az igen t. honvédelmi minister ur nem fog majd olyan jó tanárokat kapni a katonai nevelő- és képzőintézetekbe, mint eddig kapott volt. A másik észrevételem erre a szakaszra vonatkozólag az, amit már az általános vitában emiitettem, hogy tudniillik az igen t. honvédelmi minister ur a tervezetben a csapatszolgálat jutalmazásául megállapított kedvezményt 5 évre maximálta. A honvédelmi minister ur előbbi fejtegetésében említette, hogy ezt a tisztikar maga kérte : tudniillik a tisztikar attól fél, hogy igen kevés szolgálati évvel kell majd neki nyugdíjba mennie és kevés szolgálati éve lévén, kevés lesz a nyugdija is. Ha a tisztikar tényleg igy nyilatkozott a t. honvédelmi minister ur előtt, amit természetesen kötelességem elfogadni, ezt a nyilatkozatot viszont én felhasználom bizonyítékul arra, hogy a tisztikar, igenis, fél a hivatalos nyugdíjazási rendszertől, amit most behozunk és a 10. §-tól. Emiitettem, hogy a 35 évi nyugdíjazási rendszert nem hoztuk be. Attól félek, hogy ez elriasztja az ifjúságot a katonatiszti pályától. Most, hogy a csapatszolgálat jutalmát 5 évben maximáljuk, annak az aggodalmamnak kötelességein kifejezést adni, hogy ez pedig elriasztja a tisztikart a csapatszogálattól. Azt az 5 esztendőt ugyanis, amelyet ennek alapján nyerhet a tiszt, 20 év alatt megnyerheti. Tehát 38 éves korában már megvan az 5 évi csapatszolgálati kedvezménye és attól félek, hogy minden 38 éves tiszt, látván, hogy ugy sem nyerhet többet a csapatszolgálatnál, igyekezni fog a csapattól elmenni. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: Még 50 éves korában sem ! Nem akarnak elmenni! Szilágyi Lajos : Ebben a korban már rendszerint századosok, tehát épen akkor nyilnék a legkedvezőbb alkalom a hosszú csapatszolgálatban szerzett tapasztalatok értékesitésér<\ Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem/) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 12. §-t elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A ház a 12. §-t elfogadja. Következik a 13. §. Huszár Károly jegyző (olvassa a 13. és lé. §-okat, az utána következő alczimet és a 15. §-í, észrevétel nélkül fogadtatnak el. Olvassa a 16. §. alczimet és szövegét). Elnök : Fényes László képviselő ur kivan felszólalni. Fényes László: A 16. §. azokról az esetekről intézkedik, amikor a nyugdijat meg kell szüntetni. A h) pont szerint a nyugdíj élvezetét meg kell szüntetni, ha az igényjogosult polgári, állami vagy ezzel egyenlőnek tartott szolgálatba lépett át. Kapcsolatosan a 17. és 18. §-okkal még az is meg ]usztus 8-án, csütörtökön. 205 van mondva, hogy amennyiben az állami vagy polgári szolgálatba való átlépés következtében elért fizetés nem annyi, mint a nyugdija, akkor a nyugdíj és az állami fizetés közti különbséget ki kell pótolni. Maga ez a 18. §., amelyről később lesz szó, de amely kapcsolatos ezzel a 16. §-sal, világosan kimondja, milyen esetekről van itt szó. Ha egy katonatisztet nyugdij áznak, nem képes megélni csekély nyugdijából, tehát keres magának valami foglalkozást. Napidíj ásnak nem megy, tehát vállal esetlen rendes hivatali foglalkozást; akkor elveszíti a nyugdiját, ugy hogy egész napi szolgálatát csak pár koronáért teljesiti, mert hiszen a nyugdija és uj alkalmazásának fizetése között alig van pár korona különbség. Én felhivom a minister ur és a ház figyelmét erre az igazságtalanságra és a magam részéről egy módositványt vagyok bátor beadm, amely szerint a h) pont megmarad, de a következőkkel egészíttessék ki (olvassa): >>amennyib n < bbeli fizetése a nyugdij kétsz- rését m gkaladja.<< Elnök : Kivan még valaki szólni ? Bernolák János vezérhadbiztos ur kivan felvilágosítást adni. Bernolák János vezérhadbiztos: Fényes képviselő ur előadására bátor vagyok jelenteni, hogy egy kis tévedés látszik fenforpgni a képviselő ur részéről, amennyiben nem a nyugdij összegére egészíttetik ki a polgári illetmény, hanem arra az öszszegre, melyet nyugdíjazása alkalmával az illető tisrt ténylegességi illetmények czimén élvezett ezt katonai pótlék czimén kapja meg. Elnök : Fényes László képviselő ur félreértett szavai valódi értelmének helyreigazítása czimén kivan szólni. Gondolom, a t. ház m gadja az engedélyt, hogy felszólalhasson. (Helyeslés.) Fényes László : T. ház ! Az igen tisztelt vezérhadbiztos ur félreértett, mert nem arra fektettem a súlyt, hogy mily czimén kap az illető tiszt kiegészitést, azt csak bizonyítéknak hoztam fel óhajtásom jogosságára vonatkozólag. A lényeg az, hogy elveszti a nyugdiját az a katonatiszt, aki, mondjuk, 1200 korona nyugdijat kapott eddig, de nem tudván abból megélni, elmegy egy állásba, ahol 1600 koronás fizetést kap, ugy hogy az 1200 és az 1600 koronából együttvéve valahogyan meg tudna élni. Most, hogy 1600 koronás állást kap, elveszti 1200 korona nyugdiját. így egy esztendőn keresztül voltaképen 400 koronáért dolgozik, az ő zsebének, megélhetési lehetőségének, mert ez a 400 korona különbség. Bátor vagyok indítványozni, hogy csak akkor veszitse el a nyugdiját, ha oly hivatalt, olyan polgári vagy állami alkalmazást kapott, mely nyugdija kétszeresének felel meg. Én tehát nem minden esetben kivánom a nyugdij meghagyását, csak oly esetekben, amikor az ujabb szolgálatbalépés voltaképen csak egy kisegítő forrás lehetne. így ezt a kisegítő forrást bedugja a törvény azzal, hogy kimondja, hogy a tiszt elveszti nyugdiját. Elnök: Ha szólni többé senki sem kíván,