Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-820

iiigusztus 8-án, csütörtökön 206 820. országos ülés 1918 c a vitát bezárom, a tanácskozást befej, zettnk nyilvánítom. Következik a hafcározahozatal. A 16. §-hoz Fényes László képviselő ur egy kiegészítő módositványt adott be, mely szerint a szakasz h) pontjának a javaslat szerinti szövegékez hozzátoldandók volnának ezek a szavak: »amennyiben ebbeli fizetése a nyugdíj kétszeresét meghal adj a«. A módosítás nem áll ellentétben az eredeti szöveggel, hanem azt kiegészíteni javasolja; ennélfogva a házszabályoknak megfelelően elsősorban fel fogom tenni a kérdést a szakasz bizottsági szövegére és amennyiben a ház azt elfogadná, a kiegészítő módosítás iránt külön fogom a házat megkérdezni. Ehhez képest kérdem a t. házat, méltóztatnak-e elsősorban a 16. §-ra vonatkozólag a bizottságok által megállapított szöveget elfogadni, igen vagy nem? (Igen/) A ház a bizottsági szöveget elfogadja. Kérdem másodsorban, méltóztatnak-e a Fényes képviselő ur által beadott kiegészítő javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nemi) Kérem azokat a képviselő urakat, akik Fényes László képviselő ur módosítását elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A ház a módosítást mellőzi. Következik a 17. §. Huszár Károly jegyző (olvassa a 17—23. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 24. §-t). Elnök: Szilágyi Lajos képviselő ur kivan szólni. Szilágyi Lajos: T. ház ! A sebesülési pótdíjak összegének meghatározásánál a 24. §-ban az foglaltatik, hogy akinek egyik keze vagy egyik lába, vagy mindkét keze vagy lába veszett el, de a könyök, illetőleg térdizület használható állapotban maradt, e testrészek mindegyikéért évi 900 korona sebesülési pótdíjban részesül, mig az, aki egyik karját vagy egyik lábszárát, vagy mindkét karját vagy mindkét lábszárát vesztette el, e testrészek mindegyikéért 1200 korona évi sebesülési pótdijat kap. Egy sebesült főhadnagy ajánlotta figyelmembe, hogy itt nagy tévedés van. Sajnos, nem volt már alkalmam ezt az általános vitánál szóvá tenni. Azt mondja az ülető tiszt: »a könyökizület használhatóságának feltétele, különösen azoknál, akik nem testi munkával foglalkoznak, nem szerencsés gondolat. Ezzel szemben sokkal fontosabb a csukló s ezzel kapcsolatban a pr.natio és subpronatio működése. Ezek után csak esztétikai kérdés a kc'nyök has nálhatósága. Mint jobbkézre rokkant, balkézzel kom e sorokat, bár könyököm teljesen ép és ennek daczára jobbkezem teljesen használhatatlan, még írni sem tudok, mivel az előbb emiitett feltételek hiányzanak. Mindezeket másokon eszközölt megfigyelések alapján és saját szubjektív érzésem analizálása alapján irom.« Ugyanerre egy másik sebesült is felhívta a figyelmemet, aki azt mondta, hogy ez a megkülönböztetés, amelynek háta mögött ő takarékosságot lát, felesleges és méltánytalan, mert ha valaki kezevagy lábfejét elvesztette, ép ugy nyomorék, mintha egész végtagját elvesztette volna. A protézis nála könnyebben felszerelhető, de az azzal való munka és járás is ép ugy megy. mint könyök, illetve térd nélkül. Csak felhívom erre a két körülményre az igen t. honvédelmi minister ur figyelmét. Ha a tapasztalatok megczáfolják a jelenlegi határozmányokat, méltóztassék annak idején a törvényhozás elé a paragrafus megváltoztatására előterjesztést tenni, A másik, amit szintén a 24. §-hoz tartok szükségesnek megemlíteni, az, hogy a Vármegye czimü hetilapban egy eszmét vetett fel Héderváry Lajos Hont vármegye árvaszéki elnöke, melyben arról beszél, hogy a sebesülési pótdijakról a gazdag emberek mondjanak le és ez az összeg a szegényebb sebesültek ellátási iUetményeinek feljavítására lenne fordítandó. Azt hiszem, el lehetünk készülve arra, hogy sokan fognak a sebesülési pótdíjról lemondani. Ajánlom az igen t. honvédelmi minister UT figyelmébe, hogy ezeket a lemondásokat egy és ugyanazon alapba méltóztassék összevonni. Végül még szintén a 24. §-hoz szólva, vagyok bátor a t. honvédelmi minister ur figyelmét felhívni a mindkét szemükre megvalailt tisztekre, akik közül többel beszéltem, akik elismerték ugyan, hogy a honvédelmi minister ur nekik a háború tartamára tisztiszolgát engedélyezett, aki őket vezesse, de azzal a kérelemmel járulnak a t. honvédelmi minister ur elé, hogy ezt a vezetőt méltóztassék lehetőleg a háború utánra is számukra engedélyezni, mert különben az a sebesülési pótdíj, amit a 24. §-ban kapnak a mindkét szemükre megvakult tisztek és legénység, nem elég, mert magának a vezetőnek annyit fizetnek, hogy az a többi sebesülésekkel és sérülésekkel nem áll arányban. Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A honvédelmi minister ur kivan nyilatkozni. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: T. ház ! Az ebben a szakaszban foglalt határoznia nyokat elsőrendű szakértőkkel tárgyaltuk le és azoKnaK javaslatain alapszanak. Természetes dolog, hogy a kormány nem fog elzárkózni az elől, ha a praktikus élet egyik-másik határozmány módosítását teszi szükségessé, hogy e tekintetben a szükséges javaslatokkal a törvényhozás elé lépjen. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdm a t. házat, elfogadja-e a 24. §-t, igen vagy nem ? (Igen !) A ház a 24. §-t elfogadja. Következik a 25. §. Huszár Károly jegyző {olvassa a törvényjavaslat 25—29. §-aü, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 30. §-t.) Elnök: Szilágyi Lajos képviselő ur kivan szólni. Szilágyi Lajos: T, ház! Az igen t. honvé-