Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-820

820. országos ülés 1918 augusztus 8-án, csütörtökön. 197 honvédelmi minister, természetesen a legmelegebb érdeklődéssel kisérem aHadiGbndozó működését s amemyiben az az ér, ügykörömet elinti, a leghathatósabb támogatásban is részesítem. (Általános élénk helyeslés.) Áttérek egy másik témára, a csendőrség! ellátás kérdésére. Egry Béla képviselő ur azt a javaslatot tette, hogy vonjuk be a esendőrséget is ezen javaslat keretébe olyan módon, hogy vegyük be a czimbe a csendőrséget is. A csendőrségről és a csendőrség ellátásáról az. 1912. évi 65. t.-cz. rendelkezik és pedig olyan módon, hogy a tisztekre nézve elrendeli, hogy reájuk nézve mindenkor a honvédtisztikarra érvényes ellátási szabályok birnak érvénynyel ; a csendőrtisztekre tehát ez a törvényjavaslat automaticze életbelép és az reájuk nézve is vonatkozik. A rangosztályba nem sorozott csendőrségi havidijasok és legénységi személyekről ugyancsak az előbb emiitett, az állami alkalmazottak ellátásáról szóló törvény gondoskodik, és pedig olyan előnyös módon, hogy azt hiszem, a csendőrség maga sem kivárnia azt, hogy mi ezen változtassunk. Annyira eltérők a csendőrségi illetmények, a csendőrségi belgazdálkodás és sok egyéb más katonai berendezkedéstől, hogy ily változtatás esetén sok mindenféle részletintézkedést is kellene ebbe a törvényjavaslatba bevenni. Kár volna ezt megtenni, mert hiszen a közalkalmazottak ellátásáról szóló törvény sok, igen-igen czélszerü intézkedést tartalmaz, amelyeket ép a csendőrség érdekében nem volna kívánatos megszüntptni. így többek között pl. a 42. §. a következőkép intézkedik (olvassa) : »01yan rangosztályba nem sorozott havidíjast, a*tisztet stb., aki minden kétséget kizárólag az ellenszegülőkkel folytatott harczban, vagy más, a szolgálat teljesítése közben előállott viadalban, illetőleg szolgálat közben vagy amiatt ért orvtámadás folytán szenvedett sérülés folytán vált mindenféle állami szolgálatra teljesen képtelemié, szolgálati idejére, valamint arra való tekintet nélkül, hogy ideiglenes vagy végleges minőségben volt-e alkalmazva, a nyugdíj megállapítására alapul szolgáló beszámítható javadalmazásnak teljes összegével felérő nyugdíjban kell részesíteni«. Ez olyan előny, amelyet nem paralizálhat az a biztosítás sem, amelyet Egry Béla képviselő ur javaslatba hozott, hogy biztosítsuk a csendőröket ilyen esetekre, mert hiszen az, amit az ellátási törvény máris nyújt, több, mint amennyit az életbiztosítás révén elérni lehetne. (Igaz ! ügy van !) S nem áll meg ám a csendőrségre vonatkozó törvényes rendelkezés ennél, hanem még az özvegyre is ugyanilyen mérvben állapítja meg ilyen esetekre a nyugellátást. (Általános helyeslés.) Azt hiszem, nem volna czélszerü a törvényjavaslat módosítása. Gróf Tisza István t. képviselő urnak is volt egy szakszerű megjegyzése az általános vita során a rokkant kérdéshez. Ez a rokkantaknak művégtagokkal való ellátása, jelesen, hogy önkezelési költségben kapják a rokkantak a művégtagokat, hogy kizsarolásnak ne legyenek kitéve ; azután, hogy a szükségessé váló utazások alkalmával utazási kedvezménuben és az ott tartózkodási idő alatt, amíg az uj művégtagot elkészítik, ellátásban részesüljenek. En ezt a javaslatot, t. ház, teljesen méltányosnak tartom, ép ezért az illetékes faktorokkal, amidőn a végrehajtási utasítást megszerkesztjük, érintkezésbe fogok lépni s nem kétlem, hogy sikerülni fog minden illetékes tényező hozzájárulását ehhez a javaslathoz, annak minden egyes részéhez megnyerni. (Általános helyeslés.) Ellenben — hogy mindjárt ezzel a kérdéssel is végezzek — nem járulhatok hozzá Kállay Ubul képviselő ur azon javaslatához, hogy ezek a művégtagok tisztán a kincstár költségére szereztessenek be. Ezt igen alaj>osan megfontoltuk, amikor megszerkesztettük a törvényt s ez a megfontolás arra az eredményre vezetett, hogy ez nem volna czélszerü, mert akkor az illető érdekeltek ezen művégtagokat nem ápolnák és nem vigyáznának azokra azzal a szeretettel, ami az ügy érdekében feltétlenül kívánatos és szükséges. (Igaz! Ugy van!) Egyet azonban mindenesetre meg fogunk tenni s ez az, hogy a drágább, művészi kivitelű művégtagok tekintetében igenis segítségére legyünk azoknak, akiknek erejét túlhaladná ez a kiadás. (Általános helyeslés.) Most áttérhetek a kérdések harmadik csoportjára s ezek azok a kérdések, amelyek a törvényjavaslattal, illetőleg annak szövegével szorosan összefüggenek és szorosan a törvényben nyernek megoldást. (Halljuk ! Halljuk !) Itt elsősorban Horváth Mihályt, képviselő urnak egy javaslatára vagyok bátor kitérni, amely odakonkludál, hogy ha valamely sebesülési pótdíjjal dotált rokkantnak keresetképességi foka az idők során megváltozik, annak adjuk meg a jogot arra, hogy kérhesse az újbóli felülvizsgáltatását s keresetképességi fokának újbóli megállapítását. Ez meg is történt a törvényjavaslat 46. §-ában, ahol direkte ki van mondva, hogy minden rokkant, akinek keresetképességi foka az idők folyamán megváltozik, kérheti újbóli felülvizsgáltatását s keresetképességi fokának újbóli megállapítását. Viszont a kincstár is megteheti ezt akkor, amidőn a fordított eset áll be, t. i. mikor valakinek az állapota annyira megjavult, hogy keresetképességi foka most nagyobb lett, mint azelőtt volt. Rátérek, t. ház, Pirkner János t. képviselő ur javaslatára, hogy a Vöröskereszt Egylet alkalmazottait is részesítsük a törvény áldásaiban (Halljuk ! Halljuk !) Ez már meg is történt, megengedem azonban, hogy oly módon, hogy ez a t. képviselő ur figyelmét elkerülhette, mert nincs megnevezve direkt a Vöröskereszt. Erre az esetre szól azonban a hadiszolgáltatási törvény és az aira vonatkozó végrehajtási utasítás, amely direkt a 8. §-ban, még pedig az 1912 : LXVIII. t.-cz. 8. §-ában a következőket mondja : Ezen személyek, — akik közé nemcsak a Vöröskereszt Egylet személyei tartoznak, de a más intézményeké is, pl. az önkéntes autó-szolgálat tagjai is — ezek a sze-