Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-819

8Í9, országos ülés 1918 augusztus 7-én, szerdán. 191 rettenetes világraszóló harezoknak, és ma már nincs kétség aziránt a fenkölt király részérő] és senki részéről ebben az országban, hogy a magyar hadsereg létesitése ezt az országot feltétlenül megilleti. Nekem, tehát az a meggyőződésem, hogy ha Magyarország nem folytatja ezeket a gravaminális közjogi vitákat, hanem rátér a munkásság útjára és technikusokat állit oda, ahol ez szükséges . . , Kovácsi Kálmán : Széchenyi nyomdokain ! Reök Iván : ... és — jól mondta t. barátom — ha gróf Széchenyi István nyomdokain azokat az utakat kutatja, amelyek Magyarország közgazdasági fejlődését biztosítják, amelyek Magyarországnak ma hiányzó iparát kifejlesztik és felvirágoztatják, akkor Magyarországnak állami, közjogi önállósága, függetlensége ugy Ausztriával mint az egész világgal szemben biztosítva van. Épen azért nem akarom a szót szaporítani, rátérek interpelláczióm felolvasására és azt a kérdést intézem a t. kormányhoz, illetőleg a t. ministerelnök úrhoz (olvassa): »Tekintettel a háború azon egyik legsúlyosabb eredményére és tapasztalatára, hogy az ország teherviselő képessége ugy a jelent, mint a jövőt illetőleg a legnagyobb anyagi megpróbáltatásra s minden eddigi méretet meghaladó kihasználásra van utalva, tekintettel arra, hogy az ország közgazdasági és ipari nagy érdekei fejlesztése terén szükséges beruházások mezején a múltra vonatkozólag igen nagy megkésésekkel, sőt nagy mulasztásokkal állunk szemben, tekintettel végül arra, hogy az ország lakossága csakis azon egyetlen feltétel mellett érheti el annak észszerű lehetőségét, mikép a reá háramló óriási terheket viselni képes legyen, ha a közgazdasági és ipari termelés mezején a múlt időbeli késedelmek és mulasztások gyors utánpótlásával a további eredményes munkásságnak legszélesebb útjait minden irányban a lehető legrövidebb idő alatt megnyittatnak : Hajlandó-e a t. kormány elsősorban a minis terelnök ur az ország közgazdasági és ipari fellendítése érdekéből mellőzhetlenül szükséges öszszes lényegbevágó beruházási munkálatok teljesítését legsürgősebben programmjába felvenni ?« Wekerle Sándor ministereinök: Benne van! Reök Iván (olvassa) : »Nevezetesen hajlandó-e a magyar államvasutak hálózatának gyors kifejlesztéséről, a közgazdaság emelése érdekében legszükségesebb helyi érdekű vasutakról, nemkülönben az ország elhanyagolt közúti és viziuti hálózatának további legerőteljesebb fejlesztése érdekében szükséges uj beruházási munkálatokról, —• ideértve a Dunát a Tiszával s a Dunát a Szávával és Kulpával összekötő hajózócsatornát is — végre pedig mellőzhetlen iparfejlesztési érdekekből^ a hegyvidékeken létesíteni szükséges völgyzárók, valamint egyes folyók alkalmas pontjain beépíthető duzzasztóművek révén előállítható olcsó vizierőforrások kiépítéséről a haladó kor követeléseinek megfelelő, észszerű munkaterveket kidolgoztatni, mindeme beruházási munkálatoknak bár fokozatos, de tervezetszerü legsürgősebb végrehajtását kormányzati teendői sorába felvenni és az ország jövőbeni boldogulását leghathatósabban érintő ezen nagy beruházási programúi kivitele tekintetében az országgyűlést az őszi törvényhozási cziklus alatt részletesen tájékoztatni?* (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió kiadatik a ministereinök urnak. Áttérünk Reök Iván képviselő ur interpellácziójára a földmivelésügyi minister úrhoz a markarekvirálások tárgyában. Reök Iván képviselő urat illeti a szó. Reök Iván : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Az idő előrehaladottságára való tekintettel egészen rövidre igyekszem foglalni elmondandóimat, azonban ugy vármegyém, mint kerületem érdekében valóban feltétlenül kötelességemnek érzem kifejezésre juttatni azt, hogy ugy a terményrekvirálások, mint a marha- és egyéb állatrekvirálások terén a múltban igen-igen sok hanyagság, sok gondatlanság történt, amelyek egyenesen bizonyítják, hogy az illetékes közegek odalenn a vidéken a gazdaközönség érdekeit mennyire ne m viselik szivükön, mennyire nemigyekeznek a gazdaközönség szolgálatára lenni. Egyenesen ennek kell tulajdonítani, hogy a vidéken a hangulat bizony nem kedvező és nem jó. A hiba már ott kezdődik, hogy a statisztikai adatok, amelyek alapján bizonyos kontingenselv állapíttattak meg a vármegyék részére, teljesen hibásak; hibásak már konczepcziójüknál fogva, de hibásakká válnak a kivitel folyamán is. Nem tudom, de ugy látszik, azok az urak odalenn, a közigazgatás faktorai, fejei nem mernek, vagy nem tudnak semmit sem. bizonyítani és ami felülről jön a kormányok részéről, azt mind szentírásnak veszik, az ellen, ugy látszik, még csak reagálni se mernek. így ezek a rekvirálások az egész vonalon — azt lehet mondani — csúfos sikertelenségbe vesznek. így volt a múlt évben és az előbbi évben a kukoriczarekvirálást illetőleg. Csongrád megye nyugati része a Tiszától kezdve túlnyomólag homokvidék, amelynek tudvalevőleg nem terménye a kukoricza, mert ez kötött földet kíván. Az is tudvalevő épen az én kerületemhez tartozó Dorozsma, Kistelek és Horgos községekről, hogy ezek határaiban soha még annyi kukoricza nem termett s nem is lesz, amennyi a saját szükségletükre kell, hanem mindig igen jelentékeny behozatalra szorultak. Azonkívül azt is tudja mindenki, hogy az Alföldön, azon a vidéken a háborús évek épen a kapásnövények tekintetében valósággal katasztrofális évek voltak; kukoriczánk nem termett, mert a belvízkárok, aszály és munkáshiány folytán a kapásnövények tekintetében nagyon szűk eredményekhez jutottunk. Ennek daczára kiszámitanak egy jókora kontingenst, hogy ennyit és ennyit a vármegye ezen részének be kell szállítani. A rekvirálásnak termé.