Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-819

178 819. országos ülés 1918 tetőn volt és a Bukovinából és Galicziából bevonult kazárság foglalta el a falvakat végestől végig. Csak egy községet említek, Karácsonyfalut, amely nevezetes arról . . . Lipthay Béla: Egy keresztény sincs benne! Fényes László: . . . hogy elejétől végig idegenből származott kazárok foglalták el a körülbelül 700 vagy 800 házszámot kitevő falut s a rutén lakosság mind felment a havas tetőre. Számuk természetesen megfogyott, részint az elköltözködés, részint a rossz közegészségügyi viszonyok miatt; elhaltak, kipusztultak! Egy népfaj pusztulását kellett ott látni és egy újonnan jött népfaj keletkezését és megerősödését. Én felismertem akkor is a veszélyt, s ami a magam szerény erejétől telt, akkor is megtettem és felhívtam a nyilvánosság és a nemzet figyelmét erre a rettenetes veszedelemre. Természetesen, hogy a világháború előtt történt orosz agitáczió, a guruló orosz rubel könnyű munkát talált, könnyű gördülést azon a helyen, ahol a kazárok elfoglalták a rutének elől a magyar közigazgatás segedelmével és a magyar kormányzat türelmével a házaikat, földjeiket, legelőiket (Zaj a baloldalon.) és a ruténeknek a havas tetőkön kellett meghúzódniuk. A magyar kormányzás — és ezt a vádat főként a munkapárti oldalra emelem, ahol úgy látom, nem nagy érdeklődés mutatkozik a téma iránt — bűnös abban, hogy az orosz guruló rubel könnyű munkát végezhetett a felvidéki nép között, amelynek eredménye a világháború legutóbbi szakában is látható a cseh-tót hadsereg megerősödésében ós szervezésében. Ha a mi kormányaink s hatóságaink kellő elővigyázattal és energiával kezelték volna a kérdést akkor, amikor azt könnyen meg lehetett volna oldani, akkor az a rutén lakosság és az a tót lakosság is nem kényszerült volna a háza tájékáról elköltözni, elpusztulni, s e népcsoport kevésbbó alkalmas talaja lett volna a russzofil izgatásnak. (Igás! TJgy van! balfelől.) Ez a bevándorlás, ez a legújabb honfoglalás a világháború alatt nemhogy megszűnt volna, nemhogy csökkent volna, de óriási arányokban növekedett. Huszár Károly: Egész Pestig ér már. Fényes László: Hiszen azt kellene gondolni, hogy minden józaneszü kormányzat, mikor háborúban egy ország polgárságát ellátnia kell ós kevés élelmiszere van hozzá, mikor uj építkezéseket, nem tud foganatosítani, akkor első feladatának tekinti, hogy kimondja, hogy semmiféle ujabb bejövetelt, még idegenforgalmat sem tűr meg, — mert a világháború alatt mellékes az idegenforgalom, különösen az ilyenfajta idegenforgalom, (Igaz! TJgy van! balfelől.) amely csak a mi terményeinket és lehetőségeinket akarja elvinni és elfogyasztani — s ehelyett kimondja, hogy elsősorban lakással és minden szükséglettel csak a magyar állampolgárok láttatnak el. (Zaj a baloldalon.) Az ügyeskedő augusztus 7-én, szerdán. honfoglalásnak és a rettenetes magyar közigazgatásnak, amelynek borzasztó bűneit e nemzet iránt oly sokszor vagyok kénytelen itt a házban szóvátenni — tisztelet a kivételeknek, ezt mindig hangsúlyozom — segítségére jött az orosz hadsereg G-aíicziában való térfoglalása. Akkor a galicziaiak a sajnálat örve alatt bemenekültek Magyarországba. Csodálatos, nem az osztrák, saját székvárosuk felé vették útjukat, amely sokkal jobb vasúti összeköttetéssel rendelkezett, hanem bejöttek ide Magyarországra. Huszár Károly: Budapestre. Máskép fogadták a székelyeket és a galicziaikat! Fényes László: Erre is mindjárt rátérek. A határon segitő kezet kaptak azokban a kazárokban, akikről, bocsánatot kérek, annyit csak világosan, objektíve és a legszabadabb felfogással állithatunk, hogy nem nevezhetők azoknak a magyar állampolgároknak, akik a szocziális fejlődés, de az uj magyar jövő szempontjából is kívánatosak ebben az országban. Én a galicziai kérdést egyik legnehezebb kérdésnek tartom, amelyet épen e szerencsétlen országban meg kell oldani. De sokkal fontosabbnak is tartom igen sok más kérdésnél. A galicziaiak egy évezredes elnyomatás után felszabadulva, vezetőségük önfentartási ösztönéből — mert nem nevezhetem máskép, bocsánatot kérek — az állam által ellen nem őrzött papok ügyességéből egy külön népi és faji csoportosulást kivannak minden államban fentartani. Erre dokumentumaim is vannak. Itt Budapesten is egyesületek alakulnak, amelyek a zsidó faji és népi öntudatot kívánják megerősíteni és fejleszteni. (Zaj a jobb- és baloldalon.) Én igazán nem szoktam nézni, — és ezt nemcsak az írásaim, nemcsak a szavaim, de a tetteim is bizonyítják — hogy valakinek milyen a vallása, nekem egyforma a zsidóvallásu magyar ember, a református, vagy katholikus vallású magyar emberrel. Ámde, ha valaki — s ezt mondjuk meg nyíltan és őszintén — külön zsidó faji és népi öntudatban akar egyesülni, akkor az állampolgári elvek ellen vét. Én nem ismerek más külön népi öntudatot, mint a magyar népi öntudatot. (Helyeslés a baloldalon.) A vallás köpönyege alá takarják azokat a különállásra irányuló törekvéseket, amelyeknek nemcsak nemzetiségi fenmaradás a czéljuk, hanem gazdasági és társadalmi érvényesülés. Huszár Károly: Szuperioritás! Fényes László: Őszintén mondom, hogy a galicziai fajtában épen nagyon sok értékes elem ós tehetség van. Nagyon érdekes emberek. Sokat foglalkoztam velük, egészen világosan látom pszihológiájukat. Fájdalom, egészen külön, illetve más erkölcsük van, mint akár a román, tót vagy más anyanyelvű magyar állampolgároknak. Wekerle Sándor ministerelnök (tagadólag int). Fényes László: Eájdalom, ministerelnök ur, igy van. Huszár Károly: Nagyon veszedelmes erkölcs!