Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-819

819. országos ülés 1918 augusztus 7-én, szerdán. 179 Wekerle Sándor ministerelnök: Igen ! Fényes László: Azt hittem, hogy ellent méltóztatik mondani. Amik nálunk erények, azok náluk gyűlöletet keltő bűnök. (Igaz! ügy van! a baloldalon.) Hogy ne emlitsek egyebet, akárhányszor megtörtént rajtam, hogy fennjárva a falvakban — mert nagyon szeretem a kisgyermekeket s azért mindig czukrot hordok magammal és adogatok nekik — ha ilyen zsidó, illetve kazár szülők meglátták . . . Egy hang (a középen): Mindegy! Fényes László: . . . nem mindegy, rátérek erre is, tagadom, hogy mindegy lenne, állítom, hogy a zsidó vallású magyarok a legnagyobb ellenségei ezeknek és a legrettenetesebb harczot vivják velük. Ha ezeknek a kazár gyermekeknek czukrot adtam és szülőik meglátták, odarohantak, kikapták a kezéből, hogy a gojadta czukrot hogy meri a szájába venni. Faji gyűlölettel viseltetnek irántunk . . . Huszár Károly: Nem is tartanak minket embernek! Fényes László: Nem is tartanak minket magukhoz méltó embernek. Ez politikai és társadalmi szempontból a felfogásuk. Mit várhatok én olyan csoporttól, amely a mi szocziális viszonyainkat nem ismeri, de el sem is fogadja, erkölcseinket magára kötelezőnek nem tartja? Mit tartsak egy olyan népi csoportosulástól, amely a gazdasági megkerülés vagy gazdasági túlliberálizmus legerősebb fegyvereivel küzd a maga érvényesülése érdekében és ennek az érvényesülésnek mindig az az eredménye, hogy az ott való népek, népfajok, népcsoportok tönkre mennek, (ügy van! a baloldalon.) Legfőbb okául tartom e szerencsétlen állapotnak azt, hogy a galicziaiak elzárkóznak a modern kultúrától s nem akarnak mással foglalkozni, mint kereskedelemmel. Náluk a munka szégyen, csak a kereskedelem az, amivel ők hajlandók foglalkozni. Most már, minthogy tisztességes kereskedelmet nem folytathatnak, mert Magyarországon sokkal kevesebb kereskedelemre alkalmas anyag van, mint amennyi a kereskedelemmel foglalkozó üzér, egész világos, hogy lánczkereskedelmet kell folytatniok, hogy mégis anyaghoz és megélhetéshez juthassanak. (ügy van! a baloldalon.) Már pedig ez sem nemzeti szempontból, sem a radikális és szocziális fejlődés szempontjából nemcsak nem kívánatos, de a legnagyobb veszélyt rejti magában. (ügy van! a szélsőbaloldälon.) Én sem a hecczkáplánoknak, sem a román pópáknak, de a kazár bóhereknek kezébe sem akarom adni a népet. És ez ellen a legradikálisabb gondolkozású ember sem szólhat. Sőt ugyanez állásponton van. Már most, t. ház, egy faluban, ahol megélhet 3—4 kereskedő és ahol volt is megtelepedett, magyar földön, magyar levegőben zsidó vallásához teljesen hű maradt, de magyarrá lett kereskedő, csatlakozik előbb 3—4, azután 8—10, azután 50—60 család és most az észak-keleti megyékben már el vannak özönölve a falvak ezekkel és természetes, hogy ha azt a 10 borjut, amely a faluból kikerült, kereskedelmi anyagként ötszörösen megforgatják egymás keze közt, az ugyancsak megdrágul, csak azért, hogy legyen az illetőknek kereskedelmi anyaguk és megélhetési lehetőségük. Czinogni, nélkülözni képesek hosszú ideig, egy darab hagymát esznek ezek a kazárok, de megszerzik a tőkét, amivel tovább és tovább fejleszthetik gazdasági működésüket egészen addig, amig fiaikat már itt találják a Tisza Kálmántéren zugbankok vezetésében és egyéb visszaélésre alapított foglalkozásukban. (Mozgás.) Én vallom és állítom, hogy ennek a mi sok bűnben leledző magyar fajtánknak szinte szerencséje volt, hogy volt egy bizonyos mennyiségű erjesztő kovásza. Ezek azok, akiket a magyar föld és a magyar levegő felszítt, megtartották zsidó vallásukat, de magyar polgárok lettek, az országnak minden szocziális mozgalmában, jótékony, emberbaráti törekvésében elől járnak és mi, a többi magyarok tanulhatunk tőlük. Ámde minden ország szocziális és faji ereje csak egy bizonyos mennyiségű idegen raszt tud felszívni magába. Es mi nem bírjuk egész Galiczia, egész Bukovina, sőt Romániának és most már Oroszországnak ideözönlő, tőlünk erkölcsben, világnézletben különböző, egészen máskép érző, élő és erkölcsi fogalmakat máskép megtartó népességét magunkban felszívni, (ügy van! a baloldalon.) Ebből szocziális katasztrófa és nemzeti katasztrófa lesz. Méltóztassék egy konkrétumot, egy tényt venni, amelyről minden képviselőnek tudomása van. A galicziaiak, épen azért, mert amint említettem, azt ami nálunk erkölcs, és erkölcsi törvény, azt ők megtartani bűnnek tartják, a katonaság alól kihúzzák magukat; a rabbiaik, — nem a magyar községi rabbikat értem, hanem az idejött, galicziakat és bukoviniaikat, — semmiféle lelkiismereti furdalást nem csinálnak abból, hogy hamis születési bizonyítványt adnak híveiknek, leányneveket csempésznek be az anyakönyvekbe és alkalmatlansági bizonyítványokat hamisítanak. Egész gyáraik vannak e czélra (Mozgás.) Ok tehát nem vesztik vérüket. A magyar — a szlovén, a román — falvakból a férfi lakosság, kénytelen vagyok ezt a szót használni, már-már kilövetett, kiirtatott. Öregeket, aggastyánokat és gyermekeket találunk a falvakban, itt-ott egy mezőgazdasági szabadságra hazaérkezett férfit. Fiatal, életerős, családalapításra való fajfentartó elemet sehol nem találunk. Méltóztassék csak nézni, milyen a bolsevikizmusra vezető ut ez és milyen az antiszemitizmus felé vezető ut ez, amikor a magyar baka, a magyar polgár hazajön a falujába ós látja, hogy vagyona elpusztult, a mezei munkás hiánya, a földinség miatt tönkrement a családja, ellenben a galicziai, aki a háború alatt bevonult ide, itt van mint alkalmatlan, vagy mint nélkülözhetetlen fel van 23*