Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.
Ülésnapok - 1910-819
819. országos ülés 1918 augusztus 7-én } szerdán. 159 fejezhetjük ki afelett, hogy a horvát országgyűlés által teljes kompetencziával megalkotott és 0 felsége által szentesitett törvény épen az előadói székből ilyen támadásban részesül. Ha az előadó ur szavai szerint, nehéz időket élünk, a horvát képviselők eminens kötelessége, hogy épen ezen nehéz időkben horvát hazájuk jogait féltékenyen őrizzék és óvják, amint e nehéz időkben a világ összes nemzetei, köztük a magyar nemzet is, arra törekszenek, hogy régi jogaikat megóvják és uj jogokat szerezzenek, a magyar képviselőknek pedig — ha a Magyarország és Horvátország közötti megértést szivükön hordják, kötelessége, hogy e nehéz időkben a horvát jogokat respektálják (Ugy van!) és ne engedjék meg azt, hogy kihívó beszédekkel oly hangulatot keltsenek, amely félreértésre adhatna okot és így a jövőre nézve a leghátrányosabb következményekkel járhat. Elnök." A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Hall juh !) Kénytelen vagyok a t. képviselő ur előadása után felszólalni. Két ügyet kell itt tisztáznunk és a t. ház előtt rendbe hoznunk. Az első a t. képviselő urnak személyes ügye. Itt régebben a t. képviselő ur azzal vádoltatott, a vád röviden abban foglalható össze, hogy az ő politikai törekvései Szerbia felé irányultak. Ugyebár, ez volt a vád, amely a képviselő ur ellen felhozatott (Ugy van !) és az, hogy neki szerb összeköttetései is voltak. Megjegyezni kivánom. hogy ezek a vádak nem itt lelik forrásukat, hanem Horvátországban, horvát részről hozattak fel. Másrészről némi támpontot is szolgáltattak ezen vádakra azok az iratok, melyeket Szerbiában feltaláltunk és amelyek, megengedem, hogy megbízhatóság tekintetbéen alapos kétely alá vonhatók, amennyiben azok detektivjelentések és e detektivjelentésekben is egyszerűen az foglaltatott, hogy egy detektív a képviselő úrral érintkezett, aminek valóságáról természetesen meggyőződést nem szerezhettünk ; sőt az is áll, hogy minden valószínűség amellett szól, hogy az úgynevezett Pasies-féle lista valótlan összeállítás. Ebből csak azt akarom levonni, hogy azoknak jóhiszeműségét, akik ezt a vádat emelték, nem lehet kétségbe vonni. (Ugy van ! Ugy van !) Gróf Tisza István akkori ministerelnök ur megígérte a t. ház előtt, hogy ezt az ügyet megvizsgáltatja. Alaposan meg is vizsgáltattuk; két királyi ügyész tanulmányozta az összes iratokat és az igazság érdekében és a t. képviselő ur szatiszfakcziójául kötelességem itt a ház színe előtt kinyilatkoztatni, hogy az iratok beható megvizsgálása semmiféle alapot vagy támpontot nem szolgáltatott arra, hogy a t. képviselő urnak magatartása oly kifogás alá eshetnék, mely bármely eljárást vonhatna maga után. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy a képviselő ur személyes ügyét ezáltal befejezettnek méltóztatik tekinteni. (Helyeslés.) Egészen más a képviselő ur felszólalásának másik része. (Halljuk/ Halljuk/) Hangoztatta ő itt azt a törekvést és annak a szükségét, amelyet én is hangoztattam, hogy Magyarországnak és Horvátországnak meg kell egymást értenie. (Helyeslés.) De engedje meg a t. képviselő ur, mai felszólalásának ez a része mindenre szolgál, csak ezen megértés elősegítésére nem. (Ugy van ! Ugy van !) Mert, engedelmet kérek, akárkinek akármilyen finom mérlegre engedem tenni az én múltkori felszólalásomat : abban közjogi tekintetben kifogást a képviselő ur nem fog találni. (Ugy van! Ugy van !) En tételes törvényeink szavára hivatkoztam és azokat ismételtem, de többet nem tettem. Én a lehető legnagyobb előzékenységet tanúsítottam a horvát törekvésekkel szemben, oly előzékenységet, amilyen ezen padokról talán még sóba nem nyilvánult meg (Ugy van ! Ugy van !) és a köszönet és elismerés ezért a mai felszólalás, melyben a képviselő ur beszél uj jogokról és ezekkel szemben a mi kötelességeinkről. Értsük meg egymást. Én a törvényeinkben garantirozott horvát jogokat a végletekig respektálom és azoknak foganatot kívánok szerezni, de uj jogokról beszélni és ezen uj jogokat ugy odaállítani, hogy nekünk ezen uj jogokat megállapítani, elismerni kötelességünk, mint a t. képviselő ur mondotta, ez olyan terrénum, amelyre én a t. képviselő urat sohasem követhetem. (Általános helyeslés.) S én csak sajnálom, hogy akkor, amikor nincs okom kétségbevonni, hogy ő őszintén törekszik a megértésre, a megértésnek útjait így egyengeti, sőt előre kijelenti, hogy Horvátországban sohasem fogják elismerni a mi álláspontunkat a jövőben sem. Én csak annyit kívánok itt megjegyezni, hogy mindent el fogok követni a horvát jogok épségben tartására ; de ez az a határ — amin í a múltkor is kijelentettem, — amelyen túl nem megyek, amely határnak megóvását elsőrendű kötelességenmek fogom tartani. (Általános helyeslés.) Én igen kérném a t. házat, hogy mivel nekünk komolyabb és sürgősebb dolgaink vannak, ilyen difíereneziákkal, ilyen kérdésekkel ne foglalkozzunk, hanem térjünk át mai napirendünk tárgyalására. (Általános élénk helyeslés.) Elnök : Az előadó ur kivan szólni. Barta Ödön előadó: T. ház [ (Halljuk ! Halljuk!) Teljes mértékben honorálnám és kötelességem volna honorálni erről a helyről a t. ministerelnök urnak különösen azt az aposztrofálását, amelyet a házhoz intézett, hogy sürgős dolgunk van; igyekezzünk azt bevégezni, mert ezt magam is jól tudom (Mozgás jobbfélől.) Szilágyi Lajos: Jobb is volna ! (Zaj.) Barta Ödön : ... nem bizonyos, hogy ha a t. képviselő ur itt ülne, hogy akkor is jobbnak tartaná — természetesen magam is óhajtanám, hogy végre ez a nagy kérdés dűlőre jusson. De méltóztassanak belátni és megérteni, hogy azok után, amiket báró Rajacsich József képviselő ur itt mondott és azon hang és mód után, amelylyel az előadói széket külön kiemelve múltkori felszólalásomat bírálat tárgyává tette, kötelességem ' — még akkor is, ha a képviselő ur mondatai után
