Képviselőházi napló, 1910. XLI. kötet • 1918. julius 24–november 16.

Ülésnapok - 1910-819

158 819. országos ülés 1918 jutott, hogy betekintést nyerhetett az összes aktákba és az akkor itt elhangzott gyanúsításokat vádként vethette volna fel és eljárhatott volna ellenem és öt kéjwiselőtársam ellen. Mindebből azonban nem történt semmi. Tizenhat és fél hónapig vártam képviselőtársaimmal együtt az elégtételre. Tizenhat és fél hónap alatt nem akadt a t. túloldalon egy képviselő sem, aki belátta volna a tévedést és férfiasan kijelentette volna, hogy »igenis, tévedtünk, a dolog nem áll és kérjük a ház elnézését«. Két hét előtt, Julius hó 19-én, Mihalovich horvát bán az ő jellemének közismert nyíltságával ezt a konfidens társaságot a horvát szábor nyilt ülésén leleplezte. Ugyanakkor kijelentette azt, hogy Szmrecsányi gyanúsításainak alapköve, amire ő az egész vádhalmazt építette, t. i. a Pasics-féle lista, hamsitvány. Ezt a horvát bán báni méltóságának tekintélyével, autoritative jelentette ki, még pedig az egyedül arra hivatott és mérvadó helyen, a horvát szabóiban. A horvát nemzet az utolsó évtizedben fényes politikai érettségnek adta bizonyítékát. Számtalan választáson állandóan a nemzet akarata nyilvánult meg és semmiféle erőszak nem tudta kiragadni a horvát-szerb koaliczió kezéből a többséget. A horvát nemzet a háború idejében az áldozatkészségnek, a hősiességnek annyi tanújelét adta a haroztéren. hogy hozzá hasonló nemzet még lehet, de nála nagyobb nem. Az a horvát nemzet, amely annyi önérzettel bir, tudni fogja, hogy kit választhat meg országgyűlési képviselőnek, kinek adhatja bizalmát járása képviseletére, és viszont a horvát szábor, ahol a nemzet választottjai összejönnek, szintén tudni fogja, hogy a horvát nemzet, a horvát szábor kire bízhatja a horvát-magyar közös ügyeket. Ö mérlegeli és egyedül ő hivatott annak megítélésére, hogy kinek van annyi tehetsége, annyi morális kvalitása, hogy őt Budapesten a közös országgyűlésen képviselje. En kérem azon t. képviselő urakat, akik mindenáron szerepelni akarnak —• és itt alá kívánom húzni, hogy kérem őket — közérdekből, a haza belbékéje érdekében : ne üljenek fel ilyen konfidenseknek, ne támadják olyan könnyelműen Horvátországot és annak képviselőit. Fényes László: Es ott mennyit támadnak bennünket ! (Mozgás a horvátok padjain.) B. Rajacsich József: Ez árt az országos ér. deknek és mondhatom, roppant visszatetszést szül Horvátországban. Szemünkre hányják ott, hogy »mi benneteket megválasztunk, Budapestre küldünk, hogy ott képviseljétek a mi ügyünket, ti pedig ott leszidatjátok magatokat a magyarok által«. A szomorú az, hogy a dolog nem az illető képviselő ur terhére megy, hanem mindig a magyarság számláját terhelik meg vele, ami, azt hiszem, semmi körülmények között sem lehet magyar érdek. Es ha mégis akadna képviselő, aki okvetlenül szerepelni akar, akkor az eszközök megválasztásában legyen kissé, sőt legyen nagyon óvatos. augusztus 7-én, szerdán. Ha egyik-másik pártnak egyik-másik kormány vagy a kormánynak feje nem tetszenék, válaszszon arra alkalmasabb eszközt, de a horvát képviselők becsülete nem lehet piszkos eszköz, nem lehet piszkos fegyver arra, hogy magyar ministerelnököt itt nyilt ülésen skandalummal megbuktassanak. (Helyeslés a horvát képviselők padjain.) Ennyit kívántam személyes ügyemben kijelenteni, most pedig legyen szabad a mai napirenden levő törvényjavaslathoz hozzászólnom. (Halljuk!) Az, hogy felszólalok, még nem jelenti azt, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalásában részt akarok venni, mert a horvát országgyűlés által a magyar országgyűlésre kiküldött képviselők Hreljanovics t. képviselőtársunk által már kinyilatkoztatták, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalásában és a szavazásban nem vesznek részt, mivel a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban a honvédségre és a népfölkelésre vonatkozólag használt elnevezés véleményünk szerint az 1868 : XXX. t.-czikk módosítását jelentené, ily egyoldalú módosításra pedig a magyar országgyűlés jogosítva nincs. Ha mindamellett szót emelek, ugy teszem azt azért, hogy a saját részemről és társaim nevében a következőket jelentsem ki : »A ministerelnök ur Hreljanovics János képviselőtársunk nyilatkozatára adott válaszában Horvátországnak Magyarországhoz való viszonyáról, valamint a Magyarország és Horvátország közötti állami közösségről oly kijelentéseket tett, amelyek az állami alaptörvény határozmányainak nem felelnek meg ; (Mozgás és ellenmondás balfélől.) amelyeket Horvátország helyesnek soha el nem ismert és a jövőben sem fog elismerni. Wekerle Sándor ministerelnök: Azt majd meglátjuk! B. Rajacsich József: Ennélfogva ezen konkrét esetben is megmaradunk a t. házban ismételten kifejezésre juttatott álláspontunk mellett. A ministerelnök ur kijelentése egyébként oly súlyosabb kérdéseket is érint, amelyek inczidentaliter egyáltalában nem intézhetők el, hanem csak teljes egészükben nyerhetnek megoldást, Különösen pedig azért szólalok fel, hogy saját és társaim nevében tiltakozzam az előadó ur felszólalásának hangja és tartalma ellen. Ily beszéd az előadói emelvényről képes hazánkban, amely már négy év óta vérben és pénzben óriási áldozatokat hoz, oly izgalmat és oly hangulatot kelteni, amely a Magyarország és Horvátország közötti egészséges és jó viszony fejlesztésére legkevésbbé sem alkalmas. (Ugy van! a horvát képviselők padjain.) Az illojális és államellenes tendencziákkal való gyanúsítás hazánk iránti kötelezettségeink teljesítésétől nem téríthet el bennünket, (Ugy van ! a horvát képviselők padjain.) valamint azon törekvésünktől sem, hogy hazánk alkotmányos szabadságát előmozdítsuk és biztosítsuk. Kifogásoljuk az előadó urnak ama kijelentését, amelyet a királyi horvát-szlavón-dalmát országos kormány szervezéséről szóló horvát autonóm törvényre vonatkozólag tett és csak sajnálatunkat