Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-812
638 812. országos ülés 1918 Julius 19-én, pénteken, azonosság kérdésében, a bizalmiférfi bent maradt, holott a személyazonosság kérdésében a felszólalási jog ugy, ahogy .azt a bizottság megállapította, az azonossági tanút illeti meg. Hiszen erről volt szó a mai eszmecserében is. Éa tehát bátor volnék javasolni, hogy a 119. §. második bekezdéséből a »bizalmiférfiak« szavak hagyassanak ki. Ajánlom indítványomat elfogadásra. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 119. §-hoz gróf Tisza István képviselő a »bizalmiférfiak« szavak kihagyását kéri a szakasznak második bekezdéséből. Elsősorban fel fogom tenni a kérdést az eredeti szövegre és amennyiben a ház ezt el nem fogadná, akkor felteszem a kérdést a szakaszra gróf Tisza István képviselő ur módosításával. Kérdem a t. házat: Elfogadja-e a szakaszt eredeti szövegében, igen vagy nem? (Nem!) A ház a szakaszt eredeti szövegében nem fogadja el. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a szakaszt gróf Tisza István módosításával, igen vagy nem? (Igen!) A ház a szakaszt gróf Tisza István módosításával fogadja el. Következik a 120. §. Hoványi Géza jegyző (olvassa a 120. §-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a 121. §-t) .' Bakonyi Samu ! Bakonyi Samu: T. képviselőház \ A 121. §. a titkos szavazás kérdésével foglalkozik, még pedig akként, hogy megváltoztatja az eredeti javaslat 131. §-ának a titkos szavazásra vonatkozó rendelkezését. Az igen tisztelt ministerelnök ur egyik legutóbbi felszólalásában a titkos szavazásra akként nyilatkozott, hogy ő, bár nem valami lelkes híve a titkos szavazás rendszerének, mégis elismeri, hogy a választások tisztasága szempontjából a választási eljárás azon lényeges alapelveinek megóvása szempontjából, amelyekhez ő ragaszkodik, a titkos szavazásban egy fokozatos lépésnek a megtételét óhajtja és ugy mondja, hogy a bizottsági módositás szerint kilátásba helyezett időpontban arra fog törekedni, hogy a választások egyharmad részében a szavazás titkossága biztosittassék. T. képviselőház ! Én a legnagyobb aggodalommal nézek annak elébe, hogy a tisztelt ministerelnök urnak ezen kijelentése miként válhatik valóra azon előzmények után, hogy az ő ragaszkodása a javaslat egyéb lényeges alapelveihez a t. többség részéről milyen honorálásban részesül. Ezen előzmények, azt hiszem, az én kételkedésemet igen indokolttá teszik. Fájdalommal látom előre, hogy az igen tisztelt ministerelnök ur, bármennyire ragaszkodjék is eredeti álláspontjához, nem fogja érvényesithetni azt az álláspontot, amelyet én is a legnagyobb mértékben magamévá teszek. Ennek a kérdésnek bizonyos történeti előzményei vannak a választási reform-mozgalmak terén. Az a párt, amelyhez tartozni nekem is szerencsém volt kezdettől fogva, a függetlenségi és 48-as párt és a szövetkezett ellenzék, amelyben a függetlenségi és 48-as párt is résztvett, 1912-ben szintén nem valami rohanásszerü ugrást akart tenni a választói reform terén, hanem a fokozatos fejlődés alapján állott. Ennek a felfogásnak kétségtelen bizonyítékát szolgáltatta a szövetkezett ellenzéknek az az általam már ugy a bizottságban, mint az általános vita során felhívott 1912. évi elaborátuma, amelyet boldogult Kossuth Ferencz az egész szövetkezett ellenzék megbízásából 1912 június elején a ház elé terjesztett volt. Ennek a titkos szavazásra vonatkozó része teljes mértékben számot vet a tényleges állapotokkal. Számot vet azzal a szemponttal, hogy ő maga is a választói jogosultság alapelvéül az értelmi czenzust kívánta volt tenni és ennek a fenforgó mértékéhez kívánta alkalmazni a titkos szavazás mértékét is, amikor — gondolom, helyesen reprodukálom — a titkos szavazásnak az ezen dolgozatban foglalt rendelkezését — azt proponálta, hogy a törvényhatósági, rendezett tanácsú városokban és a 15.000 lakosságot meghaladó nagyközségekben, valamint olyan kerületekben, amelyekben legalább egy olyan ipartelep áll fenn, amely legkevesebb 1000 munkást foglalkoztat és ezenkívül mindazon törvényhatóságokban, amelyekben az irni és olvasni tudók száma 60%-ot meghalad, a szavazás titkos legyen. T. képviselőház ! Az eredeti törvényjavaslat 131. §-a ehhez az 1912. évi megállapodáshoz alkalmazkodik, amikor konformiter és az irniolvasni tudás fejlődésével lépést tartva, kívánja megállapítani, hogy azon kerületeken kivül, amelyeket a 131. §. tételesen felsorol, még azokban a kerületekben is hozassák be a titkos szavazás, amelyekre vonatkozólag ezt a kerületi beosztásokról szóló javaslat megállapitandónak fogja tekinteni. Már most a t. bizottság többsége és — tartok tőle — a háznak t. többsége is a 131. §. rendelkezésének ezt a momentumát ragadta meg és azon ürügy felhasználásával, hogy miután a végleges megállapítása a titkos szavazásu kerületeknek amúgy is majd a választókerületek beosztásáról szóló javaslattal fog rendeztetni, az egész kérdés szakittassék ki és tereitessék oda. Ez, t. képviselőház, a titkos szavazás szempontjából semmiben sem biztató elodázás és én ezt csak ürügynek tekintem, amelynek felhasználásával már most elérhető legyen, hogy a választójogi reformról intézkedő törvényben a titkos szavazásra nézve semmiféle pozitív rendelkezés ne foglaltassák. Én ehhez hozzá nem járulhatok, hanem hiven ahhoz az eredeti, mindig következetesen vallott álláspontomhoz, hogy a választójog kiterjesztésével a mi viszonyaink között legalább is egyenlő értékű garanczíát foglal magában a szavazás titkossága a választások tisztaságának garancziái