Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-812

8l2, országos ülés 1918 Julius 19-én, pénteken. 639 szempontjából, — én ennek fentartását kívánom leglaább is olyan mértékben, amely mértékig az eredet' javaslat el kívánt menni, annál is inkább, t. képviselőház, mert azon rettenetes nagyszámú társadalmi, politikai és különösen gazdasági függőségi viszonyok közepette, amelyekben a mi társadalmi és politikai közéletünk szenved, elengedhetetlennek tartom a szavazásnak titkosságát, ha komolyan akarjuk megvalósítani a választásokban a független akarat megnyilvánulásának lehetővé tételét. Igazán szivtépő jelenetekre emlékezhetünk vissza mindnyájan. Választási mozgalmak során velem esett meg, hogy pl. egy olyan kerültben, amelyet a mélyen tisztelt többség igen tisztelt vezére, gróf Tisza István t. képviselőtársam nagyon jól ismer, Aradon, az ottani választási mozgalmak idején, amikor természetesen mi a magunk felfogásához képest tisztességes eszközökkel igyekeztünk polgártársainkat a magunk pártállásának megnyerni, egy kereskedő azzal mentette magát, hogy ime, uram, most kaptam attól a banktól, amelynek hitelét élvezem, a felmondó értesítést, hogy a 15-én — gondolom 14-én volt a választás, nem emlékszem már egészen pontosan a dátumokra — szóval a választást követő napon lejárt váltómat váltsam be teljes összegében. Mit tegyek? Én talán helytelenül jártam el, de nem volt lelkem a kapaczitácziót folytatni, családapával álltam szemben, abbahagytam. De amikor a nyilvános szavazás ilyen atroczitásokra, ilyen igazán vérlázító visszaélésekre, a gazdasági függésnek ilyen kihasználására, ilyen megengedhetetlen kizsákmányolásra ad alkalmat, amely az én meggyőződésem szerint a legmesszebbmenő gazdasági korrupozióval egyértelmű, akkor ebben az országban meg kell ragadunk a legelső alkalmat, amely módot nyújt arra, hogy a szavazás titkosságával polgártársainknak az egyedül lehetséges védelmet megadjuk. Előttem ez az irányadó szempont. Hiven függetlenségi pártállásomból folyó meggyőződésemhez, amelylyel mindig vallottam a választási eljárásnál a szavazás titkosságát, most is tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék a bizottsági javaslat 121. §-ának mellőzésével visszaállítani az eredeti javaslat 131. §-ának rendelkezését és a titkos szavazásnak legalább ott meghatározott mértékét elhatározni. (Helyeslés bálfelöl.) Ajánlom különvéleményemnek elfogadását. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Bizony Ákos képviselő ur kivan szólni. Bizony Ákos: T. ház! Én körülbelül ugyanazokat kívántam elmondani, amiket előttem szóló t. barátom, jBakonyi Samu t. képviselő ur már elmondott. Ép azért nagyon rövidre fogom elmondandóimat szorítani. Nézetem szerint eziránt már semmi kétség nincs, nemcsak nálunk, de az egész művelt világon, hogy személyi kérdésekben, különösen választásoknál, egyedül csak a titkos szavazás helyes, (ügy van ! a baloldalon.) A titkos szavazásnak különösen városokban nemcsak az az óriási előnye, hanem, mondhatom, elkerülhetetlen szükségessége forog fenn, hogy ott rendkívül sokan vannak olyanok, akik véleményük nyílt dokumentálásával életbevágó érdekeik veszélyeztetése nélkül el nem járhatnak. Minduntalan találkozunk olyan jelenségekkel, hogy részint hivatalnokok, részint üzletemberek, részint olyanok, akik másoktól függő viszonyban vannak, nem képesek magukat emanczipálni a rájuk nehezedő befolyásoktól. Nekem magamnak volt nem egy tapasztalatom, amikor sírva jöttek hozzám meglett emberek és panaszolták, hogy meggyőződésük ellenére kényszeritik őket szavazásra, mit csináljanak. Én természetesed nem tudtam mást felelni, mint azt, hogy: Barátom, én magának más választ nem adhatok, mint azt, hogy utoljára is az ekszisztenczia az első, családos ember, családjának érdekeit ne veszélyeztesse, szavazzon le meggyőződése ellenére is, és pedig szavazzon le ellenem. Ez csak egyik oldala a titkos választás szükségességének, amely túlnyomó részben városban fordul elő, ahol sokkal nagyobb számban vannak a függő elemek. Van azonban egy másik oldala is, amely — fáj dalom — nem szorítkozik a városra, hanem kiterjed városra és falura egyaránt. Ez a megvesztegetés. Én nem mondom azt, hogy a titkos szavazást teljesen lehetetlenné teszi a vesztegetést, mert hiszen igen sok emberben megvan az az úgynevezett betyárbecsület, hogy ha már eladta magát, akkor titkos szavazás mellett is eleget tesz ígéretének. De mégis meg vagyok győződve róla, hogy legalább is meg fogják gondolni az emberek, hogy érdemes-e ezreket, esetleg százezreket adni ki, csak abban a bizonytalan feltevésben, hogy az illetőben meglesz ez a betyárbecsület. Nekem az volna a nézetem, hogy az egész vonalon a titkos választójogot kellene megvalósitani. (Helyeslés a baloldalon.) Semmi elfogadható okot nem látok arra, hogy ezt meg ne lehessen tenni falun és városban egyaránt. Az, hogy a választók egy része nem tud írni-olvasni, nézetem szerint nem akadály. Hiszen ha akadály volna, akkor nem lehetne behozni sehol sem, mert azt hiszem, az országban nincs egyetlenegy választókerület sem, vagy legfeljebb nagyon kevés lehet, ahol szórványosan nem lennének analfabéták. De ez nem akadály. Különösen nem akadály a titkos szavazásnak a mellett a módja mellett, amelyet a bizottság javasol. Itt t. i. miről van szó? Arról, hogy egy listán vannak kinyomtatva a jelöltek nevei és a választási elnök köteles megmagyarázni, hogy hányadik a sorban, akire az illető szavazni akar. Sorrendben ezek és ezek a jelöltek, a szavazónak csak meg kell figyelnie, hogy az ő jelöltje első, második vagy harmadik helyen van-e és akkor a neve