Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-812

632 812, országos ülés 1918 július 19-én, pénteken. a nürnbergiek bölcsesége. Az előtt tisztelettel hajtom meg a zászlót, aki ezt meg tudja csinálni. Elismerem, Hogy az eredeti javaslatot szerencsésebben is meg lehet fogalmazni és azt a szándékot, amely engem vezetett, helyesebben lehet keresztülvinni. Az én szándékom az volt, hogy nem akartam kitenni a választó polgárokat annak, hogy bármilyen enyhe rendzavarás esetén már az egyhavi elzárás és 2000 K pénzbüntetés fenyegesse őket. Különböztetni akartam súlyos rendzavarás és a rendnek egyszerű megzavarása között, ahol fegyelmileg az illető eltávolításával lehet a rendet helyreállítani, vagy pedig oly enyhe a rendzavarás, hogy egyszerűen figyelmeztetik az illetőt, hogy viselkedjék rendesen ós csak akkor következik be a deliktum, ha folytatja a rendzavarást. Azoknak megnyugtatására tehát, akik attól tartottak, hogy az eredeti javaslat az egyszeri rendzavarást a súlyos rendzavarás tekintetében is meg akarja engedni, én a 3. pontot a következőkép vélem szövegezendőnek (olvassa): »Aki a választás vagy szavazás színhelyén a rendet súlyosan zavarja, vagy bármi rendzavarást figyelmeztetés ellenére folytat.« Különböztetek tehát aközött, ha valaki súlyosan zavarja a rendet, akkor nem várom meg a figyelmeztetést, hanem nyomban büntetek; ha azonban az kisebb, enyhébb rendzavarás, nem büntetem nyomban, hanem figyelmeztetem az illetőt, hogy ne zavarja a rendet és csak akkor büntetem meg, ha a rendzavarást folytatja. Azzal, hogy ezt szigorúan körülírjuk és ne fogadjunk el ilyen szöveget, hogy: »a rendet zavarja«, amely bármiféle értelmezésnek tág kört ad, tartozunk a választópolgároknak, akiket nem szolgáltathatunk ki annak, hogy a rendnek bármiféle enyhe megzavarása is olyan ténykedés számba menjen, amelyért már is egy hónapig terjedhető elzárás és 2000 koronáig terjedhető pénzbüntetés járna. Ajánlom módosításomnak elfogadását. Elnök : Szólásra következik ? Huszár Károly jegyző: Porkoláb Mihály! Porkoláb Mihály: Nem kívánok szólni. Elnök: Kíván még valaki szólni? Az előadó ur kíván szólni. Csizmazia Endre előadó: T. ház! Én a magam részéről Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur indítványához hozzájárulnék... Gr. Tisza István: Vagy előadó valaki, vagy nem. Csizmazia Endre előadó: Azt a megjegyzést hallom gróf Tisza István igen t. képviselő úrtól, hogy vagy előadó valaki, vagy nem. Engedelmet kérek, én a törvényjavaslat lényeges szakaszainál igy is képviseltem a bizottság álláspontját, itt is a bizottság álláspontját képviselem, de jogom van mint képviselőnek minden egyes esetben a saját nézetemet megmondani és kifejteni. Engem a bizottság javaslata nem köt egyénileg. Annyiban köt a bizottság javaslata, hogy kötelességem azt előterjeszteni és megmondani, hogy a bizottság többsége ezt az álláspontot foglalta el. Azt hiszem, ha bárki az én jelentésemet, amelyet a ház elé terjesztettem, a legnagyobb tárgyilagossággal figyelembe veszi, nem mondhatja, hogy bár a bizottsági tárgyalásoknál egyes kérdésekben igen sokszor más volt az ón egyéni nézetem, a bizottság álláspontját ne hiven ós lelkiismeretesen tüntettem volna fel. (Ugy van! bal felöl.) Ha most a bizottság többségének álláspontjával szemben az a nézetem, hogy Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur indítványa lényegében helyes, hogy t. i. egyszeri kisebb rendzavarás, amelybe bárki könnyen beleeshetik, büntetés alá nem vehető, azt hiszem, ezzel azt a kötelességet, amely rám mint bizottsági előadóra hárul, nem szegtem meg. Kijelentem azonban ezennel ünnepélyesen, hogy amennyiben a ház többségének bizalma ebben a tekintetben irántam megrendült, méltóztassék ebben a tekintetben rendelkezni és ebből a következményeket levonni. Én tisztességgel, becsülettel és tárgyilagosan, mindenféle személyes és pártálláspontomat félretéve teljesítettem ezt a hivatást és méltányos és jogos az a kívánságom, hogy bármely részről és bármely magas helyről is, az én magatartásommal szemben ilyen megjegyzés ne tétessék. Ami pedig Vázsonyi Vilmos igen t. képviselő urnak azt a megjegyzését illeti, hogy a többségi indokolás helytelen e pontnál, ezzel szemben védelmül felhozom azt, hogy az csak félreértés utján magyarázható ugy, mint a képviselő ur magyarázta. T. i. a bizottság álláspontja az volt, hogy minden rendzavarót büntet. De megtörténhetik, hogy valaki zavarja a rendet és nyomban elszalad, tehát nem is figyelmeztethető, később azonban megtudják róla, hogy ő zavarta a rendet s akkor aztán e szövegezés szerint később is meg lehet büntetni.^ Ez volt a bizottság többségének az indoka. Én tehát kötelességemhez hiven, hogy a bizottság többségének álláspontját a jelentésbe bevegyem, ezt megtettem. Magam is azt tartom azonban, hogy kisebb rendzavarás esetében egy hónapig tartó elzárás igen súlyos büntetés volna, ugy hogy kisebb rendzavarás ^esetén elégséges, ha az illető figyelmeztettetik. En tehát nem a bizottság nevében, de a magam részéről az indítványhoz hozzájárulok. Elnök: Kíván valaki szólni? Gr. Tisza István: T. képviselőház! Mindenekelőtt nagyon kérem a t. előadó urat, hogy ne vegye érzékenyen az iménti közbeszólásomat. Mindenesetre kissé meglepett az, hogy a t. előadó ur már ismételten állást foglal azon javaslat ellen, amelyet ő a bizottság nevében képvisel, de mondom, semmiféle további konzekvencziát ehhez fűzni nem kívánnék. Amit mondtam, nem is akart közbeszólás lenni, inkább