Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-812

G20 812. országos ülés 1918 július 19-én, pénteken. érinti. Vagy állítja róla azt, hogy ebben az üzletben visszaélt képviselői állásával és meg nem engedett hasznot dugott zsebre, vagy nem. Ha állítja, akkor érinti a magánbecsületét. Ha pedig nem akarja a magánbecsületét érinteni, akkor ne állítsa róla ezt. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Az a kérdés, amely miatt Dániel Gábor t. barátom képviselői állásáról lemondott, egészen más dolog volt. Ez az a marhabeszerzési ügy volt, amelynél vitathatónak tartom, — nem is emlékszem pontosan az ügyre, de talán akkor sem néztem meg eléggé — hogy az inkompatibilis vagy sem. Azt azonban kétségtelennek tartom, hogy az az illető becsületét abszoktte nem érintheti; hogy az minden tekintetben szolid, reális, becsületes üzlet volt. Most még csak azt teszem hozzá: En azt a tanácsot adtam Dániel Gábor t. barátomnak, hogy mondjon le képviselői állásáról, mert vitathatónak tartottam az inkompatibilitás kérdését. Nem adtam volna ezt a tanácsot, ha nem függött volna össze az üzlet a háborúval és a hadsereg ellátásával. De t. barátaim, akikkel volt alkalmam hasonló kérdésekről beszélni, ismerik a felfogásomat. Tudják, hogy én szigorúan fogom fel az inkompatibilitás kérdését békeidőben is, arra azonban a legnagyobb súlyt helyeztem, hogy különösen az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, amelynek bizalmából az ország kormányának élén állhattam, minden vonatkozásban tartsa magát távol minden olyan üzlettől, vagy minden olyan védőügyvédi tevékenykedéstől, amely a háborúval és a hadsereg ellátásával összefügg. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezt akartam megjegyezni. Farkas Pál: Százezreket kerestek, mint védőügyvéd! (Zaj.) Elnök: Kivan még valaki a tárgyalás alatti szakaszhoz hozzászólni ? Jakabffy Elemér képviselő ur kivan szólni. Jakabffy Elemér: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Annak daczára, hogy a vita folyamán ismét izgalmasabb momentumok kerültek a ház elé, én mégis megkísérlem, hogy objektív érveket állítsak ennél a szakasznál azokkal az érvekkel szemben, amelyek a szakasznak a bizottság által ajánlott szövege ellen elhangzottak. Nekem az volt mindig felfogásom, hogy a választójogot nem azért kapják az egyesek, mert az az ő veleszületett joguk, mint azt annak idején a Rousseau-féle elmélet hirdette, hanem a választójogot az egyesek csak azért kapják, mert az ország érdeke, a közérdek kívánja azt, hogy a polgárságnak mentől nagyobb köre vegyen részt az állami ügyek intézésében. Az előttünk fekvő törvényjavaslat is azt czélozza, hogy tényleg mentől nagyobb körre terjesztessék ki a választójog. Felfogásom az, hogy ha mi tényleg ezt kívánjuk és kívántuk, akkor meg is kell adni a lehetőséget arra, hogy azok, akik a választójogot megkapták, ezt a jogukat tényleg gyakorolhassák is. Minden olyan momentumot, amely a jog gyakorlását megakadályozza, lehetetlenné teszi, eliminálni kell, mert különben papiroson adunk jogot, amelyet az életben az illető nem gyakorolhat és a jog a köz szempontjából gyakorolható nem lesz. Már most méltóztassanak csak végiggondolni, hogy mi ebben a javaslatban az ipari munkásoknak, a mezőgazdasági cselédeknek választójogot adunk. Tudjuk, hogy a mezőgazdasági cselédek nagy uradalmakban vannak alkalmazva. Ha azt a mezőgazdasági cselédet nem lesz szabad a választás helyére elfuvarozni, akkor a maga költségén lesz kénytelen oda bemenni. Százkoronás fuvar mellett, amire Huszár Károly képviselő ur utalt, az a mezőgazdasági cseléd a szavazati jogával csak abban az egy esetben élhet, ha arra szavaz, akire a földesura kívánja. Ugyanez áll az ipari alkalmazottakra is. Nagyon jól tudjuk, hogy a Huszár Károly t. képviselő ur által annyira nem kedvelt nagy pénzintézetek is nagy ipari vállalatokat és nagy mezőgazdasági üzemeket tartanak fenn. Itt ugyanaz az eset áll elő; az az ipari alkalmazott, ipari munkás csak az esetben tud bejönni a szavazáshoz, amennyiben tényleg fuvar áll rendelkezésére vagy amennyiben a munkaadója a fuvart rendelkezésére bocsátja. Ez pedig kétségtelenül csak abban az esetben fog megtörténni, ha az ipari alkalmazott arra fog szavazni, akire az illető iparos, nagyiparos vagy gyáros kívánja. Frey János: Gyáros falun! Jakabffy Elemér: Én véletlenül nagyon sok olyan ipartelepet tudok, amely falun van. (Közbekiáltások a baloldalon.) Viszont azokat a nagybirtokokat és latifundiumokat sem fogják a városba hozhatni, hanem azok ott maradnak, távol a szavazókörök székhelyétől. Demokratikus szempontok is kívánják tehát, hogy a fuvarköltségek ilyen mérvben, amint ez a szakasz előírja, tényleg megfizethetők legyenek, mert hiszen csak arról van szó, hogy ott, ahol bizonyos távolságon, öt kilométeren túl vannak a szavazók, lehessen nekik a f avart biztosítani és legyen megengedve a fuvarköltség. A betegekről, öregekről, gyengékről nem is akarok szólni. Mi lehetőleg általános választójogot akarunk csinálni, már pedig ha általános választójogot akarunk, akkor nem mondhatjuk, kqgy minden ember be tud gyalogolni 20—30 kilométert; igen, be tud gyalogolni a 26—28 éves ember, de nem az, aki kenyerének javarészét már megette, aki törődött, fáradt, de aki tapasztalatokat szerzett az életben és ezen tapasztalatai alapján akarja politikai jogait érvényesíteni. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Es végre gondoljuk meg, hogy mi a Károly-kereszteseknek, a vitézségi érmeseknek is választójogot adunk. Azt hiszik az urak, hogy