Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-812

8l2. országos ülés 1918 Julius l9-*én, pénteken. 623 tés! ? Felkiáltások a jobboldalon: Hát hogyne volna az !) Gr. Tisza István : Ezek után kijelentem, hogy a szakaszt a t. ministerelnök ur módosításával fogadom el, ellenben a többi benyújtott módosításhoz nem járulok hozzá. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra felírva senki sínes. Huszár Károly (sárvári) képviselő ur kíván szólni. Huszár Károly (sárvári): T. ház! (Halljuk/ Halljuk!) Mielőtt a szakaszhoz szólnék, engedje meg a t. ház, hogy gróf Tisza István ur felhívására reflektáljak, aki azt mondotta, hogy aki Dániel Gábor nevét megemlítette, olyan formában tegye meg megjegyzéseit a házon kivül, hogy semmiféle felelősség elől ki ne vonhassa magát és vállalja a vádért a felelősséget. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezt a vádat nem mint nóvumot kell újból előhoznom, hanem én voltam az, aki Dániel Gábor ellen a házban az összeférhetlenségi bejelentést megtettem. Gr. Tisza István : Bocsánat, az más ! (Zaj.) Huszár Károly (sárvári) : Mindjárt megértjük egymást. Én többet annál, amit közbekiáltáskép mondottam, az összeférhetlenségi bizottság előtt sem mondhattam volna. Azt azonban, hogy Dániel Gábor az összeférhetlenségi bizottság ítélete elől saját maga levonta a konzekvencziákat és ítéletmondás elől itthagyta a parlamentet, ezt a tényt a világon semmiféle rabulisztikával kidiktálni nem lehet, (ügy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, szíveskedjék kifejezéseit megválogatni. (Zaj a baloldalon.) Huszár Károly (sárvári) : Én semmiféle perfíd inszinuácziót nem mondottam, én egyszerűen azt a tényt akartam itt leszegezni, hogy egy képviselőtársunk ellen itt egy másik képviselő összeférhetlenségi bejelentést tett (Felkiáltások jobbfelől: Ahhoz joga van ! Nem diffamáló !) és mielőtt még az összeférhetlenségi bizottság dönthetett volna ebben a dologban, az illető szükségét érezte annak, hogy a mandátumáról lemondjon, (Elénk felkiáltások jobbfelől: Az más okból történt!) holott megengedhette volna magának azt, hogy a felmentő Ítélet után 24 órával vonuljon nyugalomba a parlamentből. Ez a tény. Most pedig méltóztassanak megengedni, hogy magáról a szakaszról szóljak. És mindig abban láttam a hibát; a politikai korrupcziónak legkeservesebb kihatása a magyar parlamentre az volt, hogy az a képviselőjelölt, aki megvásárolja a népet, hogy ha rossz üzletet nem akar csinálni, vagy pedig ha nem túlságosan adakozó lelkű jótevő, kénytelen olyan politikát folytatni, amelylyel annak a költségnek, amelyet a választásba befektetett, valahogyan hasznát látja. A magyar politikának 30—40 esztendeje az az egyik beteges tünete, hogy voltak, még pedig nem egyes elszigetelt jelenségek, egyes egyének a magyar politikai életben, akik a választásoknál horribilis, százezrekre menő költségeket koczkáztattak meg és azután itt a parlamentben aszerint is viselkedtek. De hogy ez egy általános nagy járványos betegség volt, különösen az 1910-iki választások alkalmával ... Farkas Pál: Kik azok? (Zaj a baloldalon.) Huszár Károly (sárvári) : Én felajánlom Farkas Pál képviselőtársamnak, hogy hajlandó vagyok a pártombeli összes képviselőknek összes választási számláit bármikor letenni a ház asztalára, ha ő ugyanakkor minden munkapárti képviselő választási számadásait leteszi a ház asztalára. Farkas Pál: Nem ezt kérdeztem, hanem hogy kik használták fel a képviselői mandátumot pénzszerzésre ! (Nagy zaj.) Elnök : Kérem Farkas Pál képviselő urat, méltóztassék csendben maradni ! Huszár Károly (sárvári) : Erről is fogunk nagyon hamar beszélni. Ha az összeférhetlenségi bizottság éveken át nem tartózkodott volna ezeknek az eléje kerülő ügyeknek ÍZ elintézésétől... Farkas Pál: Nekem a közéleti működésemből semmi hasznom nem volt! (Zaj.) Eitner Zsigmond (közbeszól. Zaj). Farkas Pál: A vejét kineveztette főispánnak ! Eitner Zsigmond : Nem odavaló ember talán? (Nagy zaj.) Gr. Tisza István : Nem bizony ! Eitner Zsigmond : Hogyan tudhatja azt ön ! Gr. Tisza István : Legyen nyugodt, cseppet sem odavaló. (Nagy zaj.) • Farkas Pál (közbeszól). Elnök : Kérem Farkas Pál képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni! Huszár Károly (sárvári): T. ház! A fuvarköltségek megtérítéséről még lehetett ott beszélni, ahol egy fuvarköltség 6—8—10—12 koronába került, de a mai viszonyok között tudjuk, hogy 100— 110 koronába kerül egy nagyobb fuvar. Teljesen lehetetlen lesz tehát, hogy olyan emberek, akik tisztességes utón hirtelen, rohamosan meg nem gazdagodtak, vagy akik nem tulajdonosai óriási öröklött vagyonnak, vagy akik nem lekötelezett politikusok a bankokkal, uradalmakkal, gyárakkal szemben, egy 80—100—150—200.000 koronás választási költséggel meg tudjanak birkózni. Ezt egyszer már teljesen világosan kell látni. A legnagyobb egyetemes nemzeti érdek az, hogy mindeiiféle pénzhatalomtól, uradalomtól, gyártól, banktól, mindenféle tőkés intézménytől függetlenittessék a választás kimenetele, függetlenittessék az egyes képviselő és független legyen azoktól a parlament is. Ezt pedig másképen nem lehet elérni, csak akkor, ha mindenféle vesztegetési formát — s itt elsősorban és főképen a fuvardíj at is — eltörlünk. (Helyeslés balról.) Mert ma már száz koronába fog kerülni egy fuvar, fej énként 25 korona fuvarköltség esik egy választóra. Mondjuk egy választókerületben van 4—5—6—8000 választó, horribilis összegekre megy ez a fuvarköltség és nem kell egyéb, mint hogy 4—5 tehetősebb, gazdagabb ember a választókerületben össze-