Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-812

624 8]2, országos ülés 1918 jutius 19-én, pénteken. álljon az aradi mintára és a jelöltnek minden tudta nélkül adjon választási fuvarköltségekre 100.000 koronát és az a j elölt ugy, hogy még nem is tudta, hogy a vesztegetés megtörtént, lekötelezettségi viszonyba, vagy legalább annak látszatába, annak gyanújába került azokkal szemben, akik helyette ezeket a fuvardíj akat kifizették. Ezt el kell kerülni és ettől óvakodni kell, mert erre semmiféle szükség sincs. Ez nem a politikai erkölcs kérdése, ez nem fogja leszállítani a parlamenti nivót, de ha a fuvarköltséget teljesen el fogjuk törölni, ez meg fogja tisztítani a magyar parlamentáris életet és a magyar közéletet. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondja gróf Tisza István ur, hogy szükség van a választási fuvarköltségre. En ezt csak annyiban konczedálom, hogy népszerűtlen politikának és népszerűtlen politikusoknak szükségük van arra, hogy a választóknak fizessenek fuvarköltség vagy más czimen, de egy egészséges népies prógrammnak, embereknek, akikről tudják választóik, hogy amint a választások alkalmával hirdetik, a parlamentben is az ő érdekeikért harczolnak, semmiféle szükségük nincsen arra, hogy fuvardijat fizessenek. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Az a nyilvános ellenőrzés, azt hiszem, nem fog lényegesen változtatni a fuvardijak elszámolásán, mert hiszen láttuk a múltban is, hogy a fuvarköltségek kifizetése köriili visszaélések legtöbbjét a kisbíró, a biró. a községházán nagyon sokszor a jegyző előtt és a jegyző tudtával követték el Magyarországon. Miután ezek fogják valószínűleg ezentúl is ellenőrizni, — a szolgabíró is — azt hiszem, hogy ha talán némileg másképen fog is kinézni, de nem lesz teljesen segitve a dolgon igy sem. Ha a korrupeziónak ezt a rejtett formáját, ezt a malaczlopóköpenyegét, amit fuvardíjnak neveznek, el nem töröljük, semmiféle bizodalmunk és reményünk nem lehet arra, hogy tisztességes választások fognak bekövetkezni. Egyetlen mód van, ha megmarad a fuvardíj, hogy némi korrekeziót kaphassunk és ez az, amire a ministerelnök ur szavaiból némi reménysugarat látok, — hogy t. i. oly kis szavazóköröket csinálunk, aminőket csak lehet. (Helyeslés balról.) Mert annak pl. nincs semmi értelme, amit már Haller István t. barátom is előadott, hogy egy választókerületben legyen két vagy három szavazókör, de mindakét, vagy mindahárom szavazókörnél 60—70 község ugyanabban az egy választóközségben szavazzon, mint ahogy szavazott eddig, mikor még szavazókörök nem voltak. Haller István : Például Trencsénben. Huszár Károly (sárvári) : Trencsénmegyében vannak ilyen kerületek. (Derültség jobbfelől.) Ez nem nevetséges ; ezek tények. Gr. Tisza István : Hány község van Trencsén megyében? Haller István : Nem Trencsénről, hanem trencséni választókerületről van szó. Vagy ott van Aranyosmarót! Huszár Károly (sárvári) : k trencsénmegyei választókerület ugy volt beosztva . .. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk ! baljelől.) Egy kicsit mulatságosnak és naivnak tartom, hogy egyszerre akkora nagy a nép iránt való szerelem, hogy attól féltjük a legszegényebb néposztályt, hogy egyszer 5 esztendőben 6 kilométert kell gyalogolnia. (Zaj jobbfelől. Felkiáltások: Harminczat!) Vagy akár harminczat is ! Sajnos, a mi népünk hozzá van szoktatva ahhoz, hogy ha a legkisebb ügye van, beczitálják és akárhányszor hiába tesz meg 30—60 kilométert, mert azt mondják neki, »nagyon sajnáljuk, a jegyző ur ma vadászaton van«, vagy hogy »a főbiió ur nincsen itthon*. A nép ezekhez a hosszú járásokhoz hozzá van szokva és 5 esztendőben egyszer, amikor valamelyes befolyásra nyilik alkalma az ország ügyeinek vitelére, meg fogja tenni ezt az utat, már csak azért is, hogy lekvittelje azokat a hiábavaló utait, amelyeket akkor kellett megtennie, midőn semmi befolyása sem volt a közügyek vitelére. Én tehát Haller István t. képviselőtársam módosítását fogadom el. Elnök : Gróf Tisza István képviselő ur személyes megtámadtatás visszautasítása czimén röviden felszólalni óhajt. Gondolom, a t. ház megadja az engedélyt a szólásra. (Helyeslés.) Gróf Tisza István képviselő urat illeti a szó. Gr. Tisza István : T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) Voltaképen talán inkább szavaim értelmének helyreigazitása czimén kellett volna felszólalnom. Azt kivánom ugyanis megjegyezni, hogy Huszár Károly t. képviselő urnak az a megjegyzése, amelylyel Dániel Gábor összeférhetlenségi ügyére czélzott, a kérdést nézetem szerint nem érinti és nem dönti el. Nem először jelzem azt a házban, de gondolom közhely is, amelyben egyetértünk mindnyájan, hogy összeférhetlenség és erkölcstelenség nem szinonim. (Ugy van ! Ugy van ! jobbról.) Lehet valami összeférhetlen és amellett teljesen tisztességes dolog, ugy hogy az illető tisztességes ember és teljesen eleget tesz a legszigorúbb kívánalmaknak, ha az összeférhetlenség konzekvencziáit magára nézve levonja. Viszont lehet valami a törvény értelmében összeférő dolog, ami nagyon is messze áll a politikai tisztességtől és attól, amivel egy törvényhozó, egy képviselő saját magának és az országgyűlésnek tartozik, ugy hogy én abban a hiszemben aposztrofáltam a közbeszóló t. képviselő urat, hogy ő Dániel Gábornak ezzel a megemlitésével — és ezen összefüggésben nem is a volt máskép érthető — azt akarta Dánielnek inszinuálni, mintha ő bárminő, a tisztességbe ütköző dolgot követett volna el. Ha a t. képviselő ur kijelenti azt, hogy ez ő tőle távol állott, ezzel a Dániel Gáborra vonatkozó kérdés tisztázva van, de azt hiszem, tartoztam ezzel Dánielnek nemcsak mint régi jó barátomnak, de azért is, mert én adtam neki azt a tanácsot, — miután vitás lehetett, hogy összeférhetlenségről lehet-e szó — hogy ne várja be az ítéletet, hanem a lehető legszigorúbb