Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-812

618 812. országos ülés 1918 július 19-én, pénteken. (Mozgás a középen.) — Hiába nevet gróf Tisza István ur, azt a történelem bizonyosan ugy fogja megállapítani, hogy erre a javaslatra újból ránehezedett gróf Tisza István képviselőtársunk szerencsétlen befolyása és ezt a javaslatot ugyanarra a sorsra juttatta, mint saját javaslatát, az 1913-iki javaslatot, amely meghalt, mielőtt még élt volna. Ennek a javaslatnak is az lesz a sorsa, hogy meghal, mielőtt még az életbe átment volna. (Mozgás a középen.) Falcione Árpád : Bölcsesség ! A jós ! Haller István: Nem kell bölcsesség ehhez a következtetéshez. Hisz gróf Tisza István képviselőtársunk azt mondotta, hogy életének főbüszkesége, hogy azt a törvényt sikerült megcsinálnia és mindent el fog követni, hogy életének ezen fő művét megvédelmezze. S ime, igen rövid idő múlva, néhány esztendő múlva kénytelen volt újból a bizottsági asztalhoz ülni és heteken át az uj választói jog elkészítésében résztvenni. (Mozgás a jobboldalon.) Ami megtörtént egyszer, az megtörténhetik másodszor is vele ; ennek konstatálásához nem kell prófétai lélek, hanem egyszerűen csak a tények logikáját és az élet folyamatát kell ismerni, hogy azt előre lássuk. Én ott a bizottságban is és itt is tökéletesen aláirtam a ministerelnök ur megállapitását, azt t. i., hogy ha a választások tisztaságát tényleg biztosítani akarjuk, akkor gyökeresen kell a dologhoz nyúlni és el kell törölni a választási fuvarköltséget mindenféle formában. (Helyeslés a baloldalon.) Mi szól ellene a fuvarköltségnek ? Először is az, amit a ministerelnök ur is megállapított, hogy semmivel sem éltek annyiszor vissza, mint a fuvarozással. Vannak, akik ezt tagadásba veszik. Valószínűleg csak olyanok veszik tagadásba, akik helyett a választásokat mindig teljesen mások intézték el, ugy hogy az illetők lehetőleg megkíméltettek attól, hogy a választások menetébe bármiképen beleszólni legyenek kénytelenek s legfeljebb talán, miután a mandátumukat szállították, jelentkeztek náluk a kitüntetésekért és prezentálták a számlát arról az összegről, amibe a választás került. Nekünk azonban, akik kénytelenek voltunk a magunk szemével végignézni a választási harozokat és módunkban volt sokszor követni ellenfeleinket titkos útjaikon, megfigyeléseink közben volt módunkban látni, hogy a fuvarköltség és minden egyéb, ami módot ad ahhoz, hogy a választóhoz a jelölt, vagy a kortes valami legális czim alatt pénzzel vagy Ígérettel közeledjék, mind alkalmas volt arra, hogy a választás körül illegitim dolgok történhessenek. S ha fentartjuk a fuvart, ez jövőre is igy fog történni. Ellene szól tehát a fuvarköltségnek először is az, hogy ez is egyik mód és alkalom arra, hogy a választóhoz valahogy pénzzel lehessen hozzáférni, neki illegitim hasznot lehessen kilátásba helyezni. Hiszen ugyebár azt mindenki tudja, hogy a megyei szabályzatok szerint általában véve négy választót kellett régebben egy kocsinak beszállítani, megállapított díj ellenében. Betartották-e ezt vájjon ? Azt hiszem, mindenki, aki egy választási menetet végignézett ós látta, hogy a választók hogy vonultak befelé, élénken emlékezhetik arra, hogy sokszor egy kocsiban csak egyetlenegy ember ült félig öntudatlan állapotban s az az egy ember lett igj

r befuvarozva, ami nyilvános kijátszása volt a fuvardíj- és egyéb rendeletnek. Ez a jövőre is csak igy fog megtörténni, mert senki nem lesz abban a helyzetben, hogy minden ilyen visszaélésnek megtorlásáról gondoskodhassék. Mert az a jelölt, hogyha egyszer már túlesett azon a választási harczon, ha megbukott, örülni fog, ha az egészet elfelejtheti. A legkevesebb embernek van ahhoz türelme és kedve, hogy nyomról-nyomra haladva a választásn ál elkövetett visszaélések m egtorlásával foglalkozzék. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) A jövőben is az fog töi"ténni. A mai fuvarárak szerint, amelyek még sokáig meg fognak maradni, igen jelentékeny összeget tesz ki az, amit egy-egy választó ezen a czimen igényelhet majd a képviselőjelölttől. Semmi mást nem fog kívánni, mint a fuvart, még pedig az egész kocsinak fuvarját fogja a maga számára felszámítani. A megyei rendelet újból azt fogja megállapítani, hogy négy vagy öt választót kell azon a kocsin beszállítani, de ez ismét nem fog megtörténni, amint nem történt meg a múltban sem. Azért teljesen igaza volt Bródy Ernő t. képviselőtársamnak abban, hogy a fuvardijak fentartása a mai viszonyok között semmi egyéb, mint kedvezmény a plutokrácziának. Ha a választók számát emeljük, és pedig jelentékenyen emeljük, akkor a fuvarköltségek mai magasságát véve irányadóul, amely még sokáig fenn fog maradni, a fuvarköltség a vidéki kerületekben horribilis magasságot fog elérni. Öriási összegeket fog kitenni, amelyeket alkotmányos czélokra csak azok áldozhatnak, akik vagy öröklött vagyon tulajdonosai, amely képessé teszi őket arra, hogy alkotmányos czélokra ezreket áldozhassanak, vagy akik igen könnyű módon jutottak ezreseikhez. Ez a ház sok hibát követett el abban az irányban, hogy a jogtalan gazdagodást nem túlságosan igyekezett megakadályozni. Ha már ebben mulasztást követtünk el, legalább ne adjunk útmutatást ebben a törvényjavaslatban a hadimilliomosoknak arra, hogy most már versenyen felül fognak állani azokkal szemben, akik a háborúnak szenvedéseit, kínlódásait végigélték ugyan, de a háborúból hasznot semmit sem szereztek. Most ők a parlamentet akarják majd meghódítani, még pedig saját személyükben. Nem kell majd nekik strómanokat ideküldeniök és a pártkasszába milliókat fizetniök, hogy ezen a czimen helyettök azok jöhessenek ide be, akik nem fogják túlságosan zavarni az ő ezirkulusaikat. Ök maguk fognak odamenni a kerületbe és tudván, hogy tele van az erszényök, a könnyen szerzett milliókból nem fogják sajnálni a fuvardijakat. Az ily ember birja az ezreket, bírja a vesztegetést, amelynek az ilyen rendelkezések mellett tág tere fog nyilni. Az is tökéletesen abszurdum,