Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-812

812. országos ülés 1918 július 19-én, pénteken. 617 Ha bármely módon és formában módja és alkalma lehet a jelöltnek arra, hogy fuvardijat adhasson, akkor nem kerülhetjük ki az ilyen jeleneteket és meg fogjuk érni a demokráczia korában, a XX. században, a háború után, hogy csak hadimilliomosok lehetnek jelöltek. Ha nem volnának e tekintetben tapasztalatok, tanulságok, ha nem állana itt az egész jelenlegi parlament a maga tapasztalataival és évtizedes tanulságaival, akkor lehetne még erről a kérdésről beszélni; de most már elérkeztünk ahhoz az időhöz és ahhoz az állásponthoz, amikor ebben a kérdésben egy radikális »megállj«-t kell kiáltani! (ügy van ! a baloldalon.) Az anyagi választójog kérdésében lehetnek világfelfogások, világnézetek, melyek eltérnek egymástól, de a választások tisztaságának kérdésében azt hiszem, pártkülönbség nélkül nem szabad nézetkülönbségeknek lenniök. Vagy akarjuk, hogy a választások tiszták legyenek abban a keretben, melyben azt az anyagi választójog feltételei megengedik, vagy nem akarjuk. Ha akarjuk, akkor töröljük el a fuvardijat. Amikor önök a kötelező szavazást iktatják törvénybe, megengedhetőnek tartják azt, hogy a jelölt fuvardijat adhasson a választóknak ? Hiszen a kötelező szavazás csak a titkos választásokra vonatkozik, falusi kerületekben pedig nyilt lesz a szavazás. Hát, ha nyilt lesz a szavazás, akkor legyen szíves a választó nyíltan odajönni a választás színhelyére^ és legyen szives megtenni azt a kis utat. És ott van a másik korrektivum: a szavazókörök beosztása. A szavazóköröket méltóztassék oly módon beosztani, hogy ne legyenek túlságos nagy távolságok. Hiszen lehet valakinek az az álláspontja is, hogy községenkint legyen a szavazás, de mi nem vagyunk teoretikusak, hanem az élet és gyakorlat emberei és belátjuk, hogy nem lehet megcsinálni a községenkénti választást. Az ellenérv ugyanis ezzel szemben az, hogy nincsen megfelelő számú intelligens szavazatszedő bizottság. Nagyon szeretném, ha az a helyzet állana fenn, hogy a községenkinti szavazóköröket meg lehetne csinálni, de miután nyomós érv áll ezzel szemben, az előtt meg kell hajolnom. (Zaj. Halljuk ! Halljuk 1 jobbfelől.) Mondom, azt hiszem, hegy a szavazóköröknek helyes beosztásával lehet ezen a helyzeten segíteni. Mi a gyakorlatnak és az életnek vagyunk az emberei és nem vagyunk abszolút teoretikus állásponton. De épen a gyakorlat azt mondja, hogy amenynyiben a szavazóköröket ugy lehet deczentralizálni és összevonni, hogy a közelfekvő kis távolságokat egyesíteni lehet, senki sem fog abba a helyzetbe kerülni, hogy órák hosszat kelljen gyalogolnia a kerület székhelyére ; ha pedig csak egy kis fáradságról, csak egy kis távolságról van szó, akkor legyen szives a választó odajönni, legyen meg benne az a szándék, hog}

7 minden öt évben egyszer, amikor választói jogát gyakorolja, odajöjjön az urna elé a maga akaratából. Hiszen ha mint katonát, mint adózót hívják, akkor nem küldenek érte kocsit, akkor is el kell neki mennie, hogy honpolgári KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XL. KÖTET. kötelességét teljesítse, és egyáltalában semmiféle hivatalos alkalomkor az illetőért kocsit nem küldenek, fuvardijat neki nem fizetnek ; épen az egyetlen közjogi aktus, a választás, legyen az, melynél kocsit küldjenek érte és íuvardijat fizessenek neki 1 Azt hiszem, a mai viszonyok között, a háborúban nem ismerünk lehetetlenséget. Hiszen ma mindenkinek meg kell alkudni a viszonyokkal ós körülményekkel, mindenkinek le kell szállítani egyéni igényeit, a háborús viszonyok rettenetes életmódváltoztatást követelnek más életmódhoz szokott emberektől. Hát épen most ne ragadjuk meg az alkalmat, a választói törvény behozatala alkalmából hogy radikálisan segítsünk ezen az állapoton, és beiktassuk a törvénybe, hogy a választó fuvardíjat nem követelhet és választójogi kötelességének, egy honpolgári aktusnak teljesítéséért semmi sem jár neki ? (Helyeslés a haloldalon.) Azt hiszem, hogy itt van az alkalom és semmiféle ok nincs arra, hogy ezt az alkalmat elmulasszuk és semmi ok nincs arra, hegy ezt az elvet most törvénybe ne iktassuk. Ezek alapján előterjesztem a következő módosítást (olvassa) : >>Módositás a 90. §-hoz. A 2. bekezdéstől kezdve a szakasz többi része törlendő.« Ajánlom indítványom elfogadását. (Élénk kelyeslés a baloldalon.) Elnök : Ki a következő szónok ? Huszár Károly jegyző: Haller István! Haller István : T. ház ! Igazán sajnálom, ha mindjárt csak pár perczig is meg kell nyújtanom az eredeti választójogi javaslat kínlódását és tovább kell néznem azon kínlódást, amelyen mindazok keresztül mennek, akik a javaslathoz igazán nagy reményeket fűztek és azt a maga eredeti tisztaságában és jelentőségében akarták volna a törvénytárba beiktatni. Azonban lelkiismeretem kényszerit arra, hogy ha már kétszer ennél a pontnál felemeltem szavamat, harmadszor is felemeljem, bár a tapasztaltak után semmi reménységem sincs ahhoz, hogy itt azon argumentumok, amelyeket felsorakoztattunk a bizottságban és felhoztunk itt is, valami apprecziáczióban részesüljenek. A ministerelnök ur a bizottságban, amikor erről a szaka zról volt szó, a következőket mondotta (olvassa) : »Méltóztassék megengedni, hogy ebben a kérdésben igen gyökeres álláspontot foglaljak el. Vagy akarjuk biztosítani a választások tisztaságát és akkor nem kis szempontok szerint szabad a kérdést megítélni, vagy pedig nem., s akkor azok az inkoveniencziák és anomáliák, amelyek ma uralják választási rendszerünket, többé-kevésbé fenn fognak maradni, sőt fokozódni fognak, mert a fuvarok ára most, mint tudjuk, lényegesen emelkedett (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) s azt hiszem, ez tartós jelleget ölt magára. Semmivel nem történt annyi visszaélés, mint a fuvarozással és az ellátás engedélyezésével^ Ha már ebből a javaslatból sok mindent kidobott a többség, ami ennek a javaslatnak erőssége és becsülete volt, ha már ebből a javaslatból lefaragtunk mindent, ami tulaj donképen igazán ha' ladássá és demokratikus alkotássá tette volna . . . 78