Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-811
811. országos ülés 1918 július 18-án, csütörtökön. 601 kaszban az ipari munkásság választójogáról van szó. A vita során, különösen a bizottsági tárgyalások során, sokszor hallottuk azt a kifogást, hogy a közigazgatási tisztviselőket, a községi jegyzőket nem szabad ezzel a rettenetes munkával megterhelni, amely a választók adataira vonatkozik, t. i. itt a név, kor, születés stb. adatairól, szóval néhány adatról van szó, szemben azzal az igen nagy munkatöbblettel, amely a közigazgatás közegeire egyéb tekintetben, különösen a jelenlegi időben hárul, amikor a háborús élelmezés valóságos rejtélyeivel állanak szemben. Az ötévenként egyszer történő választásoknak rendszeres kontrollirozása nem olyan feladat, amely a közigazgatást mindenképen rettenetesen sújtaná. De ennél a paragrafusnál még ez az érv sem hozható fel, mert itten az ipari munkások választójogáról van szó, amelyet az eredeti javaslat a betegsegélyző-pénztár révén akar nyilvántartani és ezzel igen kitűnő megoldást talált, amely az összes érdekelteknek teljes beleegyezésével találkozott és logikus, raezionális és helyes volt. T. i. az eredeti javaslat megállapította, hogy az ipari munkások a betegsegélyző pénztárnál évenként egy jelentkező lappal, amelyet önmaguk töltenek ki, — ez nem az az általános számlálólap, hanem ennek egy fajtája — az önmagukra nézve fennálló adatokat bejelentik a pénztárnak január 10-ike és 12-ike között a január 10-én fennálló állapot szerint. A munkaadó ellenőrzi és hitelesiti ezt a bejelentést. Ezt a bejelentési jegyzéket beküldik a betegsegélyző pénztárnak, a betegsegélyző pénztár azután odaküldi az összeiró-küldöttségnek és igy a központi választmány utján ezen a retortán keresztül a betegsegélyző pénztári tag bekerül a választók listájába. így azonban az irás-olvasás igazolva van és az állandó alkalmazás is kitűnik. Mert két feltétele van annak, hogy az ipari munkás bejöjjön a választójogba : az egyik feltétel az állandó alkalmazás, ennek megáll apitására is alkalmas a betegsegélyző pénztári tagsági jogosultság ; a másik feltétel az irás-olvasás igazolása, amelynek igazolására r>edig alkalmas a jelentkezőlap kiállítása. Miután a javaslat ezt ilyen kitűnően megoldotta és miután semmiféle ok és czim arra nincsen, hogy a javaslatnak ez a helyes intézkedése meg ne valósittassék, a bizottsági indokolásban egy igen különös érvre jövünk rá. Azt mondja t. i. a bizottsági indokolás szentelt malasztként, hogy az ipari munkásság választójoga tulaj donképen a betegsegélyző pénztári tagság alapján tartatik nyilván. Ez benne van a javaslat szövegében is, azonban ez jelenleg nem vezethető keresztül. Sajnálom, hogy a kereskedelemügyi minister ur kimegy, mert ez reá is vonatkozik. Nagyon szeretném, ha méltóztatnék ez alkalommal nyilatkozni a kérdésről. A következőkről van szó : — hiszen mindketten otthon vagyunk a kereskedelemügyi minister úrral a munkásbetegsegélyezés terén. — Azt KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XL. KÖTET. mondja az indokolás (olvassa) : »Ez alkalommal azonban a nyilvántartás szabályainak megállapításába a bizottság nem kivan belemenni egyrészt azért, mert ez kivül esik a választójogi törvény keretein, másrészt pedig azéit, mivel e szabályozás legczélszerübben a munka sbiztositási törvénynek rövid időn belül bekövetkező reformjával kapcsolatban történhetik«. Tudtam előre, hogy a kereskedelemügyi minister ur tagadólag fog inteni, nagyon helyesen, mert a munkásbiztositási törvénynek rövid időn belül való reformja nem helyes, nem várható és nem szükséges. Azt hiszem, hogy épen a kereskedelemügyi minister úrral együtt voltunk azon a nézeten, annak idején, amikor ez a kérdés tárgyaltatott, hogy meg kell várni ennek a háborúnak tapasztalatait és tanulságait és csak azután kell a munkásbiztositó-pénztárt reformálni. De viszont altkor nem értem, miért hivatkozik ez az indokolás a munkásbiztositási törvénynek rövid időn belül várható reformjára. Ez azt hiszem — egy lapszus. Múzsa Gyula: Majd a háború után ! Vázsonyi Vilmos: A háború nagyon sokáig tarthat. Bródy Ernő : A háború tekintetében nem merek jóslásokba bocsátkozni. De semmi esetre sem rövididőn belül, nemis olyan rögtön a háború után kell reformálni, hanem a háború után is meg kell egy bizonyos spácziumot várni, mert a munkásbiztositási törvény reformja igazán nagyon komoly dolog és összefüggésben van az aggkori, a rokkantbiztositással, azt nem lehet egyszerűen, olj^an gyorsan elintézni. Tehát ez nyomban a háború után semmi esetre sem fog bekövetkezni. Ennélfogva ez a reform rövid időn belül nem várható. Nagyon helytelen még a javaslat szövegében is azt mondani, hogy (olvassa) : »Mindaddig, amig a betegsegélyző pénztárak nyilvántartása törvény által akként fog rendeztetni, hogy e pénztárak az első bekezdésben emiitett adatokat hitelesen szolgáltathassák, az állandó alkalmazás igazolására rendszerint a munkakönyv szolgák. Bocsánatot kérek, ez a jelenlegi helyzetnek és a jövőben várható helyzetnek nem felel meg, mert — mondom — nem várhatjuk a munkásbiztositási törvény reformját. De miről van szó. Amire a kereskedelemügyi minister urnak is felhatalmazás adatik, a munkakönyvek kiállítására vonatkozólag később fogok beszélni. De amiről itt szó van : a tagok nyilvántartása a minister urnak egyszerű rendeletével történhetik. Az általáncs vita alkalmával már előadtam, hogy a kerületi betegsegélyző-pénztárakban meggyőződtem arról, hogy eltekintve a heti és havi bérfizetések jegyzékétől, ahol egyéni lapok nem vezettetnek — ez benne van a munkásbiztositási törvényben — egyébként egyéni lapokat vezetnek minden egyes munkásról, annak az egy adatnak elhagyásával, hogy a lakás nincs benne. Ha tehát a kereskedelemügyi minister ur egy rendelettel intézkedik, hogy a lakás is megjelöltessék, akkor nincs semmi akadálya annak, hogy ez a 76
