Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-811

602 811. országos ülés 1918 Julius 18-án csütörtökön. nyilvántartás ily módon teljesen rendben megtörténjék. Mihelyt oly egyéni lapok vannak a minister ur rendelete folytán, amelyekben a lakás is megjelöltetik,akkor mód van arra,hogy a betegsegélyzőpénztári tagság alapja legyen a választói jogosultságnak. Ez a bizottsági szövegnek 25. §-ára vonatkozik. Miután — mondom — a minister ur gyakorlati ember, megtudja ezt csinálni és minden tekintetben megvalósítható a dolog azért, mert van a betegsegélyezésnek egy országos szerve. Ott van az országos munkásbiztositó és betegsegélyező pénztár; ott vannak a kerületi pénztárak, tehát országosan meg lehet az egész dolgot csinálni, amely ugy az állandó alkalmazás igazolására szolgál, mint pedig az irás-olvasás igazolására. Ha áll az, amit valamennyi szónok, kezdve gróf Tisza István képviselő úrtól, kijelentett, hogy akarja azt, hogy az a jog, amely az ipari munkásságnak megadatik, eleven valóság legyen, akkor azt hiszem, nem kellene ezt a módot elzárni és igenis a betegsegélyző pénztári tagsági jogosultság alapján kellene a választójogot megadni. Még csak nagyon röviden fogok szólni. A módosított javaslat a munkakönyvet akarja megállapítani erre a czélra. De ugy, ahogy ez a munkakönyv felállíttatik, helytelen, mert a munkakönyvnél is két dolog szükséges : az állandó alkalmazás igazolása és az írás-olvasás igazolása. A javaslat az irás-olvasás igazolását nem bizza az iparhatóságra hanem azt mondja, hogy amennyiben a munkás óhajtja, kívánságára az irás-olvasás igazolásáról szóló bizonyítványt a munkakönyvhöz lehet fűzni. Ebben tehát két dolog van. Először szereznie kell egy bizonyítványt az irás-olvasásról ; másodszor egy külön kérvényt kell beadnia, amelyben ő kívánja, hogy ez oda füzessék a munkakönyvhöz azért inert ha nem fűzhető hozzá a munkakönyvhöz az irás-olvasás igazolása, akkor nem lesz igazolva az irás-olvasás és akkor nem kerülhet bele a választók jegyzékébe. Az eredeti javaslat abban az esetben, amikor a munkásbiztositó pénztári tagság nem megfelelő, számolt a munkakönyv kérdésével, de a munkakönyvnél az irás-olvasás igazolását az iparhatóságra bizta. A módosított javaslat azonban törli az iparhatóságot, azt mondván, hogy nem alkalmas az iparhatóság az irás-olvasás igazolására. Szerintem ez sem áll fenn, mert ha az iparhatóság alkalmas erkölcsi bizonyítványok, kereskedői és ijiari igazolványok kiállítására, akkor az irásolvasás igazolására is alkalmas közegként jelentkezik. Én tehát azt kérem, méltóztassék ebben a kérdésben az eredeti javaslat álláspontján maradva, a kereskedelemügyi minister urat felhatalmazni a törvényben arra, hogy rendeletileg szabályozhassa a részletkérdéseket. Hiszen ide nem való minden részletkérdés, de tapasztalás utján megállapíthatjuk, hogy lehetséges az ipari munkás részére azt a komoly megnyugtatást megadni. E javaslat alapján, hogy ha szűkebben jutnak is be, akik többet kívánnának, de az ipari munkások, ha a javaslat elfogadtatik, nemcsak a papiroson, hanem az életben is választók lesznek. Erre vonatkozik az én módositványorn, amely a 25. §-nak teljes eredeti szövegezését foglalja magában. Én a szöveghez nem ragaszkodom, hanem a gyakorlati kivitelhez. Ha méltóztatnak megfelelő ekszpedienst találni, igen kérem a t. képviselőházat, hogy ezen praktikus eredeti javaslat szellemében és ennek tételes rendelkezései értelmében méltóztassék a kérdést megoldani. (Helyeslés bálfélől.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Az eredeti j avaslattal szemben azok az aggályok merültek fel, hogy az nem lesz végrehajtható, amint hogy valamely rendeleti pótlások nélkül nem is lenne végrehajtható. Senki sem kívánta ezt végleg mellőzni, csak akkorra kívánták, mikor ugy lesz a betegsegélyző pénztárak részéről keresztülvive a dolog, hogy az biztos alapjául szolgálhat a választójognak. Senki sem kívánt azon változtatni, hogy az iparban alkalmazott munkások, necsak a szakmunkások, hanem az állandóan alkalmazott egyéb munkások is választói jogosultsággal bírjanak és ezek a betegsegélyző pénztár által mutattassanak ki. Minthogy azonban aggályok merültek fel, hogy ez keresztülvihető lesz, átmenetileg felvétetett ez az ekszpediens, hogy addig, míg ez keresztülvihető lesz, történjék az itt ajánlott módon, a munkakönyvek alapján az összeírás. Itt természetesen van egy kis differenczia, mert az van a javaslatban, hogy mig »a törvény által nem fognak módosíttatni«, holott ez adminisztratív utón is módosítható. Igaz, hogy a munkásbetegsegélyző pénztár alakítása kilátásba helyeztetett, de ez talán nem fog oly gyorsan keresztülvitetni, hogy már itt érvényesülhetne. Azért azt ajánlom, hogy hagyjuk ki ezeket a szavakat »törvény által«, mert remélem, hogy ezt az ügyet az igényeknek minden tekintetben megfelelően rendeleti utón is szabályozhatjuk. (Helyeslés.) Még pedig czélunk az, hogy az állami munkásbiztositó hivatalnál állítsunk fel egy olyan nyilvántartási osztályt-, amely az összes munkásokat egyénileg nyilvántartja és mindazon adatokat is nyilvántartja, amelyek a választójogszempontjából is szükségesek. Remélem, hogy ezen terv gyakorlati akalmazása keresztül lesz vihető, legf elj ebb átmenetileg fog arra az ekszpediensre kerülni a sor, de talán erre sem lesz szükség, mert felállithatjuk ugy, hogy az mindjárt foganatba vehető lesz. E szavakat tehát »törvény által« a 25 . §. második bekezdésének első sorában kihagyatni kérem és ezzel azt hiszem, hogy a kérdést a kívánalmaknak megfelelően meg lehet oldani. (Helyeslés.) Elnök : Kíván még valaki szólni ? Gr. Tisza István : T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Őszintén szólva sokkal j óbban szerettem volna a törvényjavaslatot mostani ere-