Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-811

811. országos ülés 1918 Julius 18-án, csütörtökön. 581 nem nyeri el az ottani községi illetőséget. Ez is sérelem. De azzal, ha ezek elnyerik ezt a horvát-szlavonországi illetőséget, ezzel nincs orvosolva az a sérelem, amely a törvényben is benne van, hogy ki van mondva, hogy magyarországi illetőségűek nem nyernek választói jogot. Az orvoslás csak akkor volna helyes, ha a törvény nem szentesittetnék igy, hanem módosíttatnék, hogy kimondatnék, hogy magyarországi illetőségű állampolgárok is birnak ott szavazati joggal. Ami a fiumei veszedelmet illeti, fentartom azt, amit mondtam és utalok arra, az arány ma is ugy áll, hogy 12.000 olasz, mert a többi olasz nem magyar illetőségű és 6000 magyar és 2000 német van itt, szembeáll tehát 20— 24.000 ember a 18.000 horváttal. A kettő között a számbeli különbség nem olyan nagy, hogy a horvát aggresszivitás veszélyessé ne válhatna; sőt ez a veszély ma is fenforog. Fentartom tehát indítványomat. Elnök: A tárgyalást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 10. §. eredeti szövegében nem támadtatott meg. Polónyi Géza képviselő ur a különvéleményben kiegészítő indítványt tett. Ossoinack András képviselő ur a következő szövegű indítványt adta be: » Fiúméban, aki nem magyarországi (fiumei) községi illetőségű magyar állampolgár, kivéve ha közhivatalnok vagy állami üzemek alkalmazottjai Mindkettőt, ugy a különvélemény szövegét, mint az indítványt, az eredeti szöveg harmadik pontjaiként kívánják elfogadtatni. A kérdést akként fogom feltenni: elfogadja-e a t. ház a 10. §-t változatlanul. Amenyinyiben a t. ház elfogadja, külön fogom feltenni a kérdést a különvéleményre és külön Ossoinack András képviselő ur indítványára. (Helyeslés.) Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 10. §-t változatlan szövegében elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A ház a szakaszt eredeti szövegében fogadja el. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a Polónyi Gréza képviselő ur különvéleményében foglalt kiegészítést, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A ház a különvéleményben foglalt elleninditványt elveti. Kérdem a t. házat, elfogadja-e Ossoinack András képviselő ur indítványát, igen vagy nem ? (Nem!) A képviselőház nem fogadja el az indítványt, tehát elvettetik. Következik a 11. §. Hoványi Géza jegyző (olvassa a 11. §-t). Elnök: Szólásra következik ? Vitéz Győző jegyző: Pető Sándor. Pető Sándor: T. ház! A szóbanforgó szakasz arról szól, hogy valaki, daczára annak, hogy jogczime van, a választójogból kizáratik. A szakasznak több oly pontja van, amelyre nézve kifogásaim vannak és ezeket a t. ház elé bocsátom, hogy méltóztassék belátni, hogy ezek a pontok legalább is feleslegesek. Első kifogásom vonatkozik a szakasz 7. pontjára, mely azt mondja, hogy ki van zárva a választójogból »aki nyilvános helyen botrányt okozó részegség miatt két éven belül öt koronát meghaladó pénzbüntetésre legalább két izben jogerősen el volt ítélve, ha az utolsó büntetés kiállásától vagy elévülésétől számítva egy év el nem telt«. Hogyha a mi kormányzatunk és egyéb törvényhozási rendszerünk az antialkoholizmus alapján állana, ez szép és üdvös volna és akkor ez beleilleszkedhetnék a többi kormányzati intézkedésbe és tán megfelelne a viszonyoknak, hogy aki részegség miatt kétszer büntetve volt, elveszíti választójogát. De hogy ily általánosságban kiszakítva, épen ott kezdjük az erkölcsnemesítést, ahol az egyúttal jogfosztással is jár, az nekem nem nagyon tetszik ós nem is vagyok hajlandó elhinni, hogy ennek a rendelkezésnek erkölcsnemesitő tendencziája volna. De egyébként is méltóztatik tudni, hogy a szakasznak ez a rendelkezése vonatkozik a kihágási törvény 84. §-ára, amely szerint, aki nyilvános helyen botrányt okozó, részeg állapotban jelenik meg, 25 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. A kihágást elbírálja elsőfokban a szolgabíró, másodfokban az alispán, harmadik fokban a belügyminister. Szóval, ez a kihágás közigazgatási utón biráltatik el végérvényesen. Nem akarok arra az álláspontra helyezkedni, mintha itt a bizottságot nem tudom, miféle tendenczia vezette volna, de tény az, hogy az elbírálásra végső fokon a közigazgatási hatóság ületékes. Nem hiszem, hogy egy belügyminister szívesen vállalkozik oly ítélet hozatalára, amely egyúttal ily jogfosztó következménynyel jár és igy mindenki azzal a váddal gyanúsíthatná, igazságosan vagy igaztalanul, a közigazgatási hatóságot, hogy nem a részegséget üldözi, hanem a választói jogtól akarja megfosztani az illetőket. Már azért is, mert első, második és végső fokon közigazgatási utón Ítéltetik el az ügy, már azért is jobb volna, ha ez kimaradna, mert hiszen erkölcsnemesitő vagy javitó hatása ennek ugy sincs. Ha javítani akarjuk e téren az erkölcsöket, akkor másutt kell kezdeményeznünk. Már abból az okból is, hogy a közigazgatási hatóság ne keveredjék abba a gyanúba, hogy kihágásért azért büntet valakit, hogy egyúttal a választójogát is elvegye, mert a választójogának gyakorlata talán a belügyministerre veszélyes, ezért is kihagyandóoak tartom ezt a hetedik pontot. Lényeges kifogásom van a 9. pont némely rendelkezése ellen. Itt pl. arról van szó, hogy aki »a királyt és a királyi pár tagjait bántál-