Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-811

811. országos ülés 1918 Julius 18-án, csütörtökön. 579 ne ruháztassanak fel választójoggal. Ha ez nem történik meg, akkor •— mint nagyon helyesen felhozta Csizmazia Endre t, előadó ur, ez nagy mértékben rovására menne a magyar érdekeknek. Tessék figyelembe venni Fiume speeziális viszonyait és azt, hogy Fiume egy sziget, mely az anyaországtól teljesen el van szakadva, amennyiben nincs közvetlen érintkezésben az anyaországgal, körül van véve az egyik oldalon Ausztriával, a másik oldalon Horvátországgal, ami egy. A környék nagy befolyást gyakorol a városra, annál is inkább, mert a munkások és a gyári alkalmazottak mindinkább a környékből vétetnek. Hogy milyen térfoglalás történik a horvátok által Fiúméban közgazdasági és más szempontból is nemcsak most a háború alatt, hanem még a háború előtt is, erről nem is akarok szólni. A statisztikai adatok igazolják, hogy az 1910. évi népszámlálás óta a 6493 magyar felszaporodott és talán ma már 10.000-en is vannak, akik magyarul beszélnek. De másrészről a horvátok is borzasztó nagy szaporodást értek el, miután nem 13.000-en, hanem még egypár ezerrel többen vannak. Bátorkodom figyelmeztetni a t. kormányt, hogy méltóztassék olyan intézkedést tenni, mely által Fiumét Magyarország részére politikailag megtarthatja. Ha azonban Polónyi Géza képviselő ur indítványával szemben az állami egység szempontjából kifogást lehetne tenni és nem akarnánk kidomborítani azt, hogy horvát illetőségűnek nincsen Magyarországban választójoga, bátorkodom a t. ház elé egy módosítást benyújtani, mely által ezen intézkedés csak Fiúméra vonatkoznék. Ez ugyanaz, mint Polónyi Géza módosítása, azzal a különbséggel, hogy Fiumét teszszük elébe, t. i. »Fiuméban, ha nem magyarországi (fiumei) községi illetőségű magyar állampolgárok, kivéve ha közhivatalnok, vagy állami üzemek alkalmazott]a«, ne bírjon választójoggal. Ajánlom ezen módosításomat elfogadásra, mert a felelősséget különben semmiesetre sem vállalhatnám. Elnök: Ki a következő szónok? Vitéz Győző jegyző: Gróf Tisza István ! Gr. Tisza István: T. ház! Sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy a benyújtott indítványok bármelyikét is elfogadhassam. A t. előadó ur igen helyesen kezdte felszólalását azzal, hogy a Horvátországban lakó nagyszámú magyarság és németség szempontjából nagyon nagy érdek fűződik ahhoz, hogy a horvát választójog ezek előtt is megnyittassák. Hozzáteszem, hogy nézetem szerint ez nem speeziális magyar érdek vagy német érdek, hanem nagyfontosságú közérdek Horvát-Szlavonországok szempontjából is és, megvallom, meglehetősen szűk látókörű felfogásnak tartom horvát szempontból is azt, amely a magyarságnak és a németségnek érvényesülése elé akadályokat gördít és ezzel a Magyarország és Horvátország közti testvéries jó viszonyt anynyira megzavarja, hogy ez horvát érdekből is csak káros következményekkel jár. Fájdalom, számolnom kell azonban azzal a ténynyel, hogy Horvátországban igen sok oldalról és igen gyakran megnyilvánul a törvényhozás és megnyilvánul a kormányzat terén ez az animozitás az ottani magyarság és németség érvényesülése ellen és ezzel szemben szerintem nekünk magyar érdekből kötelességünk minden rendelkezésre álló eszközzel odahatni, hogy a magyarság érvényesülésének ezek az akadályai elhárittassanak. En tehát abból a helyes premisszából, amelyet a t. előadó ur felállított, homlokegyenest ellenkező konklúziót vonok le. Abból a helyes premisszából, hogy ott egy nagy érdek áll fenn, nem azt vonom le, hogy tehát mi is helyezkedjünk ugyanarra a hibás álláspontra, amelyre a horvát törvényhozás helyezkedett, hogy mi is rekeszszük ki a választójogból a Magyarországon lakó horvát illetőségüeket és ezzel örök időkre foszszuk meg magunkat az erkölcsi jogczimtől is arra, hogy a Horvátországban lakó magyar illetőségű magyarságnak s németségnek jogos érdekeiben valamit tegyünk. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Ez a feladat. Nekünk nem a látszólagos paritás kedvéért kell retorzióval élnünk, mert erre markukba nevetnek a horvátok, mert hiszen ennek abszolúte semmiféle politikai gyakorlati konzekvencziája rájuk nézve nincs, nem egy ilyen látszólagos retorzióval kell a látszatot, a külszint megóvnunk, hanem igenis, oda kell törekednünk, hogy ez a sérelem, amely, ismétlem, káros, jól felfogott horvát politikai szempontból is — mert nekik is keresniök kell a testvéries megértést Magyarországgal . . . Meskó Zoltán: Az a baj, hogy a horvátok nem keresik! Gr. Tisza István: . .. tehát ez káros az ő szempontjukból is — hogy ez orvosoltassék. Mivel ebben a tekintetben a magyar kormányok egymásután, pártkülönbség nélkül, mindazok a kormányok, amelyek olyankor kormányoztak, amidőn Horvátország foglalkozott a választójog kérdésével, elkövették azt a hibát, hogy ezt a kérdést akkor, amidőn az uj törvényjavaslat készült, fel nem vetették és nem rendezték, mivel, mondom, ebben a tekintetben osztoznia kell minden magyar politikai pártnak a felelősségben, nem is vonnám le azt a konzekvencziát, hogy a magyar kormány vesse latba teljes befolyását aziránt, hogy a már letárgyalt törvényjavaslat ne szentesittessék, hanem igenis, szükségesnek tartanám, hogy legalább is ennek a törvényjavaslatnak szentesítése előtt szerezzen garancziákat a magyar kormány aziránt, hogy a horvát illetőségi jog ugy fog módosíttatni és kormányzati téren ugy fog kezeltetni, hogy megszűnjék az az anomália, hogy olyanok, akik évtizedek óta vagyonnal birnak Horvátországban és állandóan ott laknak, nem bírják az illetőségi jogot megszerezni. Én tehát azt hiszem — és nem kétlem, — nem kérek választ, de nem 73*