Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-811

578 811, országos ülés 1918 j július 18-án, csütörtökön. Magyarországhoz tartozik, mindig oly képviselőt küldjön az országházba, aki a magyar állameszmével szemben semmi tekintetben ellentétes álláspontot nem foglal el. Abban az esetben, ha megengednék, hogy Fiúméban, ahol a horvát elem rendkívül megerősödött s amely szintén a magyar országgyűlésre küld képviselőt, ezen horvátországi illetőségű magyar állampolgárok is szavazzanak, könnyen megtörténhetik az az eset, hogy bizony onnan nem oly képviselő kerülne be a házba, aki á magyar állameszméhez híven ragaszkodik, hanem olyan, aki esetleg szeparatisztikus törekvéseket kívánna érvényesíteni. Hogy ez a veszély fennáll, erre vonatkozólag rámutatok a népszámlálás adataira. 1910-ben Fiúménak 49.806 lakosa volt. Ebből magyar volt 6493, horvát illetőségű volt 13.351, német volt 2315 és azonkívül 29.072 olasz anyanyelvű, mely utóbbiból azonban csak 12.014 volt fiumei illetőségű. Ennek a törvényjavaslatnak van egy olyan intézkedése, mely akként rendelkezik, hogy azok a munkások, akik esetleg Fiume környékén laknak, nem lakóhelyükön fognak szavazni, hanem munkahelyükön, vagyis Fiúméban fogják esetleg szavazati jogukat gyakorolni. Ha tekintetbe veszszük azt, hogy Fiume környékén rendkívül sok horvát munkás van, akik Fiúméban dolgoznak, akik kivül Susakon és a többi kerületekben laknak, és ezek majd bekerülnek a választók közé, könnyen megtörténhetik, hogy Fiúméban a horvátok többségbe kerülnek. Különösen figyelembe kell még vennünk, hogy a horvátság, különösen az utóbbi időben rendkívül megszaporodott, ugy hogy számuk, mely azelőtt körülbelül 10.000 volt, 20.000 emelkedett. Ha egyensúlyba helyezzük a horvát választók számát a magyar és olasz választók számával, akkor a horvátok esetleg többségbe kerülhetnének. E kérdés elől nem tartom helyesnek, hogy a képviselőház elzárkózzék, már csak azért sem, mert a horvátok a választójogi javaslatba oly intézkedést vettek fel, hogy a magyarországi illetőségüeknek nincs j oguk Horvátországban szavazni. Nem retorzióképen, hanem a viszonosság szempontjából nekünk is hasonlóképen kellene intézkednünk. Különösen Fiúméra nézve tartom ezt rendkívül fontosnak és veszélyesnek, mert kétségtelen, hogy Fiúméban a horvát elem gazdasági és politikai téren rendkívül erővel nyomul előre, mely a mi magyar érdekeinknek nem felel meg. Kérem Polónyi Géza képviselő ur indítványának elfogadását. Elnök : Szólásra következik ? Vitéz Győző jegyző : Ossoinack András ! Ossoinack András: T. ház ! Már volt alkalmam az általános tárgyalás során figyelmeztetni a t. házat és a kormányt azon nagy veszélyekre, melyek Fiúméra fognak háramlani, ha intézkedések nem történnek a törvényjavaslatban, nevezetesen azon változtatás, melyet Polónyi Géza t. képviselőtársam proponált a kizáró okoknál, hogy a fiumei községi illetőségű állampolgárok, kivéve a közhivatalban és az állami üzemekben alkalmazottakat, különbséget tettek abban a tekintetben, hogy csupán csak horvátországi illetőségüeknek adnak választóijogot. Barta Ödön : Ott horvát alkirály is van ! Csizmazia Endre előadó : Nézetem szerint ha a horvátok erre az álláspontra helyezkednek, akkor a magyar törvényhozás nem zárkózhatik el az elől, hogy mikor a választói jogosultság meghatározza, akkor a horvátországi illetőségüeknek ne adja meg a választói jogot. Ez az indok vezette Polónyi Géza képviselő urat indítványa beterjesztésekor. Erre vonatkozólag az ellenérv, amelynél fogva a bizottság többsége nem fogadta el Polónyi Géza külön indítványát, legfőképen az volt, hogy a Horvátország és Magyarország közti szoros és belső kapcsolatot, amelyet az 1868 : XXX. t.-czikk megállapít, semmivel sem szabad lazítani, tehát azzal sem, hogy így äz illetőség tekintetében különbséget teszünk. Ebben a tekintetben azonban a különbséget nem mi teszszük, hanem megtették a horvátok. Ennélfogva logicze következik, hogy ezzel a különbséggel nekünk le kell számolnunk. De ettől eltekintve, a magyar törvényhozás ezt a különbséget már megtette, még pedig a házassági törvényben, amelynek 147. §-a határozottan és világosan intézkedik a magyarországi és horvátországi illetőségüekről. Ebben a tekintetben talán kissé túlzásba menve, ugy rendelkezik a házassági törvény, hogy a horvátországi illetőségű magyar állampolgárok Magyarországgal szemben igen sok tekintetben majdnem külföldieknek tekintendők. Nem nóvum tehát, ha ebbe a törvénybe belekerül, hogy horvátországi illetőségű magyar állampolgárok nem bírnak választói joggal, mert ebben a kérdésben már a törvényhozás is állást foglalt a házassági törvényben. Ennek a kérdésnek azonban nézetem szerint különös fontossága van két szempontból. Fontossága van először Délmagyarországra nézve, ahol szerencsés voltam hosszabb ideig lakni. Ismerem pl. Alsólendván és környékén és különösen Muraközben az ottani állapotokat és tudom, hogy rendkívül sok horvátországi illetőségű magyar állampolgár lakik a Muraközben, aki ezen törvény alapján azután szavazati jogot gyakorolhatna s igy megtörténhetnék az az eset, hogy egyesek szavaznának Horvátországban és Magyarországon is, mint Magyarországon lakó horvátországi illetőségűek, mert ott is felvétetnének valamely választói névjegyzékbe. Ezenkívül nagyonjói méltóztatnak tudni azt is, hogy különösen Muraközben igen sokan vannak a horvát illetőségű papok, akik bizony nem mindannyian ragaszkodnak a magyar állameszméhez s akiknek ezzel módot és alkalmat adnánk, hogy ott esetleg a magyar állameszmével ellentétes irredentista eszméket terjeszszenek. Bátor vagyok különösen és legfőképen a fiumei állapotokra hivni fel a t. ház figyelmét. A fiumei állapotok előtt szemet hunyni nézetem szerint nem lehet. Kétségtelen dolog, hogy nekünk nagy súlyt kell arra fektetnünk, hogy Fiume, amely