Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-811

574 811. országos ülés l9l8 j Julius 18-án, csütörtökön. indítványozunk. Meddő munkát végzünk, de mégis kötelességet teljesítünk, ha az ország felvilágosításához hozzájárulunk. Kizárólag ebből a szempontból fogom fel igen tisztelt elvtársaim felszólalását és nagyon jól tudom, hogy ezeknek a felszólalásoknak hatása és eredménye egyáltalában nem lesz. Minthogy azonban nem kívánom megkönnyíteni a kormánynak a javaslat keresztülvitelét azoü pontokon is, amelyek nyilvánvalóan teljesen helytelének, bátor vagyok még egy másik módosítást is beterjeszteni, mely első indítványom elvetése mellett is helytálló és ez az, hogy a 8. §. második bekezdésében e kitétel helyett »hasonlónemü alkalmazásban*, tétessék »alkalmazásban«, vagyis a »hasonlónemü« szó töröltessék. Erre vonatkozólag t. barátaim nem terjesztettek be indítványt, már pedig én nem akarom, hogy itt is beesuszszék a törvénybe az a hiba, amely belekerült az 1913-ik törvénybe. Az 1913-iki törvényről elmondották a helyes kritikát azok, akik e törvényt megalkották. Bennük volt annyi józan belátás, hogy azokat a hibákat, amelyeket az élet bemutatott és igazolt, elismerték. Elismerték azt, hogy az ipari munkánál az ugyanazon szakmában való alkalmazás követelése teljesen hiábavaló és meddő zaklatása volt az ipari munkásoknak. Ugy áll most a dolog, hogy amint Bródy Ernő t. képviselőtársam mondotta, tényleg vagy van értelme ennek a »hasonlónemü« szónak vagy nincs. Ha van, akkor teljesen helytelen ez az intézkedés, ha pedig nincs értelme, akkor teljesen zavarólag hat, mert arra fog okot szolgáltatni, hogy ugy értelmezik ezt a mezőgazdasági munkás választójogánál is, amiként értelmezték annak idején az ipari szakmunkás választójogánál, t. i. hogy ő tartozik egy bizonyos szakmában, egy bizonyos munkakörben megmaradni, márpedig semmi érdek sem szól amellett, hogy a mezőgazdasági munkás, ha a mezőgazdaság terén foglalatoskodik, egészen szabadon ne csaponghasson és a maga szerelme vagy gazdájának kirendelése szerint a mezőgazdaság azon részéhez ne fordulhasson vágyaival és munkájával, amely neki legjobban megfelel, vagy amelyet kijelölnek számára. Azt hiszem, senkisem kívánja, hogy a mezőgazdaság terén mi ezt a szakszerűséget és kasztszerüséget, ezt a skatulyarendszert megcsináljuk ; ennek semmi értelme nem volna s ezért javaslom, hogy ezt a zavaró »hasonlónemü« kifejezést méltóztassék kihagyni. Röviden még csak azt akarom kijelenteni, hogy a mezőgazdasági cselédekre vonatkozólag változatlanul jogfosztó hatású a négy eleminek elejtése és a Károly-kereszteseknek és a katonai jogczimeknek elejtése, mert hiszen ez a társadalmi osztály és számos társadalmi osztály ezen a réven jutott volna választójoghoz, A mezőgazdasági cselédekre nézve a törvényjavaslatnak ez a bizottsági fogalmazása sem anynyira súlyos, mint amennyire súlyos a mezőgazdasági munkások szempontjából. Mert, aki ismeri a mezőgazdasági cselédek statisztikáját, legjobban vény által megkívánt állandó alkalmaztatásához szükséges munkaidőt elveszti és igy választójogától meg lesz fosztva. Azért igen helyes volt a törvényjavaslat eredeti rendelkezése abból a szempontból, hogy a katonai szolgálatban eltöltött időt ugy tekinti, mintha alkalmaztatásban töltetett volna el, vagyis ha az illető visszatér polgári foglalkozásához, ránézve a folytonosság jelentkezik. Ezt a princzipiumot a bizottsági javaslat egészben megtörni nem akarta, minthogy azonban minden szakasznál megtaláljuk a bizottsági javaslat azon tendencziáját, bogy ha sokat nem lehet, legalább valamit lecsípjen a jogokból és a jogokhoz vezető ut könnyüségéből és kényelmességéből, itt is megtette a bizottság azt, amit megtehetett, nevezetesen azt az egyébként teljesen jelentéktelen, csupán bosszantó intézkedést, amely mutatja, hogy semmi liberaiitás sincs azokkal szemben, akik a választójog elnyerésére törekszenek. Ugyanis azt a rendelkezést lépteti életbe a 8. §. utolsó bekezdése, hogy az ilyen katonai szolgálatra bevonult emberéknél a katonai szolgálat ideje az állandó alkalmaztatás kvaüfikálása szempontjából csak akkor jut érvényre, ha legfeljebb két hónapon belül hasonló alkalmazásba visszatér, pedig, ugy-e bár, a katonaviselt embernél nem mindig az ő akaratától függ, hogy két hónapon belül visszatérhet-e hasonló alkalmazásba — hiszen a normális, békés időket kell szemünk előtt tartanunk — és van akárhányszor olyan időszak, amikor a konjunktúra és a munkahiány miatt, vagy egyéb ok, pl. az illető katonaviselt ember betegsége miatt — és száz ilyen okot lehetne még felhozni — hibáján kivül, vagyis anélkül hogy munkakerüléssel lehetne megvádolni, nem képes az illető két hónapon belül régi foglalkozását felvenni. Ez elég baj rá nézve, s hogy ezt még azzal is tetézzük, hogy nem juthat a választók közé, mert az állandó alkalmazás idejét ily módon nem képes kimutatni, ez, azt hiszem, nagyon kicsinyes intézkedés, amire semmiféle szempontból sincs szükség. Mindezek alapján nagyon kérem a t. kormányt, méltóztassék ezt az egyébként jelenteid:elén rendelkezést kihagyni és ne méltóztassék ezzel az intézkedéssel igazolni azt az álláspontunkat, hogy minden apróságot is szívesen akczeptálnak csak azért, hogy azt az irányzatot, amely lehetőleg csökkenteni akarja a választók számát és megakarja nehezíteni azt, hogy valaki a választók közé felvétessék, a javaslatban mindenáron érvényre juttassák. Tisztelettel indítványozom ezért ,hogy a 8. §. ötödik bekezdésének ötödik sorától kezdve a szöveg kihagyassék és helyébe az eredeti kormányj avaslat 6. §-ának harmadik bekezdése tétessék. Elnök : Szólásra ki következik ? (Senki sem.) Feljegyezve senki sincs. Kivan-e még valaki szólni ? Vázsonyi Vilmos: T. ház! Elnök : Vázsonyi Vilmos képviselő ur kivan szólni. Vázsonyi Vilmos: T. ház ! Azt hiszem, mi tulaj donképen meddő munkát végzünk itt. amikor egy megkötött megegyezés után javításokat