Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-811

811. országos ülés 1918 j tudja, hogy merőben felesleges ez a kikötés, amely a négy érből hármat igy kivan eltöltetni. Hiszen az 1913-iki törvényhez fűzött statisztika, amely mutatta az ugyanazon munkaadónál eltöltött idő mértékét, annak szolgáltatja bizonyítékát, hogy a mezőgazdasági cselédek legnagyobb része nagyon hosszú időn keresztül van ugyanazon munkaadónál. Legalább az 1910-ben felvett statisztika még ennek adja bizonyítékát. Három-négy évnél hosszabb ideig volt ugyanazon munkaadónál az irni-olvasni tudó mezőgazdasági cselédek jelentékeny perczentuácziója, ami teljesen helytelen, teljesen indokolatlan, mert nem a gazda és a cseléd atavisztikus viszonya ez, aminek ma már nincs meg az az értelme, mint régen volt, nem a gazdái hatalom gyakorlása ez, hanem munkaszerződés, s a mezőgazdasági munkásnál erre a viszonyra nem lehet hivatkoznunk. A mezőgazdasági munkásnál nincs cselédi és gazdái viszony, semminő értelmezés mellett sem; itt teljesen irreleváns, hogy a mezőgazdasági munkás ugyanannál a gazdánál végzi-e a munkát vagy sem, mert ő szerződik és teljesen mellékes egy aratómunkásnál, hogy ő méltóztatik-e ugyanannál a gazdánál aratni egymás után, avagy másnál arat. Ez az oTszág szempontjából is, az ő megbízhatósága szempontjából is teljesen mindegy, mert lehet, hogy egyszerűen anyagi okok, az ellátás kérdése, a jobb munkabérviszonyok azok, amelyek ezt a szerződő mezőgazdasági munkást arra birják, hogy ő más u. n. munkaadót válaszszon magának. Hisz az vele egyenrangú szerződő fél, s nem a gazdának és a cselédnek a viszonyáról van itt szó. Fényes László : A jegyző dolga ! Vázsonyi Vilmos: Ez tehát, t. ház, a cseléd parifikálása a mezőgazdasági munkással, ahol a mezőgazdasági munkással szemben semmiféle értelme sincs annak, hogy kutassuk, hogy ugyanazon munkaadónál vagy három munkaadónál volt-e négy év alatt, vagy mint az eredeti javaslat mondta, öt év alatt, nem szólva a munkaadókról; ennek semmiféle jogosultsága sincs még annak az eszmekörnek a szempontjából sem, amelyből kiindultak azok, akik a munkaadók bizonyos korlátozott számát kívánták megállapítani a jog alapjául. ((*• Nem kívánok itt jóslásokba bocsátkozni, azonban annyit mondhatok, hogy a mezőgazdasági munkásoknak a cselédek osztályánál sokkal számosabb osztályára nézve ez a választójog teljesen meddő lesz. Az első összeírás alkalmával, ha ebből a javaslatból valaha törvény lesz, vagy ha az életbe valaha be fog jutni, — remélem, nem fog bekövetkezni, de ha bekövetkeznék — be fog bizonyulni, hogy a mezőgazdasági munkásoknak nagy tömegei a választójogból kimaradnak. A mezőgazdasági cselédeknél ez csak kisebb részben fog bekövetkezni. A mezőgazdasági munkásokra nézve be fog következni először azért, mert annak a feltételnek, hogy négy éven belül három évig legyenek alkalmazásban, a legkevésbbé képesek megfelelni, mert ez 9 hónapi mezőgazdasági munilius 18-án, csütörtökön. 575 kát követel. Ezt fogja eredményezni a négy eleminek és a katonai választói jogczimnek elejtése, amikor ilyen jogczimet állítunk fel velük szemben, amely az eredeti javaslatban is tisztán cziráda volt, amelyet azért vettem be, —• bár teljes tudatában voltam, hogy az felesleges — hogy ne találkozzam azzal a rosszhiszemű szemrehányással, hogy a mezőgazdasági munkások választójogáról nem gondoskodunk, holott arról már gondoskodott a négy elemi és a katonai jogczim ; mert nagyon jól ismerem azokat az urakat, akik akkor beszélnek arról, hogy a mezőgazdasági munkások érdekei el vannak hanyagolva, ha le akarják szavazni az egyéb érdekeket a mezőgazdasági érdekekkel egyetemben, miként tegnap azon a czimen, hogy a falu asszonyai nem kapnak választójogot, leszavazták az egész női választójogot. Ismerem ezeket a logikus reakczionárius elméket, amelyek ezen az alapon járnak el és ezért vettem fel az eredeti törvényjavaslatba a mezőgazdasági munkások választójogát, bár erre nem volt szükség, mert a négy elemi és a katonai jogczim teljesen kielégítette a mezőgazdasági munkásokat. Most azonban kijelentem, hogy a mezőgazdasági munkások nem fognak választójoghoz jutni e szakasz alapján ; csak egy elenyésző töredék fog bekerülni. Az általános vitában rámutattam arra, hogy ennek milyen rossz következményei lesznek szocziális szempontból. Annál helytelenebb ez, mert a statisztika adatai szerint a mezőgazdasági munkásoknak körülbelül 50%-a olyan, aki nem is mondható proletárnak, mert a mezőgazdasági munkások 50%-a — az analfabétáknál is nagyobb szám — földdel vagjr házzal rendelkezik, tehát nem is munkás, hanem úgynevezett zsellér. Már pedig bármilyen csekély birtoka legyen, a föld, vagy a ház tulajdona egészen más gondolkozást kelt abban az emberben ; az már röghöz van kötve. Bármily csekély legyen is a földje, bármily értéktelen legyen is a háza, az már egészen más gondolkozást tenyészt benne, mint a teljes fölclnélküliség, mint az, ha nincs egyáltalában semmiféle része a haza földjéből. Ezekre nincs semmiféle tekintet; mert ezek a 10 koronás czenzus alapján — amint állíttatik — nem fognak bekerülni, mert nem esnek a 10 korona czenzus alá, (Mozgás balfelől.) A házosztályadó nem 10 korona. Ha méltóztatik majd demokratikus szempontból felemelni, akkor bekerülnek ezen a czenzuson, de amig fel nem emelik, addig sem ezek a házak, sem pedig a törpebirtokok nem esnek a 10 korona adó alá. Az adóval tehát ne tessék operálni; ezen a czimen szintén csak igen csekély töredék kerülhet be. A mezőgazdasági munkásoknak adott ilyen választójog tehát — amint mondám — a jövőre nézve teljesen hatálytalan lesz. Semmi reményem sincs arra, hogy ennek a tárgyalásnak eredménye legyen, de ezeket a tényeket megállapítani kötelességemnek tartottam. Pártolom t. barátaim javaslatát és kérem módosításom elfogadását.