Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-811

5-72 811. országos ülés 1918 Julius 18-án, csütörtökön. Bródy Ernő: T. ház ! Minthogy a 8. §-ban elvi, de egyúttal gyakorlati kérdésről van szó, kénytelen vagyok e szakasznál felszólalni. Hogy kellően diszponáljam a helyzetet, vissza kell térnem a törvényjavaslat 2. §-ához. A törvényjavaslat 2. §-a állapítja meg a kisegítő jogczimeket. Azt mondja a szakasz 5. pontja, hogy aki az őstermelés körében vagy más köz- vagy magánszolgálatban van állandóan alkalmazva, amennyiben az 1. §-nak megfelel, e czimen választójogot kap. Már most a 2. §. 5. pontja utal a 8. §-ra. A 8. §. második bekezdésére vonatkozik az én felszólalásom. A 8. §. második bekezdése ugyanis azt mondja : »Az őstermelés körében, valamint az 1. bekezdésben nem emiitett más köz- vagy magánszolgálatban állandóan alkalmazottnak azt kell tekinteni, aki legfeljebb három munkaadónál az utolsó négyévi időtartamon belül — bár megszakításokkal — legalább három éven át állott hasonlónemű alkalmazásban?. T. képviselőház ! Elvi szempontból kifogásom van e szakasz ellen, kifogásom van nevezetesen a tekintetben, hogy három munkaadó kívántatik ahhoz, hogy valaki négyévi időtartam alatt három éven át állandóan alkalmazottnak tekintessék. Elvi kifogásom t. i. az, hogy magánjogi viszonyt közjogi viszony alapjává tenni nem lehet. Azt, hogy valaki meddig és mily idő alatt van valakinek alkalmazásában, az az ő választójogára befolyással nem bírhat. A bizottsági tárgyalások előttem fekvő feljegyzései arról győznek meg engem, hogy a bizottsági tárgyalások folyamán a minist erelnök ur is ezen az állásponton volt, nevezetesen méltóztatott hangsúlyozni, hogy annak idején az volt az intenezió, hogy magánjogi viszony közjogi alap forrásává ne lehessen. Itt van kezem közt a bizottsági tárgyalás naplója, amelyben azt méltóztatott mondani : »Az aszempont vezetett minket, hogy magánjogi intézkedés ne gyakorolhasson befolyást az illető szavazatjogára.« (Mozgás.) Ez volt a bizottsági tárgyaláson a ministerelnök ur álláspontja. Mikor Csizmazia Endre t. barátom, az előadó ur is, módosító szöveget terjesztett elő a bizottságban, a munkaadók számáról egyáltalán nem volt szó. Az ő indítványa ugy hangzott: »Az őstermelés körében, valamint az 1. bekezdésben nem említett más köz- vagy magánszolgálatban állandóan alkalmazottnak azt kell tekinteni, aki az utolsó négyévi időtartamon belül — bár megszakításokkal — legalább három éven át állott évi vagy havi díjazás mellett és pedig az őstermelési alkalmazott az illető vidéken szokásos ilynemű díjazás mellett, vagy részes munkásként hasonnemü alkalmazásban.« Itt tehát az előadó nr akkori előterjesztése szerint a munkaadók számáról egyetlen szó sem hangzott, és mondom, a t. ministerelnök ur álláspontja teljesen megfelelt annak az inteneziónak, hogy magánjogi viszony közjog forrását ne képezze, és magánjogi viszony választójog alapjává ne lehessen. Már most különösen ki kell emelni, hogy e szakasznak gyakorlati szempontból mily jogfosztó hatása van. Ezt próbálom kifejteni. Jogfosztó hatása van annak folytán, mert már a 2. §-ban nagy jogfosztás történt a javaslat szempontjából. Hiszen itt van kezem közt az indokolás, amely megállapítja, hogy mezőgazdasági munkás van a statisztika szerint 496.000. Ebből a 496.000-ből 469,000, tehát több mint 94%, ha a javaslat eredeti szövege fogadtatott volna el, a négy elemi alapján, vagy pedig katonai jogezimen bejutott volna a választójogba, ugy hogy csak 27.000 oly mezőgazdasági munkás és cseléd volt, aki ez igazolási jogezimen jutott volna választójoghoz. Miután a négy elemi felemeltetett hat elemire és a katonai jogezimek kihagyattak, ennélfogva egészen természetes, hogy ez a kedvező arány teljesen megváltozott és ha ennek tetejébe még azt a megszorítást teszszük, hogy három munkaadóhoz van kötve ez a választójogi jogezim, akkor e felszólalásomból méltóztatik látni, hogy a szakasznak mily rendkívüli jogfosztó hatása van. Landauer Béla: A három munkaadó könnyítés! Bródy Ernő: Bocsánatot kérek, a javaslatban egy sem volt és az előadó ur módosításában sem volt. Az 1913-iki törvényben van egy munkaadó. Ha a javaslatot munkapárti szempontból méltóztatik nézni, akkor haladás, mert annakidején az 1913-iki törvényben egy munkaadóhoz volt kötve a jogosultság, de a mi szempontunkból egyáltalán nem haladás. Ez az eredeti j avaslatban egyáltalán nem foglaltatott, sőt nem foglaltatott a bizottsági tárgyalások során az előadó ur módosított javaslatában sem. Az előadó urnak a módosítása az eredeti javaslattól annyiban tért el, hogy az eredeti javaslat nem vette be a köz- vagy magánszolgálatban levő alkalmazottakat. Én teljesen objektíve, minden politikai tendenczia nélkül tárgyalom ezt a szakaszt és el kell ismernem azt, hogy a 2. §. 5. pontjába bevett köz- vagy magánalkalmaztatás elméletileg egy bővítés. De mit érek az elméleti bővítéssel, mikor a gyakorlatban ez az elméleti bővítés teljesen lerontatik és teljesen jogfosztó hatású lesz. Bocsánatot kérek, nem áll meg, amire a javaslat eredeti indokolása vonatkozik, hogyt.i. 496.000 mezőgazdasági munkás és cseléd közül 469.000 más czimeken bejutott volna a választójogba. Mindenesetre sokkal nagyobb szám lesz az, amely a négy eleminek a felemelése és a katonai jogezimek kimaradása folytán csökkenteni fogja a választói jogosultaknak a létszámát. Nem rendelkezem statisztikai adatokkal, de a logika szabályai szerint ez természetes. Nekem és t. elvbarátaimnak elméletileg és gyakorlatilag különösen az ellen van kifogásunk, hogy magánjogi viszonyt tegyünk a választójog alapjául. Ebből a szempontból ez a kérdés elméleti kérdés. De további rontás is van ennél a szakasznál. Ez a szakasz t. i. későbbi szövegében a »hason-