Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-811
811. országos ülés 1918 jn egész paragrafust túlságosan konzervatívnak tartom és jobb szerettem volna, ha ez a kérdés vagy egyáltalában nem, vagy más szövegezésben vétetett volna fel. Minthogy azonban ezen már segíteni nem tudok, mert a megfelelő rendelkezések már az 1. §. következményeiként mutatkoznak, csak annyira, amennyire lehet, próbálok a dolgon segíteni. Magára a honoraczior osztályra nem teszek indítványt, mert erre nézve nem is beszéltein meg a dolgot sem a t. előadó úrral, sem egyáltalában senkivel. így azok után, amik történtek, nincs semmiféle támogatásra reményem. De egy társadalmi osztályra, nevezetesen a nyugalmazott tisztviselőkre nézve feltétlenül megteszem indítványomat és remélem, hogy a t. ház ebben a kérdésben módosításomat el fogja fogadni. Módosításom a következő volna: Indítványozom, hogy az 5. §-ba uj pont gyanánt a következő is felvétessék : »6. nyugalmazott köz- vagy magántisztviselő, vagy katonai havidíjas«. Ismételten rámutatok arra, hogy ez a paragrafus tartalmazza azt, amit már az általános vita során szóvá tettem, illetőleg kifogásoltam, hogy t. i. azoknak, akik mint katonák, mint tartalékosok, vagy póttartalékosok teljesítenek szolgálatot, ez az 5. §. nem számítja be az állandó lakás szempontjából azt az időt, melyet a harcztéren töltenek. Ezt én feltétlenül a legnagyobb mértékben sérelmesnek tartom, de, mondom, erre nézve konkrét indítványt nem teszek. Ha az igen tisztelt kormány e részben is valami javítást tenne, azt is nagyon szívesen üdvözölném. Megjegyzem, hogy elfogadom Pető Sándor t. barátom indítványát és az én módosításom természetesen csak abban az esetben jönne szavazás alá, ha Pető Sándor képviselő ur indítványa nem fogadtatnék el, mert hiszen az ő indítványa azt a bajt is orvosolja, melyet itt szóvá tettem. Ennek folytán esetlegesen kérem módosításom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Vitéz Győző jegyző: Gróf Batthyány Tivadar ! Gr. Batthyány Tivadar: T. ház ! Úgy a most tárgyalás alatt lévő 5. §. rendelkezései, mint a törvényjavaslat igen számos további szakaszainak rendelkezései tekintetében nekem és elvbarátaimnak mélyrehatólag eltérő nézetünk van, mely nézetünknek érvényesítése tekintetében kénytelen vagyok egy rövid nyilatkozatot tenni. (Halljuk I Halljuk ! balfelől.) Azt hiszem, senki sem fog nekem ellenmondani, amidőn konstatálni kívánom azt, hogy a világháború négyéves lefolyása alatt mindenütt, az egész világban látottak alapján szert tettünk és teszünk bizonyos tanulságokra, melyeket a következőkben vagyok bátor röviden összefoglalni. Az egyik az, hogy mindenütt az egész világon azok a népek és nemzetek, melyeknek állami önállóságuk, történelmi múltjuk, történelmük van, állami önállóságuknak kiépítésére igyekeznek. Farkas Pál: A cseheké is? KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XL. KÖTET. dim 18-án, csütörtökön. 569 Gr. Batthyány Tivadar: Sokkal komolyabb időket élünk, semhogy a t. képviselő ur ilyen közbeszólásokat tehetne. Ez nagyon komoly kérdés . .. Gr. Tisza István : A képviselő úrra nézve igen komoly kérdés. (Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar : Más nemzetek is vannak, nemcsak a csehek; itt vannak a lengyelek, ukránok s a többiek között mi magyarok is. Nem hagyom magamat ilyen közbeszólásokkal zavarni. Konstatálom azon tényt, hogy igenis azon nemzeteknek, melyeknek történelmi múltjuk, történelmi alapjuk van arra, hogy feljődjenek, hogy államilag kiépítsék ekzisztencziájukat, önállóságra való törekvése bizonyos fokig igenis érvényesül. Mutatja ezt épen a lengyelek sorsa. Az ő állami ön állóságuk kiépítésével mindannyian nagy szeretettel és állandóan foglalkozunk, s ügyüket a ministerelnök ur épen tegnap egy interpelláczióra adott válaszában is igen szeretetteljes hangon fejtegette. Ez az egyik tény. Nekem fanatikus hitem volt mindig és fanatikus hitem ma is, hogy Magyarország ezen háború következtében állami önállósága irányában fog fejlődni. Hock János: Megérdemli ez az ország, mely annyi vért áldozott. (Ugy van ! a baloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: Egy másik tanulsága ezen négyéves háborúnak az, hogy mindenütt, ahol komolyan gondolkoznak a népek sorsáról, a népek érdekeiről, átment a köztudatba, hogy a béke idejére való átmenetnek sima biztosítása érdekében mélyreható szocziális reformokra van szükség, (Ugy van! a baloldalon.) Azt hiszem, e tekintetben nézeteltérés köztünk nem lehet. Egy további általánosan és csak a kisebbségek által el nem ismert, vagy csak részben elismert, leszürődött tapasztalata a világháború eseményeinek az, hogy a népek és az urakodók mindenütt az állam intézményeinek demokratikus fejlődését és a népparlamentekre való átmenetelt kn'ánják. (Ugy van ! a baloldalon.) Magyarország erre nézve különösen örvendetes és szerencsés helyzetben van, mert jól tudjuk, hogy e tekintetben alkotmányunk két tényezője, a király és a nemzet között eltérés nincs. Jól méltóztatnak tudni és mi helyesen reménykedtünk, hogy állami önállóságunk kiépítésének egyik igen hatalmas^ pillére, az önálló hadsereg megvalósításának biztosítása épen a legfelsőbb trónról indult ki, az nekünk beigértetett. Az önálló hadsereget tehát meg fogjuk kapni, meg fogjuk kapni annak daczára, hogy épen a parlamentben voltak igen sokan, akik évtizedeken át a meggyőződés minden látszatával foglaltak állást az önálló hadsereg ellen. (Ugy van ! a baloldalon.) Látjuk azt is a múlt évi áprilisi királyi rezoluczióból, hogy az alkotmány másik tényezőjénél megvan a mélyreható, átkaroló, alapos, radikális szocziális reformok szükségének teljes megértése ; láttuk, tapasztaltuk azt is, hogy a demokratikus haladás, a népparlament megvalósítása szintén 72
