Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-810

18 Julius 17-én, szerdán. 5őO 810. országos ülés I9ú bitása, hanem csak megerősítése lehet az, ha kikötjük, hogy más államokkal igyekezni fogunk együttesen tárgyalni. Ez nem a mi megkötött­ségünk, hanem ép ugy megkötöttsége Német­országnak, mint a mi megkötöttségünk. Ebből valami imperialisztikus fölényt biztosító állapot nem keletkezhetik, sőt ha mi a dolog okszerű­sége érdekében szorosabb gazdasági viszonyt állapítunk meg, akkor határozottan ki kell köt­nünk, hogy más államokkal közös egyetértéssel fogunk tárgyaim. Ez nem csorbítja azt a jogun­kat, hogy, ha ilyen egyetértés létre nem jön, ezért teljes akcziószabadságunk biztosítva ne lenne. A t. képviselő ur kérdi, hogy Ukrajnával, Romániával és Oroszországgal, mint hasonló­képen különösen mezőgazdasági termelő álla­mokkal, nem fog-e törekedni Ausztria és Kémet­ország külön szerződéseket kötni illetőleg a vám­szövetségbe vonni és ezáltal csorbítani azokat a gazdasági előnyöket, melyeket ez a közös állapot részünkre biztosit? Hát én kétségtelennek tar­tom, hogy ilyen törekvések lesznek. A dolog természetében fekszik, hogy egy fogyasztó állam minél szélesebb termelési piaczot igyekszik ma­gának biztosítani, de talán épen ez a kikötés, hogy a harmadik államokkal folytatandó tár­gyalás együttesen történjék, szolgáltat nekünk biztosítékot arra nézve, hogy a mi érdekeinket minden tekintetben megóvhassuk. B. Madarassy-Beck Gyula: És Lengyel­ország ? Wekerle Sándor minteterelnök: A lengyel­országi alakulásról nem merek szólni. Minden­esetre azon fordul meg a dolog, hogy miként fog megoldatni a lengyel-kérdés; de bármikónt oldatik is meg, érdekünk lesz, hogy őket gaz­daságilag szoros viszonyba hozzuk velünk. Ami az instrukcziókat illeti, e tekintetben a t. képviselő urat fel kell egy kissé világosita­nom. A salzburgi tárgyalások előzetes tárgyalá­sok, ahol még a főbb irányelvek sincsenek tisz­tázva. Czélunk az volt, hogy a német vezető­kormányférfiakkal együttesen állapítsuk meg azokat az alapelveket, amelyek ezt a gazdasági viszonyt irányítani fogják. A Németországban időközben beállott politikai viszonyok egy kissé kitolták ezt a vezető-államférfiak közötti meg­egyezést az alapelvekre nézve, ugy, hogy e tekin­tetben is tanácskozások folynak Salzburgban. Tulajdonképen azonban a salzburgi tanácskozá­sok főleg a tarifális megegyezésekre vonatkoz­nak, illetőleg arra, hogy ezek feltételei meg­állapittassanak. Amit a t. képviselő ur felhozott, hogy Németországban tartottak egy pár órára terjedő tanácskozást, erre azt jegyzem meg, hogy ezen tanácskozáson az ón tudtommal megállapították azokat az alapelveket, amelyeken mi már túl vagyunk, amelyek alapján dolgozunk, t. i., meg kellett állapitanunk egy bizonyos vám-sémát, egy Zollgesetzet — hogy ugy fejezzem ki maga­mat — a vámeljárást. Erre vonatkozólag mi már elvileg megegyeztünk, sőt a munkálatok meg­lehetősen előrehaladtak. E tekintetben tehát ne méltóztassék annak az értekezletnek olyan nagy jelentőséget tulajdonítani, mert ott nem annyira a gyakorlati kérdések, nem a tarifák kérdése beszéltetett meg, hanem azon alapelvek, amelye­ket — ismétlem — mi már tisztáztunk és ame­lyek alapján mi már tárgyalunk is. Hogy ezek a tárgyalások minő eredményre vezettek, azt ezidőszerint meg nem mondhatom, de bátor vagyok megjegyezni általában annyit, hogy ezek a tárgyalások egyelőre csak a refe­rensek egymás közötti tárgyalásai, amelyek vég­megállapodásoknak nem tekinthetők. Az ottani megállapodások érvényt fognak nyerni akkor, ha a kormányok azokat jóváhagyják; és mielőtt a kormányok azokat jóváhagynák, amennyiben kétely merül fel, akkor lesz indokolt az egyes gazdasági tényezők véleményét kikérni, amikor az egyes tételek gyakorlati érvényesítéséről lesz sző. Legyen meggyőződve arról a t. képviselő ur, hogy — amint többször ígértem is — olyan helyzetbe sohasem fogjuk hozni a mi törvény­hozásunkat, hogy fait accomplik elé állítsuk ós ugy az Ausztriához, mint a Németországhoz való viszonyt, mielőtt e tekintetben kötelezettség vállaltatnék, a törvényhozás jóváhagyása alá fogjuk terjeszteni. (Általános helyeslés.) Ez a lényege az interpellácziónak. Ha megengedi a t. ház, ez alkalommal — mivel a képviselő ur fel­hozta a külügyminister ur nyilatkozatát is — nagyjából leszek bátor figyelmeztetni a t. házat, egy pár tételre, hangsúlyozva egyet-mást ebből a külügyministeri nyilatkozatból. (Halljuk! Halljuk!) Mindössze is csak egy pár tételt akarnék inkább kiemelni és a t. ház figyelmébe ajánlani. Az első tétel, ami megállapíttatik, az, hogy az ellentétek a hadviselő felek között változat­lanul fennállanak, mindazonáltal a viszonyokban bizonyos átalakulás kezdődik. Ez az első, amit konstatálni kívánunk. Területi átalakulásokat hangoztatnak és különösen Magyarországra és Ausztriára nézve bizonyos területi változtatást kívánnak, uj állam-alakulatok végett. Ezek a területi ellentétek alkotják tulajdonképeni lénye­gét az összes differencziáknak. Amit általában hangoztatnak mindig, hogy az emberiség szent javait meg kell óvni, amilyenek a szabadság, igazságosság, szabad fejlődés, — ezek olyan alapelvek, amelyekkel mi régen egyetértünk. Csak az a kérdés, mit értünk ezek alatt mi és mit értenek alatta mások? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és bal felöl.) Az ellen padig határozottan tiltakoznunk kell hogy példának okáért a mi ujabb békekötéseinket ugy állítják oda, mint elriasztó példákat. Ezeket mi a mi érdekeinknek megfelelőleg kötöttük meg, hanem megkötöttük ugy, hogy ezek a mi érde­keinket és ellenfeleink érdekeit is kielégítsék. Még felemlitendőnek tartom, hogy mindaddig, mig e territoriális követelések fennállanak, ter-

Next

/
Thumbnails
Contents