Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-810

'8 Julius lf-én, szerdán. mi 810. országos ülés 191 teni — alkalmas volna arra, hogy később aggressziv jellegűnek interpretáltassék,vagy olyannak magyaráztassék, aminek czélja volna gazdasági háború magvát elhinteni. Minden hiba, amely ebben a tekintetben becsúszik, nemcsak a mai megegyezést veszélyezteti, hanem veszélyezteti magát a politikai szövetséget is, amelynek megerősítése érdekében uralkodónk a gazdasági úgynevezett elmélyítést provokálta. (Ugy van!) Magyarország szempontjából másfelől ráutalok és óhajtom, hogy ismét leszögeztessék a ház naplójában az a megállapítás, hogy, ha Németország és Ausztria és Magyarország között gazdasági megegyezés létesül is, ez nem prejudikál sem tartalma, sem időtartama tekintetében annak a megállapításnak, amely szerint Magyarország és Ausztria gazdasági viszonyainak egymásközti rendezése a jövő országgyűlés számára van fentartva, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) amikor is az ország a maga szabad elhatározási jogával élni fog. Az a szempont, amelyet bátor voltam említeni, kiterjed ezen fontos szempontra is, amelyet az igen tisztelt ministerelnök ur maga is megerősített és legutóbb megerősített a pénzügyminister ur is a kormányelnök január 18-iki nyilatkozatára hivatkozással a leghatározottabb formában; erről az oldalról tehát aggályunk nem lehet, csak szükséges, hogy akik velünk tárgyalnak, ennek tudatával is bírjanak. Ez az igazság és Magyarországnak az a követelése, hogy az ő gazdasági függetlensége feletti rendelkezés megóvása állandóan felszínen maradjon és a tárgyalásoknál el ne homályosittassék. T. képviselőház! Azok a nyilatkozatok, amelyeket a mélyen t. ministerelnök ur, amint az imént már voltam bátor idézni, megtett, teljes garancziát nyújtanak arra nézve, hogy amikor a salzburgi konf erencziára vonatkozólag előkészítő intézkedések történtek, a t. ministerelnök ur ezeket a szempontokat, mint rámutattam, szem előtt tartotta. Nem is lett volna talán szükség ezt a kérdést interpelláczió alakjában napirendre hozni, ha nem jelentek volna meg a salzburgi konferencziával kapcsolatosan annak megkezdése alkalmával olyan kommünikék, amelyek alkalmasak arra, hogy ezt a tendencziát, amelyet jelezni bátorkodtam, elhomályosítsák s amelyek hogy ugy mondjam, azt az érzést keltik, amelyet a német ugy fejez ki: »man merkt die Absicht und wircl verstimmt«. A kommünikék félhivatalos sugalmazottsággal jelentek meg és meglehetősen alkalmasak arra, hogy olyan aggályokat ébreszszenek, mintha azok az irányelvek, amelyeket a t. ministerelnök ur is szem előtt tartandóknak jelzett, nem volnának egész szigorúan a kiadott utasítások szerint betartandók. Ha meg méltóztatnak engedni, én az egyik Bécsből keltezett nyilatkozatra utalok, amely egyebeken kívül főbb részében ezt mondja: (olvassa): »Der Standpunkt, den unsere Delegierten in Salzburg einzunehmen instruirt worden sind, stützt sich auf drei leitende Grundprinzipien. Osteri*eich-Ungarn Avünscht kein vollkommen zollfreies Verhältnis mit Deutschland, sondern halt ein sogenanntes gemässigtes System, das nach gewissen Erzeugnissen Zollfreiheit und nach anderen, zollbedürftigen Erzeugnissen Zollschutz gewährt, für richtiger. Landwirtschaftliche Produkte sollen im gegenseitigen Verkehr Zollfreiheit geniessen«. Ez az egyik pont. A másik a következő (olvassa) : »Ein anderer springender Punkt, worauf Osterreich-Ungarn grosses Grevvicht legt, ist, dass die zwischen Deutschland und der Monarchie zutreffenden Vereinbarungen keinen aggressiven Charakter habén dürfen, so dass sie nach dem Kriege der Herstellung freundschaftlicher Beziehungen zu unseren jetzigen Feinden nicht im Wege stehen sollen«. A harmadik pedig (olvassa): »Ferner will Osterreich-Ungarn seine handelspolitische Aktionsfreiheit mit anderen Staaten, Neutralen und auch unseren gegenwertigen Eeinden, vollkommen bewahren. Das schliesst selbstverständlicherweise nicht aus, dass die Monarchie, bevor sie mit irgendeinem anderen Staate handelspolitische Vereinbarungen eingehen sollte, síeli vorher mit Deutschland über die Grrundprinzipien einigt und dass Deutschland und Osterreich-Ungarn in loyaler und freundschaftlicher Kooperation zusammengehen werden«. Mint méltóztatik látni, t. ház, az az aggály, hogy aggresszivitás fog tulajdoníttatni, eloszlattatik, t. i. megmondja, hogy a három irányadó pont utasításul szolgál a delegátusoknak és ezeknek egyikét képezi az is, hogy a megegyezés agresszív jellegű nem lehet, Ami azonban fájdalmasan érinthet mindnyájunkat, az ebben a kommünikében az, hogy nemcsak közjogilag nem helyes, hogy mindig csak a monarchiáról beszél, holott két önálló állam egy harmadik önálló állammal szerződik, ámbár ebben a kérdésben, én tőlük közjogi korrektséget nem kívánok, de ami aggályt ébreszt, az az, hogy t. i. itt bennünknt gyámság alá helyeznek kettős irányban. Az egyik gyámság az, hogy a »monarchia« intézkedik s a »monarchiának« kell majd megegyeznie valakivel, ha harmadik államokkal szerződni akarunk, a másik tényező pedig Németország, amely itt a gyámi jogosultságot kapja, mert az állíttatik, hogy nekünk fenn lesz tartva a jogunk és nem fog prejudikálni a mostani megegyezés annak, hogy mi később másokkal megegyezhessünk, de csak ugy, ha előzőleg Németországgal e tekintetben megegyezhetünk. Wekerle Sándor ministerelnök: Nem! Barta Ödön: így van beállítva, azért olvastam fel. Hogy ez nemcsak az én aggályom és hogy teljesen indokolt, hogy ezt a kérdést aggályként előhozzuk, e tekintetben bátorkodom annak