Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-810

556 810. országos ülés 1918 július 17-én, szerdán. létérdekét képezi. A gazdasági közeledés a politikai szövetségben álló és ily kapcsolatban élő nemzetek között egészen természetszerű követelmény é_s igy ez előtt elzárkózni senkinek sincs joga. Ónként értetődőleg azonban folyik ebből az is, hogy meg kell állapitanunk, miszerint nálunk minden elfogulatlan tényező át van hatva attól a tudattól, hogy valamint ez államok jiolitikai szövetsége sohasem volt, ma sem az és a jövőben sem lehet agresszív, vagy hóditó jellegű, ép ugy távol van ez a gazdasági szövetségtől is, távol van minden agresszivitás és minden olyan szerkezet, amely alkalmas lenne arra, hogy ugy interpretáltassék, mintha az más, akár a szövetséghez tartozó, akár velünk szemben most semleges, akár ez idő szerint harczban álló más országnak exisztencziája, érdeke ellen agresszív, vagy támadó intenczióval lenne megcsinálva. Merem állítani, hogy ebben a kérdésben talán fontosabb, mint a háború kérdésében annak idején való megállapítása annak, hogy ez a gazdasági »elmélyités« neve alatt ismeretes szövetkezés, vagy szerződéses viszony létesítése ugy érendő el, hogy aggresszive senki ellen nem irányul. Méltóztatik tudni, —• nem szándékozom a kérdés ily mély taglalásába belemenni, csak említem, — méltóztatik tudni és abban egyetértünk, hogy a háború okai körül évek hosszú sora óta folyó diszkussziónak ma sincs vége. Az entente azt mondja, hogy a háború oka Németország aggresszivitása, viszont azt állítja egyik a másikról és egyik a többiről, hogy ez vagy más az oka a háborúnak. Nem akarom bolygatni ezt a dolgot, de kétségtelen, hogy ugyanez az irányzat meglesz akkor, ha a gazdasági szövetkezés megtörténik, nem a mi részünkről, akiknek becsületes intencziőja, hogy aggressziv jelleg, aggressziv intenczió nincs a tervezetben; hiszen a szövetkezésről ezt nyilvánosan a legilletékesebb tényezők már elmondták. így — amint már említettem — a t. ministerelnök ur legutóbb június 19-én ennek az álláspontnak határozottan kifejezést adott. E határozott álláspontnak megerősítését képezi talán a német kanczellár beszéde is bizonyos tekintetben, amely e kérdéssel részletesen nem foglalkozik. Talán idesorolható bizonyos mértékig a grófi rangra emelt külügyminister iirnak legújabb megállapítása, amely szintén e kérdéssel mellékesen foglalkozik ugyan, amelyre nézve csak azért nem intézek kérdést, mert a külügyminister beszédét és politikai álláspontját e belpolitikai ügy diszkussziójába nem akartam belevonni, csak megemlítem, hogy e nyilatkozatok megtörténtek és mégis látjuk, hogy Zürichből június 16-án a berni Bund azt jelenti, hogy az entente-állam tagjai kereskedelmi konferenczián határozatot hoztak, amelyben felszólítást intéztek az entente kormányokhoz, hogy tegyenek intézkedéseket az entente kereskedelme érdekében Németország ellen. Ugyanazt említi a konferenczia határozata, Németország összeesküvést szőtt az entente-államok kereskedelme ellen. (Nagy mozgás.) Hogy ebben rosszhiszeműség van, hogy ebben uszítás van, nyilvánvaló, de egyúttal argumentumul szolgál, joggal használom fel argumentumul, hogy e kérdésről igenis nyíltan, határozottan beszélni szükséges és szükséges provokálni a kormány részéről oly határozott nyilatkozatot, amely mindenkor tanúbizonyságképen szolgáljon az ily gyanúsítás és uszítás czáfolatául. (Elénk helyeslés.) Ismételten bátorkodom említeni, hogy politikai szövetségünk védelmi jellegű lévén, gazdasági szövetkezésünk sem lehet más, de épen azért, mert minden eddigi dicsőségünk, amelyet a szövetség a harczterehen az együttműködéssel, az egymás iránt való hűség révén kivívott, mind hiába volna, hogyha nem gondoskodnánk a jövőben oly rendelkezésekről, amelyek, uj háború magvát elhinteni nem alkalmasak. Épen azért, mert azt hiszem, hogy a háború befejezését képezendő békének nemcsak azt az eredményt kell meghoznia, hogy a harczifegyverek félretétessenek és a rég óhajtva várt, békés munka korszaka ismét megjöjjön, de meg kell hoznia annak a lehetőségét is, hogy a békés munkában minden állam, minden nemzet megtalálhassa a maga boldogulása biztos, nyugodtmegalapozásának teljes garancziáját, bátorkodom rámutatni arra, hogy az én óhajom és azt hiszem, mindnyájunk meggyőződése szerint a tervezett mélyítésnek nem szabad veremásásnak lennie, egyik szövetségesre nézve sem, nem lehet ennek az elmélyítésnek rendeltetése sem, hogy ez egy erődítés legyen, amelyből támadó rohamokat lehet intézni később vagy a legközelebbi jövőben akár semleges, akár velünk szövetséges, a politikai szövetséghez csatlakozott állammal szemben, vagy olyan ellen, amelylyel most harczban vagyunk; ez gazdasági térre nem vihető át. Platthy György: Akár Magyarország ellen! Barta Ödön: Arra majd rátérek, nincs szükség erre a figyelmeztetésre! Az ekként értelmezett »elmélyités«, gazdasági elmélyítés az, de csakis ez az, amely teljes rokonszenvünket bírja és birni fogja mindaddig, mig ebből az irányzatból ki nem zökken. Bizonyára nem mondok ujat, ha állítom, hogy ez a rokonszenv, amely a magyar állam területén általánosságban uralkodik és amelynek uralkodnia kell annál a hűségnél fogva, amelylyel Magyarország minden szerződésót teljesiti, ez a rokonszenv az a gránitfal, amelybe beleütközik minden betörési kísérlet, amely e szövetség vagy gazdasági mélyítés ellen tör. Epén azért fokozott éberséggel kell őrködnünk nekünk magyaroknak két irányban. Egyfelől afelett, hogy semmi olyan e gazdasági megegyezésbe be ne csuszszék, vagy abból ki ne maradjon, ami — mint bátor voltam emli-