Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.
Ülésnapok - 1910-810
18 Julius 17-én, szerdán. 554 810. országos ülés 19 rük lesz majd a bankároknak, kereskedőknek, gyárosoknak, mert a földművelők gondoskodnak majd róluk, termelnek nekik, de a földművelőnek majd nem lesz ruhája, mert a gyáros, kereskedő és a bankár nem fog gondoskodni róla. A földművelő az ország támasza, aki katonát, kenyeret, életet, becsületet, győzelmet ad az országnak, az államhatalom részéről nem kivan mást, mint egyenlő, igazságos elbánást. Igen kérem a mélyen tisztelt kereskedelemügyi és földmivelésügyi minister urakat, szíveskedjenek a lehető legsürgősebben ezen bajon segíteni. A következő interpellácziót van szerencsém az igen tisztelt kormányhoz intézni (olvassa): »Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a földmivelő nép a legszükségesebb ruházati czikkekben a legnagyobb nélkülözést szenvedi? Hajlandó-e intézkedni, hogy ezen tarthatatlan állapot sürgősen orvosoltassék ? Hajlandó-e ismertetni azokat az intézkedéseket, amelyeknek megvalósításával ezen bajokat megszüntetik?« (Helyeslés a haloldalon.) Elnök: A földmivelésügyi minister ur kivan szólni. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A kérdés nem tartozik voltaképen hozzám, mert én feladatomat ugy fogtam fel, hogy a földmivelésügyi ministernek első feladata a termelés, a kereskedelemügyi ministernek a szállítás ós feldolgozás s a közélelmezési ministernek az élelem elosztása. Mindazonáltal a kereskedelemügyi minister távollétében csak a magam, nevében leszek a t. képviselő urnak a választ megadni. (Halljuk! Halljuk !) Tagadhatatlan, hogy ugy a ruházati, mint a fehérnemű, különösen pedig a czipőellátásban a helyzet nagyon kritikus. De teljesen téves hitben van az ország, s nagyon kérem a t. képviselő urakat és mindenkit, akinek az ország lakosságára befolyása van, méltóztassék felvilágosítani a közönséget az iránt, hogy mindezek az áruk nem azért hiányzanak, mert bár rendelkezünk velük, nem adjuk oda, ahova kell, hanem egyszerűen azért nincsenek, mert nem rendelkezünk velük. Nagyon jól tudja a t. képviselőház, hogy elsősorban a katonaságot kell ellátni, hogy annak fogyasztása mérhetetlen nagy. Az az intézkedés, amely legutóbb a katonaság részére történt, az, hogy az előbbi 15.000 kilogramm bőrcserzésre kiadott bőrmennyiség helyett, amely a törvényhatóságoknak és magánosoknak volt rendelkezésre adva, de amelyet a magánosok csak fogyatékosan és hosszú idő múlva kaptak meg, ezentúl 20.000 kilogrammot bocsát havonként a hadügyminisztérium a törvényhatóságoknak rendelkezésére aránylagos elosztás végett. A kereskedelemügyi minister ur tudtommal a legbehatóbban foglalkozik ezen bajok orvoslásával; a magam részéről szintén foglalkozom a termelés fokozásával és elsősorban a kender-, a len- és különösen a csalántermeléssel — mint múltkor voltam bátor már említeni: a csalánnak nemesítésével •— mert, ismétlem, hogy a nem aklimatizált növények termelése forszirozásának nem vagyok barátja. Az aklimatizált. terményeknek nemesítésével, hibridálásával kell az illető terményt meghonosítani. A csalánnál igen jó eredmények mutatkoznak s azt hiszem, hogy ha a kender-, a len- és csalántermelést fokozni tudjuk, akkor legalább a fehérnemű termelése szempontjából az ország kedvezőbb helyzetbe fog jutni. Fényes László: Már három év előtt meg kellett volna tenni. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Ezeket a bajokat nem lehet azonnal megszüntetni, de ezeket a háború által előidézett bajokat, és a melyek a nyersanyag hiánya folytán még évek hosszú során át fognak tartani, különösen a gyapot behozatala szempontjából nem lehet lekicsinyelni, és akármilyen intézkedés, amelyet az ember ma megtesz, hasznos, a messzebb, a beláthatatlan jövő szempontjából. Most mást nem mondhatok, mint azt, hogy a kereskedelmügyi minister úrral egyetértőleg mindent el fogok követni arra nézve, hogy amennyire lehet, a lakosság, különösen a földművelők czipővel el legyenek látva, de a részleges intézkedés nem hozzám, hanem a kereskedelmügyi minister úrhoz tartozik: ő biztosan meg fogja erre a kérdésre a részletes választ adni. A magam részéről ezt voltam bátor kijelenteni. Méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Fényes László: A többtermelést miért nem kezdték három év előtt? Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: Biztos tudomásom van róla, hogy árukészletek vannak (Mozgás a középen.) és hogy pénzért árut nem lehet kapni, azt is tudom, t. ministerelnök ur. De ha valaki egy zsák lisztet ad, akkor mindjárt van czipője és ruhája. Tudomásom van arról, hogy ha valaki feljön Budapestre és ruhát akar rendelni, kérnek érte 1400 koronát, de ha odasúgja, hogy »van egy zsák lisztem«, akkor a ruhának az ára mindjárt 800 korona. Méltóztassék intézkedni és az árukészleteket felkutattatni, mert pénzért esetleg nem lehet kapni árut, de élelmiszerért lehet. Meg vagyok arról is győződve, hogy ha a falusi gazdának nem rekvirálták volna el mindenét és ha lisztje, vagy más termény állana rendelkezésére, akkor el tudná magát látni fehérneművel, ruhával és lábbelivel, de miután nem hagytak meg neki semmit sem, nem is tud ruhát beszerezni. Ha a kormány nem tud intézkedni aziránt, hogy neki ruházati czikkeket és lábbelit utaljon ki, hagyjon neki is legalább valamelyes gabonát vissza, hogy csereüzletet köthessen, mint a városi kereskedők.
