Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-810

810. országos ülés 1918 lások következtében. Ez persze niost egészen megváltozott, mert hiszen a pénzbőség nagy s az ingatlanoknak hihetetlenül magas áruk van. így teljesen igaza van a képviselő urnak, hogy nemcsak a hitelezőnek, hanem az adósnak is imminens érdeke, hogy olyan esetekben, midőn ennek akadálya nincs, a végrehajtások és árverések ingatlanokra lehetőleg foganatosíthatók legyenek. Hasonlóképen igaza van a képviselő urnak abban is, hogy a háború immár négy esztendő óta tartván, a végrehajtási törvénynek attól a kedvezményétől, hogy a 3 évnél nem régibb kamatok a tőkével egy rangsorba soroztainak, a hitelező saját hibáján kivül esnék el, mert ő 3 éven belől nem tudta végrehajtás utján érvényesíteni követelését, gondoskodni kell tehát megfelelő módozatokról abban a tekintetben, hogy a rangsorozás a hátralékos kamatokra nézve is megfelelően igazságosan történjék. Az emiitett tervezetek nemcsak ezeket a képviselő ur által felhozott, hanem egyéb bajokat is orvosolni igyekszik. Abban a tekintetben, hogy a tervezett rendeletek milyen időpontban bocsáttassanak ki, megfontolás tárgya az, vájjon helyes volna-e már most az aratás előtt az ingatlan végrehajtásokat derüre-borura megengedni és nem volna-e helyesebb talán várakozni arra az időre, amikor a vevőközönségnek az aratás után több pénze van és az ingatlanokra kitűzött árverések nem lesznek annyira nyugtalanító hatással, mint most. Nagyban és egészben vagyok bátor arra utalni, hogy a képviselő ur interpellácziójának majdnem minden egyes pontjára igennel válaszolhatok. Tisztelettel kérem, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Porkoláb Mihály képviselő urat illeti a szó. Porkoláb Mihály: T. ház! Interpelláczióm előterjesztésekor az volt az intenczióm, hogy a létező sérelmes állapotok orvosoltassanak. Természetesen nem akartam és nem kívántam azt, hogy a moratóriumi eljárási rendeletnek még érvényben lévő minden rendelkezése, amely a még fenforgó nehézségek és rendkívüli viszonyok között szükséges, megváltoztattassák. A mélyen tisztelt igazságügyminister urnak válaszáért köszönettel tartozom és minthogy azt látom, hogy az interpellácziómban általam elfoglalt álláspontot nagy részében elfogadja és kilátást nyújt arra, hogy az orvoslás az általam óhajtott irányban meg fog történni, a minister ur válaszát köszönettel tudomásul veszem. Elnök: További vitának helye nem lévén, felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az igazságügyminister ur válaszát, melyet a ministerelnök ur nevében is adott Porkoláb Mihály képviselő ur interpellácziójára, tudomásul venni, igen, vagy nem. (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. SL. KÖTET, Julius 17-én, szerdán. 553 Áttérünk Meskó Zoltán képviselő ur interpellácziójára a földművelésügyi és a kereskedelemügyi minister úrhoz a földmivelönép ruházati és lábbeli szükségletei tárgyában. Meskó Zoltán: T. ház! Az idő előrehaladott voltára és arra való tekintettel is, hogy több interpelláczió vár elintézésre, csak igen röviden óhajtom a t. ház szíves türelmét igénybe venni. Országszerte nap-nap után felmerül az az indokolt panasz, hogy a földművelő nép ruházati és lábbeli szükségleteire nézve az immár elodázhatatlanná vált intézkedés az arra hivatott tényezők részéről nem történik meg. Nem tartom igazságosnak, nem tartom méltányosnak, hogy akkor, midőn a földművelő nép a legnagyobb áldozatkészséggel bocsátja mindenét a haza védelmének czéljára, az államhatalom részéről ily mostoha elbánásban részesüljön, (ügy van! a baloldalon.) Az az eléggé el nem ítélhető körülmény, hogy az iparczikkek mind a mai napig az egész vonalon még makszimálva nincsenek és az a tény, hogy a t. kormány nem gondoskodott arról, hogy a falu lakosainak részére megfelelő árukészletek álljanak rendelkezésre, a legsiralmasabb állapotba juttatták a már teljesen lerongyolódott falusi lakosságot. (TJgy van! a baloldalon.) A gazdag is csak égbekiáltó uzsoraáron szerezheti be legszükségesebb ruházatát, a szegénysorsura nézve azonban ennek még a csak a lehetősége sincs meg; nemcsak hogy ruházatot nem bir az az illető szegény ember vásárolni, de még a rongyosat sem bírja megfoltozni és ideig-óráig viselhetővé tenni, mert még czérna sem áll a rendelkezésére. A legszükségesebb ruházat és lábbeli hiánya azt vonja maga után, hogy az iskolás gyermekek nem birnak iskolába menni, mert ha télvíz idején mezítláb ruha nélkül mennek, egészségüket veszélyeztetik. Kétségen kivül áll, hogy ez a falu kultúrájának és közegészségének rovására megy. Hasonló a helyzet a mezőgazdaságban. Hideg őszi szélben ruha és czipő nélkül nem lehet szántani és vetni. Ha nem történik gondoskodás és intézkedés, ez előbb-utóbb a mezőgazdaság csődjéhez vezet. Eddig csak a faluvégeken láttam mezítlábas, rongyos ruhájú, mezítelen gyerekeket a czigányputrikban, de ha a kormány idejekorán nem intézkedik, igen rövid időn belül általánossá fog válni ez a viselet az egész faluban. (TJgy van! a baloldalon.) Tudomásom szerint a városokban sem a legrózsásabb a helyzet; ott is vannak bajok, mindazonáltal a városokban némi jeleit lehet látni e tekintetben a kormány intézkedéseinek. Pedig a falusi nép épen olyan értékes társadalmi osztályt képvisel a nemzet egyetemében, mint a városi lakosság, tehát az osztó igazság elvénél fogva is hasonló elbánást kérek a falusi lakosság számára is. Mert ne feledjük, hogy kenye70