Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-810

552 810. országos ülés 1918 Julius 17~én, szerdán. végrehajtást, de árverést nem lehet tartani ellene. Még csak a per felfüggesztésére vagyok bátor kiterjeszkedni. Ma már a perfelfüggesztés körülbelül tárgytalan, mindössze a hadbavonultak érdekeit érinti. Azt hiszem, nincs senki az országban, aki a hadbavonultakkal szemben a legnagyobb előzékenységet ne tanúsította volna és ne akarná ma is tanúsítani. Azonban köztudomású tény, hogy akárhány hadbavonult van, aki fel van mentve, évek óta itthon van, de a pert nem lehet ellene folyamatba tenni azért, mert az illető hadbavonult volt. Ennek a rendelkezésnek is nyilvánvaló ma már a káros hatása, különösen azért, mert kamatveszteség érheti a hitelezőket, amire vonatkozólag még mindig nélkülözzük a ministeriumnak azt az intézkedését, hogy valami rendelkezéssel mondja ki, hogy a kamat ilyen körülmények között el nem évülhet. Mindezek alapján tisztelettel bátor vagyok a következő interpellácziót előterjeszteni a ministerelnök és az igazságügyminister urakhoz (Halljuk ! Malijuk! Olvassa) : »A magánjogi kötelezettségek teljesítésére vonatkozó moratóriumi rendeleteket a moratóriumot feloldó rendelet fokozatosan megszüntette. Mivel ezzel szemben a moratóriumi eljárási rendeletnek a peres eljárás felfüggesztésére és az ingó- és ingatlan árverések megtartására vonatkozó korlátozó intézkedései ma is fennállanak, holott, amint azt indokaimban előterjeszteni bátor voltam, ezek a rendelkezések a változott viszonyok között ma már nem a közönség érdekeit és a közérdeket szolgálják, tisztelettel azt a kérdést vagyok bátor a ministerelnök és igazságügyminister urakhoz intézni, hogy a ministeriumnak a peres eljárás felfüggesztésére vonatkozó rendkívüli intézkedését, valamint a moratóriumi eljárási rendeletnek az ingó árverés korlátozására és az ingatlan árverés teljes megakadályozására vonatkozó rendelkezéseit hajlandók-e megváltoztatni, esetleg módosítani és ugy az ingó, valamint az ingatlan árverések megtartását lehetővé tenni ?« Elnök: Az igazságügyminister ur kíván nyilatkozni. Töry Gusztáv igazságügyminister: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Van szerencsém a most elhangzott interpelláczióra a ministerelnök ur nevében is tisztelettel a következőkben válaszolni. Tény az, hogy a polgári eljárási rendeletek, amelyeket a kormány a kivételes hatalom alapján bocsátott ki, igen nevezetes korlátozásokat tartalmaznak a jogok érvényesítése tekintetében. Ezek a korlátozások két csoportra oszthatók, két érdeknek a megóvását czólozták. Az egyik csoport czélja volt a hadbavonultak érdekének védelme, ezek a rendeletek arra irányultak, hogy azok, akik a harcztéren a legszentebb kötelességet teljesitik, azok ne legyenek kitéve itthon pereknek, végrehajtásoknak és egyéb polgári eljárásoknak. Az eljárási rendeletek második csoportja a moratórium kibocsátása, később pedig a moratórium feloldása következtében vált szükségessé. Tény az, és ebben teljesen igaza van az interpelláló igen tisztelt képviselő urnak, hogy a viszonyok azóta lényegesen megváltoztak. A kormány foglalkozik is ezeknek az eljárási rendeleteknek a reformjával. Nemcsak meghallgatta már a szakköröket és az érdekelteket, nemcsak megvitatás alá bocsátotta értekezleten az ezzel kapcsolatos kérdéseket, hanem már teljesen megszövegezett, kész rendeletek is állanak tervezetben ezen kérdések r szabályozása végett a kormány rendelkezésére. (Élénk helyeslés.) A kormány ezeket a rendeleteket legközelebb a ministertanácsok egyikén bővebb megfontolás tárgyává szándékozik tenni. A reform iránya is nagyban és egészben megfelel azon kívánalmaknak, melyeket az igen tisztelt interpelláló képviselő ur előadni szives volt. Mindenekelőtt a pereknek a hadbavonultak érdekében történő felfüggesztése természetesen a maga egészében nem szüntethető meg, mert mint előbb voltam bátor említeni, nem volna helyes a harcztéren küzdő honfitársainkat nyugtalanítani azzal, hogy ellenük perek és végrehajtások indíttassanak. (Helyeslés.) Természetesen áll az, amit a képviselő ur ebben az irányban mondott és viszont nem volt helyes, hogy azok a katonai szolgálatot teljesitő egyének, akik otthon, saját lakóhelyükön teljesítenek katonai szolgálatot, szintén élveznék azt a kedvezményt, melyet a harcztéren lévő bajtársaik élveznek. Az az ügyvéd tehát, aki hadbavonult, de saját lakhelyén teljesít szolgálatot, és az az ügyfél, aki katonai szolgálatra van behiva, de otthon, lakhelyén teljesít katonai szolgálatot, ne hivatkozhassak arra, hogy ő katonai szolgálata miatt be nem perelhető. (Élénk helyeslés.) Ezenkívül a végrehajtások tekintetében tényleg fennáll az a korlátozás, melyet a képviselő ur hangsúlyozott, hogy t. i. az ingóságokra csak igen nagy korlátozások mellett lehet végrehajtásokat vezetni, az ingatlanokra pedig majdnem lehetetlen. Az ingóságokra nézve fennálló korlátozásokat a tervezett rendeletek legnagyobb részükben megszüntetik, de természetesen vannak olyan kivételes esetek, melyekben bizonyos mentességeket mégis fenn kell tartani. Gondoljunk csak a rekvirált ingóságokra, melyeket természetesen nem lehet végrehajtás alá venni. Ami az ingatlanokat illeti, ezekre nézve a végrehajtások és árverések korlátozása főkép abban találta indokát, mert nagyon jól tudjuk, hogy a tőke mily óvatos volt a háború elején és hogy mennyire csökkent a vevők száma a hadbavonu-