Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-810

536 810, országos ülés 1918 Julius 17-én, szerdán. törvényben, ha arra jogosult. Ha bárminő körülmény között, akár hivatásában, akár háztartásában, mint hitves nem lel boldogulást, méltányos megbecsülést, alkalma és joga van azon változtatni. Az állam szekerét pedig tolják csak továbbra is a férfiak, erősebb fizikumuk van hozzá.« (Igaz! TJgy van!) Sok igazság van ebben. Majd így folytatja: »A. nő mindenkor érvényt szerezhet kívánságainak, jogainak anélkül, hogy embertársai előtt nagyrabecsülésben sülyedne. Tanítsuk inkább leányainkat a szellemi foglalkozás mellett háziasnak lenni, mely fogalom szerint a leánynak nem oltjuk bele, hogy ő valamikor egy sereg cseléd felett fog rendelkezni, hanem igenis fogja meg már otthon is a porkendőt, a főzőkanalat, tanuljon sütni, főzni, dagasztani, foltozni, öregből ujat varázsolni. Ha igy fogjuk nevelni leányainkat, jobb erkölcsök is fognak talajt nyerni, mert az ilyen leány férjhez menve is otthonában fogja örömét lelni és férjének nem fogja életét keseríteni örökös szabószámlákkal, cseléd változással, szórakozás utáni követeléssel.* (TJgy van! a jobb- és a baloldalon. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérnem kell a t. képviselő urat, méltóztassék ezt a túlságosan hosszura nyúló idézetet befejezni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Csemez István: Azonnal kérem. Most jön a legjobb része. (Mozgás.) »Legyen a nő művelt, igenis, válaszszon pályát és fejezze is be tanulmányát, de ne tekintse azt egyedüli boldogulásnak. A férfi nagyon szereti a szellemes, tanult nőt, de a gyomrát még jobban, ami érthető is. 0 a kereső családfentartó, méltó dolog tehát, ha otthonába lép, ott rend, tisztaság, na meg egy jó ebéd várja, amely elhasznált energiáját helyreállítja. Hány házasság szakadt ketté csak amiatt, hogy a férj hideg konyhát talált, azaz a főzöttben nem vala köszönet a hiányosságánál fogva.« Jánosi Zoltán: A főzőkanál filozófiája! Csemez István: »Ne gondolják, hölgyeim, hogy e czikk irója valami maradi nő. Nem! Diplomás vagyok, mint önök, sőt kenyérkereső voltam leánykoromban. Azonban egy kitűnő anya mellett nevelkedtem, ki belém oltotta e jelszavát: Munka édesíti meg az életet.« Nem folytatom tovább, t. ház, csak annyit fűzök hozzá, hogy az előadottak és felolvasottak minden sorát aláirom, elfogadom és helyesnek tartom. Ebből a szempontból nem fogadom el a nők választójogát. (Helyeslés.) Elnök: Az ülést délután 4 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ki a következő szónok! Vitéz Győző jegyző: Haller István! (FelMáltások: Nincs itt!) Elnök: Haller István képviselő ur nincs jelen. Ki az utána következő felirt szónok? Vitéz Győző jegyző: Balogh Jenő! Balogh Jenő: T. képviselőház! Egyáltalán nem szándékozom hosszabb beszédet mondani, annál kevésbbé, mert az a meggyőződésem, hogy a vita jelen szakában a kölcsönös kapaczitáezió már ki van zárva. Ennek folytán nagy sajnálatomra részletesebben nem foglalkozhatom Hegedüs Kálmán és Csemez István t. barátaim közvetlenül előttem elhangzott beszédeivel sem, de azt még sem állhatom meg, hogy azokra néhány megjegyzést ne tegyek. Hegedüs Kálmán t. barátom beszédének elején bizonyos hangsulylyal emelte ki, nagy jelentőségűnek ítélte azt a magatartást, amelyet a hazai feminista agitáczió tanúsított. T. barátom ezzel ellentétbe jutott az arisztotelészi örök igaz tétellel, hogy a nem egyenlőkkel egyformán elbánni a legnagyobb igazságtalanság; mert hiszen női választójogot — pl. az én egyéni álláspontom szerint — nem azoknak kell megadni, akik a lármás szüffrazsettek közé vagy azok közé tartoznak, akik nem mulasztották el a maguk politikai küzdelmében némely taktikai hibát elkövetni. Másrészről az a jellemzés, amelyet Hegedüs Kálmán t. barátom a nőknek egyéniségéről általánosságban adott, felfogásom szerint teljesen igaztalan és különösen nem illik azokra, akik részére én a női választójogot szívesen megszavazom. Épen t. barátommal szemben nyomatékosan ki kell emelnem, hogy évtizedek óta meggyőződtem arról, hogy a magyar nőknek ezrei és tízezrei elsősorban a közművelődés, különösen az oktatásügy és a szocziális munka terén, azután a szocziálpolitikai tevékenység széles mezején és ujabban főleg a gazdasági munka terén is annyi értelmiséget, annyi hivatottságot, annyi szakavatottságot és — hozzáteszem még — annyi objektivitást és nyugodtságot, amit tőlük tisztelt barátom megvont, tanúsítottak, hogy ón a legnagyobb megnyugvással biznám rá ezekre a körökre, amelyeket az én javaslatom választójoggal felruházna, a politikai jogok gyakorlásában való részvételt. T. ház! Álláspontom a választójog kérdésében mindig az volt, hogy a választójog nem veleszületett joga az embernek, hanem azt a törvényhozás csak azokra ruházhatja, akiket méltóknak tart arra, hogy ezzel a közjogi hivatással, ezzel a közjogi funkczióval éljenek. Az én álláspontom egyúttal az volt, — ezért nem voltam az általános, egyenlő választójognak hive soha és ezt semmiféle programmbeszédemben be nem ígértem, sőt azzal szemben mindig a legnagyobb fentartással éltem — hogy az államnak, midőn a szavazati jogot megadja, csakis a nemzetnek egyetemes nagy, általános érdekeiből kell kiindulni (Ugy van! TJgy van!