Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-810

522 810. országos ülés 1918 Julius 17-én, szerdán. találni — amiként megszoktuk, hogy a fizika törvényei — áltörvényei — átalakultak és amint a technika haladását megszokta az uj nemzedék; amint a nőknek az uj pályákon való jelentkezését mi most mindannyian megszoktuk: ép ugy természetesnek fogjuk egykor találni, hogy a nőknek ép oly közjogi cselekvőképességük van, aminő magánjogi cselekvőképességük és nevetni fogunk bizonyos idő múlva azon, hogy ezt valaha kétségbevonták és hogy valaha nő és férfi között közjogi cselekvőképesség tekintetében különbséget tettek. (Helyeslés balfelől.) T. ház ! Hivatkoznak arra, hogy mit mond erről a magyar nép; hogy a magyar nép ezt nem kívánja és nem beszél erről. Igen sajátszerű, hogy a konzervatív irány milyen erősen demokratikus tud lenni, ha saját czéljai számára kell érvet kovácsolnia. A konzervatív irány most egyenesen arra hivatkozik, hogy a nép ezt nem kívánja ; tehát számára az a mércze, — azt csinálja meg — amit a nép kíván. Ez a felfogás még csak nem is demokratikus felfogás, ez még túlmegy a demokráczián is, amely a népnek babonáját vagy előítéletét, maradiságát vagy mozdulatlanságát bizonyos kérdésekben, amig felvilágosítva nem lett, érvül akarja felhasználni. Én nagyon sok olyan dologról tudok, amely szintén nem kellett egykor a népnek és ma sem kell a népnek. Például a kényszeroltás sem kellett a népnek, a vezetőtársadalom azonban megtanította arra, hogy ez nagyon jó és szükséges valami. Tudom, hogy a közegészségügynek más számos intézkedése sem kellett a népnek ; tudom, hogy valamikor a vasút sem kellett a népnek, mert a fuvarosokat tönkre teszi és ma sem kell nagyon sok minden a népnek, amelyet mégis megcsinálnak. A vezetőtársadalom, amely igy nevezi magát, pedig maga is vezetésre szorul és annak is vannak vezetői, a konzervatív irány hivei egyszerre arra az álláspontra helyezkednek, hogy annak, ami mellett a nép nem szólal fel, aminek támogatásánál plebiscitumra nem lehet hivatkozni, annak nincs jogosultsága. Métóztassék ezt az elvet egyébkor is alkalmazni; nagyon szé]3 konzekvencziái lesznek ezen elv következetes keresztülvitelének. Például méltóztassék plebiscitumot csinálni, hogy kell-e a háború ? (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Amikor látjuk azt, hogy a nők alkalmaztatnak az államhatalom területén, a közigazgatásban a törvényhatóságnál, községnél, valóban nem ismét a legnagyobb logikai ellenmondás-e az, hogy az állam imperiumának egy részét közvetlenül a aőkre ruházza át, másfelől pedig azt a csekély jogot, hogy 5 évben egyszer közvetve vehessenek befolyást az államügyek gyakorlására, elveszik tőlük? Kérdem, mi több : a vasútnál, postánál, telefonnál, tanügynél való alkalmaztatás-e, vagy pedig az, ha valaki egyszer öt esztendőben az érett nagy társadalomban, amely oly nagy jelét adta érettségének a választásoknál, leadja szavazatát? Azt hiszem, hogy ha a nő nem érett arra, hogy közjogokat gyakoroljon, akkor az államhatalom, ráruházván bizonyos jogokat, sokkal nagyobb károkat csinálhat, ha természeténél fogva képtelen ilyen nagyszerű komoly dolgokra, amelyeket csak férfiak tudnak megcsinálni azokban a szférákban, amelyekről bátor voltam megemlékezni. Hiszen a távirónál, postánál, telefonnál, vasútnál helyrehozhatatlan károkat csinálhatnak. Mi tehát közvetlenül rájuk bizzuk e dolgokat, ellenben az öt évenként egyszer való szavazás olyan hatalmas közreműködés az államügyek intézésében, amelyet tőle meg kell tagadnunk ? T. ház ! Vájjon az-e a nő helyzete ma a társadalomban, ami volt csak húsz év előtt ? Felnyithatjuk szemünket. Vájjon nemcsak a Wlassicsféle rendelet hatása alatt, amely beeresztette őket az egyetemre, hanem a kenyérgond nehézségei következtében is nem látjuk-e évről-évre a nők előnyomulását a kenyérkereső pályákon ? Vájjon lehet-e a nőről ugy beszélni ma, amint a régi lovagkorban, amikor a lovagnő várta várában mélyen tisztelt férje visszaérkezését és ezalatt gondját viselte a háznak ? A nő szerepe a társadalomban ugyanaz-e, ami volt néhány évtized előtt és a nő ma is csak madrigálok, szonettek és regények tárgya-e, nem pedig komoly társadalmi munkás, aki a társadalom fentartásában, az ország ügyeinek előbbrevitelében a férfiakkal együtt komolyan közreműködik ? Es a háborúban nem alakult-e át ez az egész kérdés ? Ami a háború előtt egyeseknél ambiczió kérdése volt, hogy t. i. tanuljanak, diplomát szerezzenek, ami a háború előtt csak a gondokkal, az élet nehézségeivel küzdő család nőtagjának az életbe való kivonulása volt, hogy ő is segítsen a kenyérkeresésben, az a háború alatt közszükséggé, nemzeti szükséggé vált, mert a nők munkája nélkül a háborút nem tudtuk volna folytatni. (Igaz! Ugy van! Mérik helyeslés balfelől.) A magyar nemesi jognak volt egy intézménye, a fiúsítás. Nos'hát, ez a fiusitás most az élet zordonságában és komolyságában a dolgozó nők széles rétegénél megtörténik. Ez a fiusitás nem czimek adományozásával ment végbe, hanem azáltal, hogy férfiak munkáját végzik el a nők és ha ezt el nem végeznék, akkor mi itt a front mögött nem tudtuk volna az országot rendbetartani, nem tudtunk volna azokkal a nagy feladatokkal megbirkózni, amelyekkel meg kellett birkóznunk. (Helyeslés balfelől.) Beszéltek itt a családi élet zavartalanságáról, hogy a női választójog mennyire meg fogja zavarni a családi életet. Először is tudom, hogy ahol családi körben eddig politizáltak, ott ma is politizálnak. (Igaz ! Ugy van !) Valami sajátszerű illúzió "fogja el a konzervatív urakat, akik azt hiszik, hogy ba valakinek nem adnak választójogot, azáltal elzárták a politikától. Ez mélységes csalódás, amelyre fel fognak ébredni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Fel fognak ébredni erre a mélységes csalódásra a féifiak választójogánál, ahol választásról-választásra láthatták, hogy a választójogból kirekesztettek igenis hatást tudnak gyakorolni a választás eredményére és a női választójognál ugyancsak