Képviselőházi napló, 1910. XL. kötet • 1918. junius 25–julius 19.

Ülésnapok - 1910-810

81Ö. országos ülés 1918 Julius l?~én, szerdán. 515 Már most az igen t. ministerelnök ur beszédemmel kapcsolatosan a következőket mondotta. (olvassa): »A t. képviselő ur azzal kezdte, hogy nem tudom, bámulatát fejezi ki, vagy csodálkozását és felháborodását. Engedelmet kérek, minálunk mindenkinek joga van felháborodni egészen a megpukkadásig.« Fényes László: Parlamenti stílus ! Szabó István (tovább olvassa) : »Csodálkozni és bámulni is jogosult mindenki, ha tetszik, a szájeltátásig. De egyet nem ismerek el: azt, hogy amikor mi épen az osztályérdekek megszüntetésére törekszünk és ezen munkálkodunk, hogy akkor ezzel szemben egy egyoldalú osztályérdeket akarjon előtérbe, hozni, és még egyet nem ismerek el, azt, hogy ő a falu nevében beszélhetne.* Azt mondja tehát az igen t. ministerelnök ur, hogy nekem nincs jogom a falu nevében beszélni. Hát ha nekem, aki nemcsak hogy a faluból jöttem ide, hanem a szó betű szerint való értelmében a falu népéből jöttem ide, nekem nincs jogom a falu nevében beszélni, hát akkor kinek van joga a falu nevében beszélni? Legyen szives nekem megmagyarázni az igen t. ministerelnök ur, hogy ha én sem vagyok jogosult a falu nevében beszélni, akkor ki jogosult erre ? Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy amikor ő az osztályellentétek megszüntetésén fáradozik, akkor én osztályérdekeket szolgálok. Engedelmet kérek, itt nagy félreértés van, az én kij elentésemet nagyon félre tetszett magyarázni. Mennyiben osztályérdek az, ha azt kívánom, hogy a női választójog ne egyoldalúan a társadalom bizonyos osztályait illesse, hanem valamennyi, osztályát ? Vagy talán az az osztályellentét elsimítása vagy megszüntetése, ha csak egyes osztályoknak adunk szavazati jogot és ha a női választójogot ugy csináljuk meg, hogy az ne legyen fejlődésképes ? A t. urak nem akarják megérteni, hogy a beterjesztett javaslat szerint a női szavazati jog nem fejlődésképes, mert a falu azt semmiképen meg nem szerezheti. E zel tehát egyszer és mindenkorra kizárnak egy nagy társadalmi réteget a választójogból. A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy nekem nincs jogom a falu nevében beszélni és mégis a faluba küld szónokolni az egyke ellen. Elnök". Figyelmeztetni kívánom a képviselő urat, hogy a ház megengedte a képviselő urnak a házszabályok értelmében, hogy félreértett szavainak valódi értelmét röviden helyreigazítsa, de e j ogczimenujabb polémiát kezdeni nincs joga. (Zaj.) Szabó István (nagyatádi) : Minthogy az igen tisztelt elnök ur nem tartja házszabályszerünek, hogy én most tovább beszéljek, befejezem, beszédemet, de egyet még megemlítek. Az igen tisztelt ministerelnök ur ugyebár nagyon finoman, nagyon magas színvonalon beszélt és hozzám adreszálva azt, hogy akinek pedig nem tetszik az ó javaslata, annak tessék megpukkadni, vagy bámulni a szájeltátásig. Ha ezt én mondtam volna a parlamentben, akkor nekem azt mondaná a t. háznak igen sok tagja, hogy ez nem idevaló beszéd, hogy igy csak egy paraszt beszélhet, de mert a ministerelnök ur mondta, hát tapsolnak neki. Tapsolhatnak, de én tiltakozom az ilyen minősíthetetlen útszéli hang ellen. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Őrgróf Pallavicini György képviselő ur hasonlóképen a ház engedélyét kéri, hogy félreértett szavai valódi értelmének helyreállítása czimén röviden felszólalhasson. Gondolom, a ház megadja neki az engedélyt. (Zaj.) Csendet kérek! Őrgr. Pallavicini György: T. ház ! Csak most válaszolhatok gróf Bethlen István t. képviselőtársamnak Julius 10-iki felszólalására, minthogy néhány napig kénytelen voltam távol lenni. Bethlen István t. képviselőtársam beszédemet tényleg félreértette. Én egy perczig sem állítottam róla beszédemben azt, hogy ő illetéktelen volna arra, hogy ma olyan álláspontot foglaljon el a választójogi kérdésében, mint amilyent elfoglal. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a szónokot csendben meghallgatni. Örgr. Pallavicini György: Én beszédemnek egy részében sem mondtam ezt és ellene semmi ilyen vádat nem kovácsoltam, hiszen mindig tisztában voltam az ő választójogi álláspontjával, ismerte azt mindenki. Ha ilyen szemrehányást akartam volna tenni neki, azt nyíltan mondtam volna meg. Hiszen az ő választóojgi álláspontja mindig nyilt és eléggé ismert volt, ismert ma is, amennyiben ma sem fedi az ő választójogi álláspontját a kormány javaslata. A másik dolog, amiben a t. képviselőtársam engem félreértett, illetőleg én nem értettem meg őt, a következő. Én azzal a váddal illettem őt, mintha ő gróf Andrássy Gyula és gróf Appomá Albert t. képviselőtársaimat és egyáltalában azokat, akik az alkotmánypártból kiléplek, rosszhiszeműséggel vádolta volna. Ezt én Julius 5-iki beszédéből olvasom ki. Olt azt mondta : »Elismerem, hogy voltak azon táborban teljesen jóhiszemű politikusok, akik tisztán a radikalizmus vagy demokráczia iránti szeretetből támogatták és támogatják a választójog kiterjesztésének ügyét.« Tehát azok, akik nem radikalizmusból teszik ezt, szerinte rosszhiszemű politikusok. Egy másik passzusban egyenesen aposztrofálja is Andrássy Gyula és Apponyi Albert t. képviselőtársaimat. Ezt tehát én ugy értettem, igy értették ez oldalon ülő t. képviselőtársaim is, s azt hiszem, a túloldal is igy értette. Nagyon örülök, ha szavait nem igy értette s ha ez részemről félreértés volt. Ennek következtében természetesen azt a vádat, melyet ellene emeltem, hogy ne lépjen olyra térre, mint azok, akik »calumniare audact.er« szoktak, a magam részéről szintén tárgytalannak kell nyilvánítanom. Most már nem tudom, hogy mit csináljak azon átokszerü kijelentéssel, amit ő fejemre szórt. Én ezzel természetszerűleg nem labdázhatok: talán legjobb lesz, ha átadjuk a Bors65*